Dawson & Beckett

Epilógus

Valamikor nyár vége felé értünk vissza Los Angelesbe. Akkor is alig pár hétre maradtunk, utána ugyanis kezdődött Sebastian új filmjének a forgatása, ahova ezúttal tényleg elkísértem. És nem bántam meg. 

Ez a bizonyos forgatás Új-Zélandon volt, ahol igaz már jártam, természetesen tudtak még nem látott helyeket mutatni. Különösen egy tetszett meg, amelyet még aznap este meg is említettem Sebastiannak. Alig huszonnégy órával későbbre pedig már le is szervezett egy kisebb ceremóniát, és nekem lett igazam. Tényleg semmire sem vágytam jobban, mint egy spontán esküvőre. 

Anya természetesen először nem örült amikor megtudta, tekintettel arra, hogy ő is szeretett volna jelen lenni, de végül elfogadta, hogy így legalább nem kerültünk újságok címlapjaira. Apa és Brianna inkább azt nem értették, hogy miért nem nagy esküvő mellett döntöttem. Ők nem tudtam elszakadni attól, hogy nem mindenki akarhat olyat amilyen nekik volt. 

A gyűrűket egy helyi ékszerész készítette, akinek igaz kellett egy kis unszolás ahhoz, hogy időben befejezze, de végül sikerült. A két tanú, akiknek jelen kellett lenniük, mindketten színészek voltak, és nem tudom hogyan, de Sebastiannak sikerült egy helyi önkormányzati embert odahoznia, hogy összeadjon minket. Összekapott volt, gyors volt, spontán volt. Tökéletes volt. 

A forgatáson persze gyorsan híre ment az esküvőnek, aminek következtében alig néhány napon belül már otthon is mindenki tudott róla. Minket viszont nem igazán érdekelt, én pedig a világ legboldogabb emberének éreztem magam. 

Ez történt október közepén. A forgatást nagyjából december vége felé fejezték be, ahonnan Sebastiannal először visszamentünk Los Angelesbe, majd három hetet New Yorkban töltöttünk, ahonnan Londonba repültünk.  A tetőtéri lakás, amelyet másfél évvel ezelőttig béreltem, még mindig ugyanannál a tulajdonosnál volt, így sikerült újra kivennem. Igaz nem volt nagy, de legalább a belvárosban volt, és addig tökéletesen elég lesz, amíg nem találunk egy megfelelőt. Igaz Leah már nem lakott a szomszédban, mégis tervezte, hogy pár nappal a beköltözésünk után meglátogasson minket. 

- Biztosan ezt akarod? - hallottam meg Sebastian hangját a fürdőszoba ajtaja felől. 

Magam köré csavartam a törülközőmet, majd kérdő tekintettel fordultam felé. 

- Hogy érted?

- Szeretnél lakást vagy házat venni? Mármint olyat, ahol nem csak néhány éjszakát töltessz havota, amikor hazajössz az utazásoidból, hanem olyat, ahova minden este hazamész?

- Igen. - vágtam rá magabiztosan. - Tudom, érzem, hogy erre van szükségem. De ha nekem Los Angelesben, vagy akárhol máshol lenne jobb, akkor felőlem oda is mehetünk. 

- Nem akarsz már utazni? - vonta fel a szemöldökét kérdőn. 

- Nem annyit mint eddig. - az egyik talpamat a mosdókagylónak támasztottam, hogy be tudjam kenni testápolóval a lámszáramat. - Te nem tudnál velem jönni, mert forgatásaid lesznek, arra meg nem kérhetlek, hogy hagyd abba a színészkedést. Nem is akarlak arra kérni. Nélküled pedig nem lenne érdemes. 

Sebastian belépett a fürdőszobába, majd megállt mögöttem és egy apró puszit nyomott a fejem tetejére. Levettem a lábam a mosdókagylóról. Éreztem, ahogyan kezeit összekulcsolja a hasam előtt, mire megfordultam, hogy a szemébe nézzek. 

Úgy volt, hogy a következő néhány évet biztosan Angliában fogjuk tölteni, köszönhetően egy brit sorozatnak, amelynek egyenlőre csak egy, de később akár több évadjára is leszerződtethetik Sebastiant. Így, hogy ennyire előreterveztünk, én is elkezdtem állások után kutatni a környéken, legfőképpen utazási irodáknál, de voltam interjúkon egyéb helyeken is.