Dawson & Beckett

7. Rész

Két hét telt el azóta a bizonyos este óta, amikor Sophie-val elmentünk kilesni, hogy mit is csinál Madison. Azóta nem beszéltem Sebastian egyik testvérével sem, sőt, még Leah-val sem, aki végül hazament Londonba a barátjához. Mielőtt elindult újra megkérdeztem, hogy mikor szándékozza elmondani, hogy pontosan hogyan is jött össze a barátjával, de mint mindig, most is csak annyit mondott, hogy majd legközelebb. Viszont van egy olyan érzésem, hogy ez a legközelebb nemsokára bekövetkezik, csak még rendesen össze kell szednie a gondolatait, hogy mindent a lehető legérdekesebben tudjon elmesélni. 

A parkba lejártam reggelente futni, de nem kerestem különösebben Sebastian társaságát. Többször is észrevettem, mégsem köszöntem rá, vagy mentem oda hozzá. Biztosan ő is kiszúrt engem, de ő sem kezdeményezett beszélgetést. A reggeli futás viszont megmaradt, és annak ellenére is, hogy szinte majdnem kiköptem a tüdőmet mire végeztem, egészen megszerettem. Pontosabban megszoktam, és kellemes volt tudni, hogy legalább egy fix pontja van a napomnak. 

Leah lakásában laktam, miközben Londonban és New Yorkban kerestem számomra megfizethető lakásokat. Egyet már majdnem találtam, de mire érdeklődni kezdtem, hogy mikor tudnám megnézni, vagy pontosan merre is található, már el is adták. 

Meglepő módon az első ember, akinek sikerült külön programot szereznie nekem, az a mostohaanyám, Brianna volt. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy én valaha is elmegyek vele, főleg vásárolni. Mégis megtettem. És őszintén, nem bántam meg. 

A közeli pláza előtt találkoztunk, és mire én odaértem, Brianna már ott várt. 

- Örülök, hogy eljöttél Maya. - mosolygott rám.

- Hát még én. - dünnyögtem, levéve a kapucnit a fejemről. - Pontosan miért is jöttünk?

- Még néhány hete rendeltem ajándékot apád születésnapjára, és most tudtam eljönni érte. - vonta meg a vállát, miközben beléptünk a fotocellás ajtón. 

- És én miért jöttem?

- Vettél már ajándékot apádnak?

- Még nem. - ráztam meg a fejem.

- Akkor azért jöttél, hogy vegyél neki. - rendezte le egy intéssel. 

A kíváncsiskodásom ellenére sem mondta el Brianna, hogy mit rendelt az apámnak, én viszont kiszúrtam a tökéletes ajándékot, aminek biztosan örülni fog. És ez az, amit talán még Brianna sem tud a férjéről. Méghozzá, hogy apa, mielőtt még elvált volna anyámtól, oda meg vissza volt a teniszért. Én pedig találtam neki egy tökéletes teniszütőt, amihez járt bérlet a helyi klubba is. 

Nem mintha apámnak nem juthatott volna eszébe az elmúlt négy, majdnem öt évben, mióta abbahagyta a filmrendezést, hogy elmenjen és éljen a hobbijának. De amiket hallottam tőle, az alapján vagy lusta volt, vagy csak nem szakított rá időt, így viszont talán több esélyt fog adni a dolognak. 

Mielőtt elhagytuk volna a plázát, még beültünk egy ebédre az egyik étterembe, miután megbizonyosodtunk, hogy árulnak olyan egészséges és minden mentes ételt, amelyet a mostohaanyám is megeszik. 

- Mi is a helyzet most veled meg Sebastiannal? - kérdezte, miután leadtuk a rendelésünket. 

Csak egy kicsit lepett meg, hogy ez iránt érdeklődik, főleg mivel megszoktam, hogy nem faggat a magánéletemről. 

- Mi lenne?

- Hallottam, hogy találkoztatok.

- Mégis mikor? - ráncoltam a homlokom.