Dawson & Beckett

16. Rész

Három nappal azután, hogy hazaérkeztem, apám még mindig ki volt akadva. Na nem arra, hogy a Sebastiannal való kapcsolatom úgy ahogy nyilvánosságra került, hanem sokkal inkább az zavarta, hogy abban a majdnem két hétben, amit távol töltöttem, egyszer sem jelentkeztem, így anyával kellett beszélnie. Ők pedig nincsenek a legjobb kapcsolatban. 

Nagyjából tizenhat évvel ezelőtt, egész Hollywood felcsigázva várta Edward Dawson és az akkor még Brianna Shally esküvőjét. Alig lehettem hat éves, mégis emlékszem hogy az újságokban írtak róluk, a celebhírekben szinte minden nap bennevoltak, és a lesifotósok üldözték őket. Sehova sem tudtak menni, és annak ellenére, hogy akkor se apámért, se Briannáért nem rajongtam, mégis sajnáltam őket. Elvégre így nem lehet élni. 

Aztán, miután megvolt az esküvő, alig telt el pár hónap, és a mostohaanyám terhes is lett. Emlékszem, hogy akkoriban anyám belvárosi lakásában laktam, távol a friss házasok zajos életétől, és minden este hallottam ahogyan anyám elkeseredetten, és még összetört szívvel átkoz mindent ami egykor apámhoz kötötte. Hat évesen úgy éreztem, hogy ez rám is vonatkozik, elvégre a közös gyerekük voltam, így szinte án köthettem őt a legjobban apámhoz. Mindkettőjüket a másikra emlékeztettem, és amíg ez apámat nem zavarta, vagy csak nem tette szóvá, addig anyámnak rettenetesen rosszul esett. 

Kilenc hónappal később megszületett az öcsém, akit attól a pillanattól nem szívleltem, hiszen láttam apám szemében a boldogságot, anyáméban pedig a fájdalmat amikor elolvasta a híreket. Semmi okom nem lett volna gyűlölni a féltestvéremet, elvégre egy családhoz tartoztunk, de miután anyám végleg elköltözött az országból, én pedig apámmal és az új családjával éltem, úgy éreztem magam mint egy kívülálló. Minden csak a kicsi Logan körül forgott, ő volt a család szeme fénye, és ez később sem változott. Belőlem pedig először zűrös tini lett, majd zűrös felnőtt. 

Sokat gondolkodtam az előző években azon, hogy minek kellett volna megváltoznia ahhoz, hogy a családom egyben maradjon, és anya meg apa még szeressék egymást. Az az élet ugyanis azt jelentette volna, hogy normális körülmények közt tudok felnőni, és talán nem lesz egy ilyen elcseszett életem. Hiszen lehet, hogy csak egyetlen egy pici dolognak kellett volna megváltoznia, és akkor minden rendben lenne. 

Minden egyes alkalommal arra jutottam, hogy annak az egy dolognak annak kellett volna lennie, hogy nem költözünk el Franciaországból, ahol négy éves koromig éltünk. Nem túl sokra emlékszem azokból az időkből, csak azt tudom, hogy ott még boldogok voltunk. Apám még nem volt rettenetesen ismert, és csak kisfilmeket rendezett, esetleg egy-egy sorozatot. Elismert volt, de nem híres. Aztán kapott egy ajánlatot, így az egész család egyik napról a másikra Los Angelesbe költözött. Itt már alig kellett pár hónap, hogy apámnak először szeretője legyen, majd közölje anyámmal, hogy el akar válni. Én pedig a boldog idillből egy pillanat alatt egy széteső családban találtam magam, teljesen egyedül. 

Végül mindig Los Angelest hibáztattam. Az angyalok városát, amely előhozza az emberekből az ördögöket. Szinte mindenkiben ezt láttam, előbb vagy utóbb ugyanis megmutatták a valódi arcukat. Mert itt senki sem az volt, akinek mondta magát. Így megannyi hazugság, csalódás, egy összetört szív és legalább egy tucat hamis barát elvesztése után, alig tizenhat évesen megfogadtam, hogy soha nem fogok itt lakni, ahogyan azt is, hogyha egyszer normális kapcsolatra szánom a fejem, akkor még csak véletlenül sem Hollywood környékéről fogok magamnak barátot keresni. Sőt, nem is fogok ide jönni soha hosszabb távra, mert itt csak fájdalom vár az emberre. 

Ezt a fogadalmamat nagyon szépen sikerült tartanom, egészen Sebastian Beckett megismeréséig. Azután dőlt, borult minden. Pontosabban az elején még úgy tűnt, hogy a legnagyobb rendben van a hazugságunk, aztán volt az a kis New York-i balhé, majd végül elérkezünk addig a bizonyos három nappal a hazaérkezésem utáni délelőttig. Akkor már a feje tetejére állást messze elhagytuk, és éppen félkézen egyensúlyozhattunk egy óriási szélben.