𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

The Boss

Jisung unottan ült a székében azon gondolkodva, hogy mégis, hogyan kéne elnyomnia magában az érzéseit. Személyszerint ő egy titkár aki egy nagyon szexi fiatal Lee Minho nevű férfinak dolgozik évek óta. Nos az évek alatt eléggé belehabarodott és egyszerűen nem tudja tovább rejtegetni. Elakarta neki mondani hiszen néha érezte a kémiát közöttük viszont amikor meghallotta a hírt miszerint a főnökének hozzá kell mennie egy gazdag család lányához azonnal meghátrált. A lány hetek óta elég gyakran megjelenik a cégnél és sajnos olyanokat is lát amit nem igazán szeretne. Ez miatt gondolkodott már a felmondáson is, de egyszerűen még nincs elég bátorsága hozzá.

-Jisung, mégis min gondolkodsz ennyire? Kértem, hogy hozz nekem egy pohár kávét!- nyavajgott a nő aki körülbelül olyan buta mint egy segg.

-Jisung nem neked dolgozik hanem nekem!- jött vissza az irodába Minho majd leült a helyére. 

A lány szemeit megforgatva ült le a kanapéra ami már a törzshelyévé vált. Minho számtalanszor megkérte, hogy távozzon hiszen így nem tudják normálisan végezni a munkájukat, de a lány nem akart távozni. 

-24 éves vagyok, de akárhányszor itt vagy 70 évesnek érzem magam!- sóhajtott fel Minho mire Jisung elkuncogta magát. 

-Én pedig 21, de 90 évesnek érzem magam!- nevetett a fiatal majd felállt a székéből.

Jisung kilépett az ajtón majd sóhajtva indult el a kávégép felé. Tudta, hogy ha marad valami olyannak lesz a szemtanúja amit nem akar látni. Amikor végre végzett egy kávéval a kezében indult vissza. Amint kinyitotta az ajtót azt vehette észre, hogy a lány magához húzza Minhot és ajkaira tapad. Jisung letette a kávét majd becsapta maga mögött az ajtót hiszen újra sikerült összetörnie a szívét.

/..../

Napok teltek el így és Jisung végleg megelégelte, hogy mindennap sírva megy haza és akár órákig is képes könnyeket hullajtani szomorú zenéket hallgatva. Eldöntötte, hogy ő bizony beszél Minhoval a felmondással kapcsolatban. Alapjáraton nincs szüksége arra, hogy dolgozzon hiszen gazdag családból származik, de szerette volna a saját pénzéből megvenni azokat a dolgokat amikre szüksége van/volt. 

-Jó reggelt!- ült le a helyére majd nyelt egy nagyot hiszen nem korán reggel szerette volna közölni főnökével.

-Jó reggelt Sungie!- mosolygott rá kedvesen majd felhúzta a székből és magához ölelte.

-Nagyon jó kedvében lehet, Mr. Lee!- kuncogott fel Jisung majd a meglepettségét félretéve visszaölelt.

-Igen, most kivételesen jó kedvem van!- tolta el magától a fiút majd leült a székébe.

Jisung is így tett majd azon kezdett el gondolkodni, hogy biztos, hogy el kellene rontania az idősebb kedvét azzal, hogy felmond? Sóhajtva kezdte el csinálni a dolgát majd amikor már eljött az ebéd szünet megjelent a nő akit gyűlöl.

-Minsun most menj el! Beszélnem kell Jisunggal valami fontos dologról!- mondta Minho majd az ajtóra mutatott. -Nem rád tartozik!- sóhajtott fel.

Különös mód a lány kiment az irodából így Minho nyugodtan tudott Jisung felé fordulni.

-Mit szeretnél, hyung?- kérdezte kíváncsian.

-Remélem, hogy ezzel nem rontok el semmit, de most már nem tudom tovább titkolni! Tudom, hogy ott van Minsun, de én nem akarok tőle semmit! -hajtotta le a fejét miközben ujjait kezdte piszkálni. 

-Nyögd már ki, hyung!- emelte fel hangját amikor percekig csak hallgatott. -Sajnálom!- motyogta.

-Szeretlek! Talán túlságosan is ahhoz, hogy elvegyem Minsunt. -mondta olyan halkan, hogy ha Jisung nem fülelt volna eléggé akkor nem is hallotta volna meg.