𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

it hurts so much

Jisung fáradtan mesélte, hogy  mi történt ma vele és, hogy a szorongása megnehezítette a napját. Hangos nevetést hallott háta mögül és amikor megfordult Jeongint látta nevetni. Nem értette, hogy most mi olyan vicces, de szíve legmélyén rendkívül fájt neki.

Pár nappal később már teljesen elfelejtette a dolgot és boldogan ment Seungmin szobája felé, hogy lehívja vacsorázni.

-Seungmin gye..- kezdett bele amikor kinyitotta az ajtót.

-Nem igaz! Nem tudtok békén hagyni? Nem ismeritek azt a szót, hogy magánélet? Jisung, el kellene magyaráznom, hogy mi a fasz az? Reméltem, hogy nem vagy ennyire hülye, de úgy látszik mégis. Menj ki és hagyj békén! Máshol jártasd a nagy mókus képed!- mutatott az ajtóra többször is majd visszaült a helyére.

Jisung nagyot nyelve csukta be az ajtót majd könnyes szemeit megtörölve próbált megnyugodni. Nem gondolta volna, hogy Seungmin ennyire ráförmed. Kedve teljesen elment és egyszerűen enni se volt hajlandó. Nagy nehezen levánszorgott majd leült a helyére és enni kezdett.

1 héttel később ebédhez készülödve Jisung lába beakadt a szőnyegbe ez miatt pedig elesett.

-De béna vagy!- nevetett Lix majd felsegítette a földről.

Nem telt el két perc sem Jeongin is elesett.

-Te jó isten! Minden rendben? Beütötted magad? Te szegény!- szaladt oda hozzá a szeplős ami Jisung szemeibe könnyeket csalt.

Nem béna vagyok, csak nem érek annyit, hogy aggódj értem.

Keze napok óta fájt neki illetve ellégé bedagadt. Annyira nem érezte magát jól miatta, hogy egésznap csak feküdt. Jelenleg a kanapén ült, Hyunjin és Changbin mellett.

-Mit csinálnál ha mentőt kéne hívni Sunghoz, mert haldoklik?- kérdezte hiszen pont a halál volt a téma.

-Lefizetném a mentőst, hogy hagyja meghalni!- nevetett fel hangosan és hiába volt vicc( egy rossz vicc) Jisungnak nagyon rosszul esett.

A kanapéról felállva vánszorgott a mosdóba ahol kieresztette könnyeit és szájára tapasztotta kezét. Nem értette, hogy miért viselkedik vele mindenki így. Egyszerűen nem tudta felfogni.

Ezek után sem telt el sok idő. Írt egy új dalszöveget hiszen szabadidejében mindig azt csinálta. Szokásosan megmutatta Changbinnek akinek az arcán most valami egészen más volt.

-Jisung, én tőled többet vártam! Ez egy rakás szar! Rímelni rímel, de nem szól semmiről sem legalábbis nem látom értelmét. Csalódott vagyok!- rázta meg a fejét majd otthagyta őt a szobában.

Jisung az ajtót nézve eresztette útnak könnycseppjeit amiket szipogva törölt le. A füzetet nézve elbizonytalanodott a szöveget illetően így becsukta azt és eltette a helyére.

Az ágyon eldőlve húzta magára a takaróját majd szemeit lehunyva próbált meg aludni. Végül bő két óra múlva sikeresen álomba sírta magát. Csak, hogy abban a két órában tett valami olyat amit nem szabadott volna. Ökle piros, sebes és sikeresen be is dagadt.

Napokig sikeresen tudta takarni és nem is csinált magával semmit. Viszont a mai nap ismét más.

-Mi van hülyegyerek? Mit csináltál magaddal? Tán voltál olyan fasz, hogy bántottad magad? Mondjuk kétlem, mert még arra is gyáva vagy, hogy kárt tegyél magadban!- nézte a fáslit a fiú kezén délután Minho.