𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

Papa

-Hazudtál nekem! Nem is szereted a papát..-kiáltotta el magát a nappaliban a 4 éves Minsoo. -Ha szeretnéd nem puszilnál meg mást!- sírt keservesen miközben a Minho mellett álló nőre mutatott.

-Minsoo, drágám!- lépett hozzá közelebb Minho, de a fiú sírva hátrált.

-Papa!- sírt keservesen amikor megpillantotta Jisungot aki aggódva nézett fiára.

-Gyere, baba!- mondta miközben leguggolt.

Minsoo azonnal odaszaladt hozzá majd megölelte a papáját. Jisung félkézzel megtartotta őt majd felállt és bement a konyhába ahol eddig is tevékenykedett. Minsoot leültette az egyik székre majd gyorsan lekezelte az ujját amit akkor vágott el amikor Minsoo elkiáltotta magát.

-Minsoo, ne sírj, édesem!- ment oda hozzá majd karjaiba vette őt.

-Utálom apát!- szipogta Jisung nyakába bújva.

-Ne mondj ilyet! Apa megad neked mindent, nem igaz?- simogatta meg a hátát majd elzárta a tűzhelyet.

-Nem! Apa gonosz azzal akit a legjobban szeretek. Apa nem szereti Papát pedig azt mondta, hogy igen! Apa megpuszilta azt az idegen nénit a száján, de téged soha. Nem szeretem apát addig ameddig nem szeret téged!- motyogta szomorúan miközben újra sírni kezdett.

-Minsoo, nem szabad sírni! Papa boldog szóval neked is annak kell lenned!- ültette le az egyik székre ismét amíg megcsinálta a rizst.

-Papa mindig sírsz este szóval nem vagy boldog!- súgta letörten ami megfájdította Jisung szívét.

-Gyere!- fordult meg amikor félre tette a rizses zacskókat, hogy hüljenek egy picit.

Minsoo leszállt a székről majd odasétált Jisunghoz aki a karjaiba vette. Hátát simogatva sétált vele oda-vissza a konyhában miközben ringatta a fiút. Nem sokkal később elaludt így elindult felfelé, hogy az ágyába tudja tenni a fiát. A lépcsőig eljutva megpillantotta Minhot amit bár furcsállt, de kihasználta az alkalmat.

-Vidd fel a szobámba, kérlek!- tolta el magától Minsoot, hogy könnyebben odatudja adni Minhonak.

-Nem akarok apához menni!- motyogta durcásan és ragaszkodott Jisunghoz.

-Minsoo, papának dolga van és nem tud felvinni téged a szobába. Apa felvisz téged, betakar aztán pedig egyedül hagy. Ha ennyire ragaszkodsz nincs se rizs, se sültkrumpli!- mondta a kisfiút nézve aki az ételeket hallva egyből nyújtózkodott az apjához.

-Apja fia!- motyogta majd megfordult és egy halvány mosoly után visszament a konyhába.

{...}

Jisung megakarta kérni Minhot arra, hogy keltse fel Minsoot, de nem merte. Sóhajtva szedte ki az ételt három főre majd végül az asztalnál telefonozó Minho elé tette a tányért. Sóhajtva sietett fel az emeletre ahol a szobájába indult.

-Minsoo drágám, kész a kaja!- ment oda a fiú autós ágyához.

A kisfiú lassan nyitogatta a szemeit majd felült és Jisung karjaiba kéreckedett. Mosolyogva vitte le az emeletről a konyhába ahol valami csoda folytán Minho még mindig ott volt. Sosem szokott velük enni legyen szó reggeliről, ebédről vagy vacsoráról.

-Holnap óvoda van Minsoo szóval szeretném ha nem maradnál fent sokáig!- ültette le a székre majd a kezébe adta a kicsi műanyag villáját.

-Rendben Papa..Aludhatok veled?- kérdezte miközben elkezdett enni.

-Persze kincsem!- simogatta meg a fiú fejét. -Mit szólnál ahhoz ha holnap elmennénk a vidámparkba délután?- hozta fel az ötletet Jisung mire Minsoo szemei felcsillantak.