𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

Ex husband

-Miért mondtál igent az esküvőn ha egyszer most válni akarsz?- kérdezte a kisebb könnyes szemekkel.

-Én sajnálom, de egyszerűen nem illünk össze! Te is tudod jól, hogy más mellett van a helyed ahogyan nekem is!- sóhajtott fel majd idegesen hajába túrt.

-Nem, Minho én nem hiába mentem hozzád! Szeretlek téged és miattad felejtettem el őt is!- sírta el magát ami már Minho szemeibe is könnyeket csalt.

-Sajnálom, de te is tudod jól, hogy ez nem igaz! Nem szeretsz engem úgy ahogyan őt és én sem szeretlek úgy ahogyan a gyerekkori legjobb barátomat.

-Csak menj el! Miért nem gondoltál erre akkor amikor megházasodtunk? Ott volt az esküvőn, végig nézte, hallotta ahogyan azt mondtad igen!

-Akkor még nem tudtam! Nem gondolkodtam el a szavakon, nem vettem komolyan a közös múltunkat.

-Mit mondott neked? Soha nem meséltél róla csak azt, hogy barátok vagytok most mégis miatta hagysz el engem!

-Fiatalok voltunk! Ő 10 én meg 12, nem volt számunkra nagy jelentősége annak, hogy azt mondtuk ha felnövünk majd összeházasodunk. Nem volt jelentősége a sok szájra puszinak és a titokban történt csókokról ami nem nevezhető annak. Ahogy nőttünk tudtuk, hogy azt csak a szerelmesek csinálják, de mi megbeszéltük, hogy nem vagyunk azok. Barátok vagyunk akik olyat csinálnak amit a szerelmesek szoktak. Később már nem csináltuk, párkapcsolatról mentünk párkapcsolatra aztán jöttél te. 18 voltam amikor megismertelek. Boldog volt amiért boldog vagyok, de tudtam, hogy valami mégsincs rendben. Sokszor kérdeztem tőle, de nem válaszolt. Jó barátok maradtunk továbbra is, de aztán megkértem a kezedet. Sírt amikor megtudta, de nem értettem miért. Akkor mondta el, hogy fáj neki az, hogy megszegtem az ígeretünket, hogy majd hozzá megyek. Rájöttem, hogy ő többet érez irántam mint kellene. Nem zavart, mert nem akartam őt elveszíteni, ő pedig soha nem tett olyat ami félreérthető lett volna. Meghallgattam, elmondta, hogy az a lényeg, hogy én boldog vagyok és, hogy ő várni fog rám amennyit csak kell. Várni fog arra, hogy egyszer beleszeretek és majd összeházasodunk...Azt mondta nem érdekli, hogy ha  soha nem következik be, ő akkor is várni fog rám. Eljött az esküvőnkre annak ellenére is, hogy fájt neki, de én téged szerettelek és most is szeretlek, de már nem úgy. Végig szerelmes voltam belé csak vak voltam. Sajnálom, de nekem igenis sokat jelentenek a csókok, a puszik, a sok szeretlek. Sokat jelent nekem ő!- öntötte ki szívét Minho.

A fiú könnyek között hallgatta végig Minho szavait. Végül úgy döntött hagyja menni. Ha nem szereti őt hát menjen!

-Csak menj és légy vele boldog!- törölte meg szemeit majd halványan elmosolyodott.

-Tudom, hogy te is szereted őt és ezzel nincs semmi baj. Csak fogadd el és légy vele!- simogatta meg a kisebb arcát aki csak bólintott párat.

Egy búcsúpuszit nyomott a kisebb arcára majd felállt és elköszönt a fiatalabbtól.

Talán így kellett történnie. Nincs helyük egymás mellett hiszen mindketten másik embert szeretnek. Minho is és a kisebb is! Ez így van rendjén. A kisebb felkeresi volt párját aki még mindig szereti őt és Minho is felkeresi gyermekkori barátját, hogy aztán valóra váltsa a közös álmukat.

Házasság, gyerekek vagy éppen cicák.

-Hyungie!- szaladt oda a mindössze 13 éves fiú legjobb barátjához.

-Szia Pici!- ölelte magához az egy fejjel alacsonyabb fiút.

-Ma akkor elmegyünk hozzátok filmezni?- kérdezte izgatottan mire Minho csak bólogatott párat.

-Szeretlek Hyung!- mosolyodott el szélesen majd körbe nézett a parkban és amikor nem látott senkit sem pipiskedve puszilt az idősebb ajkaira.

-Én is szeretlek Pici!- fogta meg a fiú kezét majd ujjaikat összekulcsolva indultak meg Minho háza felé.

Minho elmosolyodott az emlékek hatására majd eszébe jutott a legnormálisabb csókuk...Azon a napon történt mielőtt filmezni kezdtek volna.

-Hyung..- suttogta a kisebb amikor Minho alkarján megtámaszkodva hajolt fölé vészesen közel.

-Hm?- nézett a szemeibe és maga sem értette, hogy miért akarja megcsókolni őt.

-Tényleg gáz ha valaki még 13 évesen nem csókolózott?- kérdezte hirtelen mire Minho felkuncogott.

-Ki mondta ezt neked, Pici?- érdeklődte meg.

-Wonho hyung!- válaszolt halkan. -Azt mondta, hogy gáz és, hogy ő 15 évesen már több lányt is megcsókolt ahogyan te is!- nézett el a fiúról.

-Esetleg szeretnél valakivel csókolózni, hogy ne érezd magad gáznak?- kérdezte azt reménykedve, hogy igen lesz a válasz.

-Azt hiszem..- suttogta válaszat mire Minho elmosolyodott.

-Nem vagy gáz ez miatt, de rendben! Megcsókoljalak, Pici?- mosolygott továbbra is szinte már ráfagyott arcára a mosoly.

-Igen..-motyogta ujjait piszkálgatva.

Minho szinte azonnal összetapsztotta párncsákáikat és próbálta visszafogni mosolyát a kisebb ügyetlensége miatt. Nem akarta megbántani őt! Viszonylag egész hamar belejött és bátortalansága is eltűnni látszott. Egyik kezével az idősebb tincsei közé túrt majd közelebb húzta magához őt.

-Megmutassam milyen a francia csók?- vált el a kisebb párnácskáitól.

-Fura lesz?- kérdezte piros pozsgás arccal.

-Elsősre biztos, de utána tetszeni fog és sokat fogod csinálni mással is!- súgta a fiú ajkaira ami heves dobogásra késztette a kisebb szívét.

Pici hagyta, hogy Minho újra birtokba vegye párnácskáit és egy teljesen új dolgot mutasson neki. Ahogy mondta Minho, eleinte fura volt az idősebb nyelve szájüregében, de végül tetszett neki. Az is, hogy ezt az idősebb csinálja és maga az érzés is. Kicsit ügyetlen volt eleinte viszont a kisebb gyorsan tanult.

Minho sóhajtva túrt hajába ismét ahogy a hazavezető úton haladt. Sajnálta exférjét, de nem tehet arról, hogy Picit szereti akinek címét nem is olyan nehéz megszerezni ha egyszer közös barátjaikkal még mindig jóba van.

Sajnálom amiért elváltak útjaink, de oly' régóta a karjaim között akarom tudni Őt...