𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

Vampire baby

Han Jisung közel 5 éve lett vámpír amikor öngyilkosságot követett el családja és párja miatt is. Sose volt erős fiú és az akkor történteket egyszerűen nem tudta feldolgozni. Így történt hát, hogy leugrott az egyik hídról abban a hitben élve, hogy nem látta őt senki.

Felesleges volt a hit hiszen egy valaki látta. Lee Minho ki már 400 éves múlt és mindennap szomorúan figyelte ahogyan Jisung boldog akkori párjával.

Azon a napon amikor Jisungot holtan húzta ki a vízből teljesen összetörve harapta meg többször is annak reményében, hogy a vámpír méreg hatni fog.

Hatott is hiszen Jisung 2-3 nappal később Minho lakásában nyitotta ki szemeit a vérre éhezve. Nem értett semmit sem és amikor megpillantotta Minhot a vér is megfagyott az ereiben ami innentől kezdve már lehetetlen, de a lényeg meg van.

Az emberek tudták, hogy léteznek vámpírok viszont eszméletlenül ritkán találkozhattak velük. Pár kép volt néhány vámpírról köztük Lee Minhoról is.

-Meg fogsz ölni?- kérdezte miközben szemeivel Minhot fürkészte.

Mintha élesebb lenne a látása és jobb lenne a hallása.  Fejét megrázva próbált emlékezni arra, hogy mégis, hogy került ide, de nem emlékezett még semmire.

-Holtan húztalak ki a vízből, mert öngyilkos lettél! Nem volt szívem holtan hagyni téged szóval...

-Vámpír lettem!- suttogta maga elé meredve.

-Igen!- bólintott egyet az idősebb majd élesen szívta be a levegőt amikor Jisung vérére gondolt.

Amíg Sung ember volt soha nem érezte azt, hogy neki kell az ő vére szimplán csak szerelembe esett viszont most. Nem állítaná meg benne semmi sem abban, hogy addig szívja a fiatal fiú vérét ameddig tele nem lesz.

-Éhes vagyok!- suttogta Jisung miközben folyton Minho nyakát nézegette.

Nem értette, hogy miért, de egyszerűen vonzotta őt a vámpír vére. Oda akart menni hozzá és inni akart a véréből. Tudta, hogy ez csak kezdetleges éhség vagyis csak gondolta hiszen hetekkel, hónapokkal később is csak az ő vérere vágyott.

-Van egy alkum!- állt fel a fotelből a férfi. -Te ihatsz az én véremből én pedig ihatok a tiédből!- lépett hozzá közelebb majd leült elé és a nyakára simított.

-Rendben!- egyezett bele azonnal.

Félt nem is kicsit hiszen hallotta, hogy a vámpír harapás eszméletlenül tud fájni és ő bizony nem akart se fájdalmat okozni, se érezni.

-Mivel te éhesebb vagy így te leszel az első!- mondta oldalra döntve a fejét, hogy jobban hozzá tudjon férni a kisebb.

Jisung próbált hezitálni, de az éhség erősebb volt így azonnal a férfi ölébe mászott és a nyakába harapott. Minho egyáltalán nem számított efelé közelségre, de még akkor is tetszett neki ha tudta ez semmit nem jelent.

Jisung csak itta és itta az idősebb vérét aki lehunyt szemekkel élvezte a perceket amik olyan gyorsan múltak el. Amikor a friss vámpír jobban belemélyesztette szemfogait Minho fehér bőrébe egy apró nyögés is elhagyta ajkait. Jisungnak tetszett, ez nem vitás, de azért nem próbálta meg annál is jobban belemélyeszteni a fogait.

Minhonak nem volt újdonság viszont Jisungnak eléggé. Egyszerűen furcsállta, hogy egyszerre csillapodik és nő az éhsége. Csillapodik az éhség érzet, de nő benne a szexuális éhség. Nem értette, de azt gondolta, hogy ez mind a harapásnak köszönhető vagy annak, hogy túlságosan élvezi a vér ízét.