𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

A.D.D.I.C.T. (2)

Azon az éjszakán Jisung mosollyal az arcán sétált haza még akkor is ha tudta, hogy az a kendő amivel Minho letörölte vérét méregdrága volt. Barátainak nem mondott semmit sem arról ami kint történt szimplán csak azt hazudta, hogy együtt dohányoztak egymáshoz se szólva. Valamiért furcsán megdobogtatta a szívét az idősebb szavai miszerint cuki fiúnak gondolja. Természetesen a másik fele nem engedte, hogy így érezzen hiszen nem akart ismerkedni senkivel sem. Senki nem érdemli meg, hogy olyan fiú szeresse aki mocskos ügyekbe folyt bele. Nem engedhette meg magának, hogy elködösítse az agyát a rózsaszín köd. Amióta tiszta mindenkit ellökött magától akivel alakult volna valami. Hiába érzett irántuk valamit akkor sem engedett a kísértésnek hiszen nem érdemli meg, hogy valaki feltétel nélkül szeresse. Barátait is nehezen engedte a közelébe mikor igyekezett kimászni a mocsokból.

Nagyot sóhajtva nyitott be lakásába ahol feloltva a villanyt ledobta a táskáját és leült a kanapéra. A dohányzóasztalon lévő dobozkát kinyitotta majd kivette az érmét és végigsimított rajta.

-Remélem egyszer 10 év fog rajta állni!- suttogta majd visszatette és lecsukta a dobozt.

Viszonylag hamar álomra hajtotta a fejét hiszen a holnapi nap folyamán már rengetegen lesznek a bárban. Talán mégsem tartotta olyan nagy gondnak, hogy két napra is lefoglalták a bárt. Egész éjszaka csak négy embert kellett kiszolgálniuk és nem kellett kapkodniuk sem.

A reggel hamar elérkezett így Jisung nyűgösen kelt ki kényelmet nyújtó ágyából. Elvégezte a reggeli rutinját és sebeit is lekezelte. Remélte, hogy hamarosan elmúlnak hiszen elcsúnyította arcát és így nem fog kapni borravalót sem. Alapozót nem mert használni hiszen csak ártana vele így egy tiszta maszkot kikészített a délutáni műszakjára.

-Az egész havi fizetésem fog rámenni erre a kendőre!- mondta amikor megpillantotta Minho kendőjét amit összevérezett. -Kurvának kellett volna állnom!- húzta el a száját majd kiment a fürdőből és a konyhájába indult.

Villámgyorsan megreggelizett majd leült a tévé elé hiszen bőven volt még ideje az indulásig. Amikor rájött, hogy semmi érdekes nincs a tévében telefonját vette elő és meglepődve vette észre, hogy kapott egy üzenetet.

Remélem senki nem vert össze az éjszaka. Egy pénteki napon szeretném hallani a hangod anélkül, hogy vérezni kezdene a szád..

Mr.Lee? Mégis honnan van meg a számom?

A főnököd adta meg. Talán gond?

Nem,dehogy!

Jisung szinte azonnal választ kapott ami meglepte őt. Nem értette, hogy a főnöke miért adta meg a telefonszámát, de nem zavarta túlságosan. Érdeklődött Lee Minho iránt amivel kapcsolatban érezte, hogy teljesen pofára fog esni.

Nem vertek meg! Manapság ez már nem mindennapos!

Mert minden napos volt, hogy megvertek téged?

Mondhatni igen!  Sok olyan embert ismertem meg akiket nem kellett volna.

Ennek nem örülök..Annak viszont igen, hogy  manapság nem esik bajod rendszeresen.

Egy ilyen gyönyörű fiúért kár lenne!

Jisung boldogan olvasta Minho üzeneteit bár félt beleélni magát. Sok mindent nem értett Minhoval kapcsolatban. Nem értette miért ilyen vele ahogy azt sem, hogy miért kérte el főnökétől a telefonszámát hiszen csak úgy nem adta volna meg. A kanapéról felállva átöltözött majd elpakolt mindent és megindult a munkahelyére. Köszönt barátainak majd az öltöző felé indult.