𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

Know...2.0

Nagyon sajnálom, hogy ilyen rövidre sikeredett a második rész:(
Több mint 1 éve nem írtam szexuális tartalmú részt szóval ne kövezzetek meg, hogy ilyen bénácska lett. Ha ráveszem magam akkor legközelebb jobban és részletesebben leírom!
Jelenleg csak ennyi futotta.😅🥺

Jó olvasást!❤️

Több mint egy hónap múlva a két férfi feltűnően kerülte egymást.. Az után a bizonyos éjszaka után nem szóltak egymáshoz hiszen kell egy kis idő mire rendeződik bennük minden. Jisung hamar tudta, hogy valamit érez az idősebb iránt, de azt gondolta, hogy ez fordítva már nincs így.

Jisung az egyik lelátón állt és úgy bámulta a sorakozó katonákat. Az elmúlt egy hónapban nem érezte túl jól magát lelkileg így jobbnak látták ha leváltja az egyik szabadságra menő őrt. Gyűlölte, hogy őrködnie kell ráadásul még ezt sem tudta jól elvégezni.

Idegesen markolt a korlátra miközben szabad kezével megdörzsölte szemeit hiszen egyszerűen nem tudott koncentrálni.

-Minden rendben alezredes úr?- hallotta meg az egyik őr hangját a fülében lévő adóvevő készülékben.

-Igen!- válaszolt majd kezére nézett és látta, hogy ujjai elfehérednek.

Az ezredesre pillantott odalent aki figyelte az edző katonákat. A testében felgyülemlett a stressz, az idegesség, a szorongás és az, hogy őrködnie kell csak tetőzi a dolgot.

-Hívjak segítséget?- hallotta meg ismét az őr hangját aki a másik lelátóról figyelte őt.

-Nem kell!- szorította össze szemeit majd kiegyenesedett és próbálta összeszedni magát.

Füléből kivette a készüléket hiszen csak jobban idegesítette őt a kérdezgetés. Nem érdekelve őt semmi leakart menni a lelátóról, de mindig tisztességesen végezte a munkáját bármit is kapott. Nem véletlen kapta meg ezt a fokozatot.

-Bassza meg!- ütött bele a korlátba amilyen erősen csak tudott.

A fájdalom belehasított öklébe, de egyszerűen nem tudta érdekelni őt. Fejét lehajtva szorított ismét a korlátra és egyre rosszabbul érezte magát. Lábát rázni kezdte és igyekezett arra figyelni a benne tomboló érzelmek helyett.

-Valami nincs rendben az alezredes úrral! Nem kellene segítséget hívni?- kérdezte az egyik őr a másiktól.

-Kérdeztem már tőle, de ellenkezik!- válaszolt majd ő is Jisungra nézett.

Látták, hogy ideges és tudták, hogy ha nem hagyják békén akkor még idegesebb lesz.

-Ezredes úr, itt Sanghun! Küldjön kérem fel egy katonát, mert az alezredessel valami nincs rendben!-mondta a keszülékbe majd Jisungra nézett.

Jisung levette magáról a fegyverét és letette a földre jó messzire magától hiszen se magában sem másban nem akart kárt tenni. Kezéből folyt a vér, de a testében felgyülemlett idegesség miatt még a fájdalmat sem érezte.

-Han!- fogott vállára Felix mire az említett azonnal felé fordult. -Jézusom!-lépett hozzá közelebb amikor megpillantotta a sápadt arcát.

-Lix..-suttogta erőtlenül.

-Figyelj! Nincsen semmi baj, oké? Leviszlek innen és lekezelem a öklödet is!- karolta át a fiút majd lesegítette a lépcsőn.

Egészen a szobájáig kísérte ahol ott állt a vezérezredes.

-Jisung! Minden rendben?- fogta kezei közé a férfi arcát.

-Minden!- válaszol halkan ám látszott rajta, hogy semmi sincs rendbe.