𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

tous les mêmes

Mind ugyanolyan...

Unottan indultam az iskolába ahová alig 1 hete iratkoztam be. Teli van gazdag ficsúrokkal akik mind ugyanolyanok és egyszerűen ki nem állhatom. Ez egy olyan iskola amit többnyire csak a jó fizetésű állású szülők engedhetnek meg a gyerekeiknek. Én és a barátaim, de még sok más diák szülei nem gazdagok, de elég jól élünk ahhoz, hogy ebbe az iskolába járhassunk.

Őszintén..utálom, sőt a barátaim is utálják hiszen egész áldott nap csak a gazdagok nyafogását kell hallanunk és azt, hogy miként tudnák lefizetni a tanárokat, hogy még véletlenül se buktassák meg őket.

-Sziasztok!- köszöntem a barátaimnak akik szintén olyan nyúzottak voltak mint én.

Nyilvánvalóan mivel mi nem fizetünk le egyetlen egy tanárt sem így eléggé megvagyunk dolgoztatva. Szinte elvárják azt, hogy pénzt kapjanak, de egyáltalán nem foglalkoztat. Inkább legyek okos mint szimplán csak gazdag.

-Igazságtalan faszok!- szólaltam meg unottan mire a többiek csak a szemeiket forgatták.

-Ha nem dugsz a zsebükbe pénzt szarják le, hogy mennyire hajtanak túl! Nyilván a gazdagoknak lószart nem kell csinálni.- mondta felháborodva Felix amivel egyet is értettünk.

-Szia Han-ah!- köszönt nekem az egyik gazdag ficsúr mire csak egy grimaszt vágtam.

-Ne hívj így és nem vagyunk köszönő viszonyban!- mondtam majd gúnyosan elmosolyodtam.

Az illető bólintott majd tovább ment a barátai után.

-Minho azért próbál veled rendes lenni. Neked is nyitnod kéne felé, nem?- kérdezte Jeongin ártatlanul.

-Mind ugyanolyanok!- válaszoltam majd elindultam a terem felé ahol óránk lesz.

Minho egy 20 éves gazdag fiú aki ugyanolyan mint a többi. Lefizeti a tanárokat, azt hiszi, hogy mindenki felett áll és még sorolhatnám. A mai világban a pénz a hatalom. Ha a pénzt nézzük akkor valóban felettem áll a ranglétrán, de mint ember ugyanazon a szinten vagyunk mint mindenki más. Nem vagyunk senkinél sem többek vagy kevesebbek.

-Jisung. Te felelsz ma!- szólított fel a tanár mire dühösen felsóhajtottam.

-Sajnos nem volt időm tanulni az ön órájára ugyanis erős a kivételezés ebben az iskolában és nyilvánvalóan nem maga lesz ma az egyetlen aki felszólít. Sajnálom, de írja be nyugodtan az egyest!- válaszoltam nyugodtan és összeszedetten már amennyire ment.

A tanár se szó se beszéd bevéste az egyest amin nyilvánvalóan a gazdagok jót röhögtek.

Egyszerűen rühellem ezt az iskolát és a barátaimmal rengeteget gondolkodtunk, hogy átmegyünk egy másik iskolába, de nem akarjuk pazarolni a szüleink pénzét. Erre az évre már befizették a pénzt és nem térítik vissza ha kiiratkozunk. Nyilván egy gazdag szülőnek egyből visszaadják a befizetett pénzt ha a drága látos gyermek úgy dönt, hogy nem akar itt tanulni tovább.  Ritka, de előfordul..

Az óra végeztével Minho megszólított és a kezemet is megfogta megállásra késztetve így kénytelen voltam meghallgatni.

-Olyan kérdésem lenne, hogy párszor tudnál korrepetálni matekból?- kérdezte karomat még mindig fogva.

-Nem! Fogadj magántanárt!- néztem rá majd megpróbáltam kirántani a kezemet.

-Fizetem ha kell!- mondta szemeimbe nézve amitől felment bennem a pumpa.