⟨Break up⟩
-Válaszolj!- emelte fel hangját Minho miközben Jisung könnyes szemeibe nézett.
-Nem lehet!- válaszolt halkan.
-Mégis miért nem? Mit titkolsz előlem? Random eltűnsz és nem egyszer hagytál faképnél randevúkon is. Ha nem akarsz velem lenni akkor azt ne így add a tudtomra! - nézett végig Jisung szemeibe majd megtörölte a szemeit.
-Hyung, nem mondhatom el! Muszáj titokban tartanom, mert nem akarlak elveszíteni!- szipogta a kisebb miközben megpróbálta megfogni az idősebb kezét.
-Ha nem bízol bennem eléggé akkor nincs értelme folytatni. Én mindent elmondok neked és te az ígéretünk ellenére is titkolózol! Légy boldog nélkülem Han Jisung!- lépett egyet hátra majd végül magára hagyta az immáron síró fiút.
Jisung egészen addig csak bámult ki a fejéből amíg Minho el nem tűnt. Miután ez megtörtént körbe nézett majd felmászott a hídra és gondolkodás nélkül ugrott bele a vízbe.
Most azt gondolnátok, hogy Han Jisung öngyilkos lett amiért Lee Minho szakított vele, de ez közel sincs így.
Jisung egy sellőfi aki csak azért lett ilyen élőlény, mert rosszkor volt rossz helyen. Egyszerre imádja ezt az egészet és egyszerre gyűlöli.Imádja a tengert és a benne élő állatokkal is szeret úszkálni. Imádja, hogy akár órákig képes a víz alatt lenni és akár a tenger mélyére is leúszni. Imádja a szigetet ahol átváltozott és a kis medencével rendelkező barlang is a szívéhez nőtt.
Utálja, hogy titkolóznia kell, mert fél, hogy elveszíti a fontos embereket ez miatt. Utálja, hogy nem élhet normális életet, mert egy csepp víztől is átváltozik. Utálja, hogy nem normális ember.
Sokszor álmodozott arról, hogy megszabadul ettől az átoktól, de tudja, hogy ez nem lehetséges. Ha mégis lenne akkor sem tudna róla hiszen senki nincs a segítségére. A szerelme is elhagyta őt aki mindennél fontosabb volt az életében.
Csak úszott és úszott míg nem elért a barlang bejáratához. Lassan beúszott majd feljött a felszínre és a medence széléhez siklott. A homokkal játszva sírt és folyton csak Minhora gondolt. Már most hiányzott neki és tudta, hogy nem tud nélküle élni. Vele akart lenni és elmondani neki mindent, de nem tehette. Fél, hogy megutálná őt és nem szeretné úgy ahogyan azt eddig tette.
-Veled akarok lenni!- sírta el magát miközben az egyik sziklán megtámaszkodott. -Hiányzol Minho!- szipogta majd a homokhoz nyúlva rajzolt egy szívet ami össze volt törve.
Gyakran jár erre a helyre és a hangulatától függően mindig rajzolt egy szivecskét. Eddig a napig sosem volt törött hiszen akárhányszor borús napjai voltak, ott volt mellette Minho aki felvidította őt. Nem tud nélküle élni és miatta felakarja adni ezt az egész sellőfis dolgot. Nem akar sellőfi lenni hiszen bár a tengerben úszkálni leírhatatlan élmény mégis mindig rejtőznie kell a búvárok előtt. Fekete uszonya különleges és ha meglátják szinte azonnal rájönnének, hogy ez nem egy állat uszonya.
Az idő gyorsan telt és Jisung továbbra is a vízben volt és néha az emlékek hatására elsírta magát. Ott töltötte az estét és csak egyszer úszott el akkor is csak azért, mert éhes volt. Végül sült halat evett az erejének köszönhetően. Megkapta a tűz, a víz és a jég erejét. Ezt az egészet mindig is menőnek gondolta hiszen tudja irányítani a vizet, bármikor bármit megtud fagyasztani és akármikor felforralhat valamit akár tüzet is gyújthat. Praktikus és csodálatos neki még sincs szüksége erre.
-Gyere vissza hozzám, kérlek!- szipogta körülbelül hajnali kettőkor miközben az M betűt nézte a homokban.
Egész éjjel fent volt hiszen a vízben nem képes elaludni és amúgy sincs vele Minho akivel mindig összebújnak vagy megnéznek egy filmet elalvás előtt. Úgy döntött úszik egyet hiszen jobb dolga nem volt és ha már éjjel-nappal tud úszni megállás nélkül akkor mért ne tehetné meg?
{...}
-Haver, ez gáz!- mondta Changbin amikor egy síró Minho bújt hozzá úgy mintha az élete múlna rajta. -Miért szakítottál vele ha nem tudsz nélküle élni?- nyúlt a narancssárga tincsekhez majd simogatni kezdte a fejét.
-Mert titkolózik pedig megígértük, hogy őszinték leszünk egymással! Nem tudom mi van vele, de nem egyszer hagyott ott az elmúlt 3 hónapban randevúkon vagy éppen csak úgy random. Sokszor ment el szó nélkül pedig csak vizes lett! 3 hónapja nem fürödtünk együtt pedig azelőtt mindig ő kért meg rá, hogy menjek vele. Lehet már nem vagyok elég jó neki!- motyogta majd jobban bújt Changbinhez.
-Ne mondj ilyet! Tudod az ember mindig titkolózik én is azért veszítettem el Felixet, mert titkolóztam aztán végül azt hitte, hogy megcsalom és elhagyott. Nem csaltam meg hanem egy balfasz sellőfi lettem és féltem attól, hogy ha megtudja elveszítem őt! Hagyd, hogy megmagyarázza!
Changbin körülbelül 1 éve lehet sellőfi és egy 5 éves kapcsolata ment tönkre a titkolózás miatt. Felix azóta legjobb barátjához Chanhoz költözött és Bin azon se lepődne meg ha már együtt lennének. Sejtette, hogy Jisung is ugyanúgy járt mint ahogyan ő így segíteni akart neki és megnyugtatni, hogy Minho akkor is szereti ha sellőfi.
-El kell mennem Minho hyung, de ígérem, hogy 1 óra múlva jövök!- adta neki oda Jisung egyik pulcsiját a szekrényből majd a homlokára puszilt és már távozott is.
Egészen a partig futott ahol aztán beleugrott a vízbe és elindult a sziget felé. Tudta sőt érezte, hogy ott lesz Jisung és nem kellett csalódnia a megérzéseiben. Szinte abban a pillanatban úszott be a barlangba a fekete uszonyú fiú amint ő odaért. Utána úszott majd végül feljött a felszínre.
-T-te?- nyögött ki csak ennyit a fiatalabb hiszen nem tudott megszólalni.
-Igen, én is már egy éve! Minho mesélte, hogy mi történt kettőtök között és a hallottakból ítélve sejtettem, hogy sellőfi lettél. Jisung, neki nyugodtan elmondhatod a titkodat! Nem fog megutálni vagy máshogy nézni rád!- ment hozzá közelebb majd ő is megtámaszkodott alkarjain.
-Félek, hogy rosszul fog rá reagálni! Nem akarom, hogy undorodjon tőlem, mert már más vagyok mint akit megismert 2 évvel ezelőtt!- nézett maga elé miközben elsírta magát.
-Jisung...Minho tudja, hogy sellőfi vagyok! Szinte amint megtörtént velem azóta tudja, hogy ha víz ér akkor el kell mennem! Nem undorodott tőlem és nem is néz rám másképpen. Én ez miatt vesztettem el életem szerelmét, de neked nem kell szóval siess hozzá!
Jisung megtörölte a szemeit majd megölelte Changbint végül pedig sietősen elúszott. A fiú egyedül maradt és körbe nézett a barlangban. Régen járt itt utoljára hiszen amióta Felix elhagyta őt nem jött ide. Ez az a hely ahol annyit sírt és gondolkodott, ahol annyit könyörgött istennek akiben valójában nem is hisz. Vissza akarta kapni élete szerelmét minden egyes nap, de aztán feladta. Elfogadta, hogy Felix tovább lépett így ő is ezt próbálta tenni. Azzal kezdte, hogy elhagyta a helyet ahol annyit szenvedett majd végül rengeteget úszott, hogy a felejthetetlen élményre koncentráljon.
Nem akarta, hogy Jisung és Minho is ugyanúgy járjanak mint ő. Ő aki nem tudja elfelejteni Felixet és még mindig ugyanúgy reménykedik abban, hogy meglátja a fiatal fiút és majd hisz abban, hogy nem csalta meg!
YOU ARE READING
𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒
FanfictionElőfordulhatnak: -káromkodások ⟨szinte mindig⟩ -szexuális tartalmú részek? -önbántalmazás, depresszió -káros szenvedélyek, függőségek ⟨alkohol, cigaretta, drog⟩