Fagyos Páros

Anne Carter szemszöge

Sziasztok a rész elején szeretném lefektetni, hogy sajnálatos módon nem vagyok benne a műkorcsolya világába, de nagyon igyekeztem, több videót is végig néztem illetve a technikai kifejezéseket is ki gyűjtöttem, de nem érzem hitelesnek a részben említetteket ezzel kapcsolatban, szívesen fogadok tanácsokat építő jellegű kritikát, ha te jártas vagy ebben sportban. Köszönöm szépen előre is, jó olvasást! 🤍

Hazudnék, ha azt mondanám nem tartom veszélyesnek ez a játékot, amit Ryannel művelünk. Nagyon is annak tartom, de amikor ott tartok, hogy meghúzam a határvonalat, ismét találkozzunk és olyankor teljesen elfelejtem, hogy valaha is ilyesmi gondolataim voltak.

Oktalanul is jó kedvem derül a társaságától és egy picivel szabadabbnak érzem magam. Már lassan egy hónapja, hogy rendszeresen belemerült az életembe.

A nevetségesen gyerekes kisujj eskünk után tényleg barátok lettünk, mármint nagyon régóta nem volt már baráti iszonyom senkivel, de talán ezt annak lehet nevezni.

A szokott időkbe beviszem magammal és ilyenkor igencsak azt lehet mondani, hogy felüdülve beszélgettünk, ezenkívül mostanában rászokott, hogy rendszeresen zaklasson üzenetekkel körülbelül éjjel-nappal, néha-néha én is ráírok egyszer kétszer, csak is a kapcsolat egyensúlya miatt, de a túlnyomó többségben ő keress. Ez talán határon belül van még.

Hála istenek a térde is szépen rendszerint gyógyul, ha jól halladunk ezen a héten akár rögzítőket is válthat, arra talán nem fog percenként panaszkodni, hogy mennyire szúrja és irritálja a bőrét. Mindent összevéve jól alakulnak a dolgok.

-Kérem Ms. Carter nem tudna legalább, úgy tenni, mint aki erőt fektet az egészbe! -forgatja meg a szemét edzőm, mire kuncogás érkezett Lanaék felől.
Nevetni szeretnének? Legyen!

-Elnézést, megpróbálnám újra! -siklók az edzőm elé. A fekete vastag egyberuhám és fülmelegítőm ellenére kezdtem fázni a jegen, ebből is látszik, hogy nem adok bele mindent!

-Felőlem, ez már nem lesz jobb! -legyint lemondóan, mire ismét éles kacagás érkezett a lány társaság felől. Lana és a bandája.

Lanát nem kell bemutatnom, minden hibám megtestesítője márványszoborban, a barna göndör fürtjei és szeplős orra igazán azt a hatást adja, mint egy angyalnak, kár hogy a pokolba kárhoztatott.

A mellette álló szőke hajzuhatag Tiffany az ideiglenes legjobb barátnője, mindenki tudja, hogy a bioszfaktós professzor keféli cserébe pár plusz pontért.
Ez ilyesfajta nyílt titok, mindenki tudja még is titoknak kezelik. Egyébként kifejezetten kiálhatatlan személy és pocsék korcsolyás az egyik leggyengébb láncszem.

Rendben Anne fokuszálj! Levegő be, levegő ki!

Egy utolsó pillantást vetettem Lanára, akinek szemeiből áradt a felsőbbrendűség. Rendben, játsszunk így ez a játék két személyes!

Magabiztosan elmosolyodtam, majd neki iramodtam. A lendületet fel véve elrugaszkodtam jobb lábamról, egy dupla-axel-lel földet érve a kétszeres fordulat után spirálba haladtam tovább (amely annyit tesz, hogy mérleg állásban húzom ki az ívet) és egy folytonos lendületből befejezem egy Lutz-ugrással.

Minden porcikám megfeszült a lezáró mozdulatnál. Minden lépésemnek tökéletesnek kellett lennie, annak kell lennie. Nem adok lejjebb!

Az edzőm szemémbe mintha egy kis elégedettség csillant volna meg, majd gúnyosan tapsolt kettőt és közelebb siklott.
-Egész jó, bár a Lutz-ugrás teljesen felesleges volt, ha plusz munkát akar végezni szóljon nyugodtan, nem kell öntelkedni! -teszi keresztbe karjait.
-Még ha szép is volt! -veregeti meg a vállam.