Fagyos Páros

Ryan Mccold szemszöge

Ha valaki azt mondja nekem egy hónapja, hogy ezelőtt, hogy Anne Carter a kanapénkon alszik, az én hokis pólómba, biztos, hogy arcba röhögtem volna, bár lehet tegnap előtt is ezt tettem volna. Igazából most is néha elcsodálkozok a szófán még igazak álmát aluszó lányon.

Egyenletes szuszogása, minden egyes ütemnél meglendíti kontyából kihulló baba tincseit. Leguggolva mellé füle mögé túrtam rakoncátlan tincsét és alvó arcát kezdtem el kémlelni.

A vonásai esküszöm nem is földiek voltak, a kicsit megdagadt szeme a sírástól mozogni kezdet szemhéja alatt és szemöldökét ráncolva koncentrált valamire, de nagyon.
Álmodik.

-Mccold, nem, nem fogom megcsinálni! -morogja önkétlenül.

-Még álmodba is velem veszekszel? -nevetek fel, annyira aranyosnak találtam, amire csak felmordulva fordult át másik oldalára.

-Hagyd hadd aludjon az a szegény kis teremtés! -szid le anya a konyhából.

-Velem álmodik! -ignorálom előbbi mondtatát, fülig érő mosollyal.

-Gyere kész a reggeli!- teszi le a pirítósom az asztalra.

-Megyek! -szólok vissza, mankómra támaszkodva feltápászkodok a lány mellől, majd a takarót, ami lecsúszott válláról visszaigazítottam és elindultam a tojás illattal belengett konyhába.

-Kigondolta volna, hogy ilyen rövid idő alatt így megszeretsz valakit! -borzolta össze anya hajam.

-Ez erős kifejezés, még mindig fogalmam sincs mit érzek! -harapok bele kétszer át sütött baconomba.

-Ugyan már láttom, ahogy rá nézel! - ül le mellém.

-Teljesen mindegy, hogy én, hogy nézek rá, ő úgy se érez ilyesfajta dolgot irántam. -rántom meg vállam.

-Úgy láttom mindketten vakok vagytok! -fintorodott el.
-Tegnap mielőtt bejöttetek teázni láttam, hogy csillogtak azok a gyönyörű kék szemek, higgy nekem maximum tagadja, ő is kedvel. -feleli az idősek bölcsével.

-Ha te mondod! -rántom meg a vállam. -Nem taszít el magától és nekem ez épp elég!

-Ahh az én fiam egy igazi főnyeremény! -teszi büszkén kezét mellkasára.

-Erre csak most jöttél rá? -nevettem el magam.
-Csak az egoizmus rontja el a képet.-neveti el magát.

-Jó reggelt! -jön egy komás hang bejárat felől.

-Jó reggelt Csipkerózsika! -nevetem el magam, mikor a kómás lányra tekintek.
-Hogy aludtál? -kérdeztem miközben odanyújtottam narancs levem, amit most rakott nekem anya.

-Remekül! Tényleg köszönöm, hogy itt maradtam és bocsánat, hogy teher voltam! -fordult anya felé.
-Dehogy voltál az kedvesem! -vesz le egy tányért is a lánynak.

-Köszönöm, de jövő héten versenyzek, nem ehetek semmi olyan ételt, ami a diétámon kívül esik! -szontyolodik el a lány az én tányéromra tekintve.

-Semmi baj, Ryannek is szokott időleges különleges éttrendje lenni, ha gondolod összeüttök egy shaket! -mosolygot kedvesen, én pedig a lányra tekintettem reakcióját várva.

-Tényleg nem akarok a terhedre lenni! -ellenkezik rögtön.

-Tényleg nem vagy! -válaszol viccelődve anya.

-Akkor elfogadom! -adja be a lány a derekát.

- Elindul a verseny szezon? -kérdem érdeklődve.
-Igen és én fogok kezdeni emiatt egyébként már mondani akartam, hogy nem fogok dolgozni jövő héten, valószínű, hogy az edző a lelket is kifogja belőlem hajtani.
-Kemény az edződ? -fordul anya Anne felé az italával.