Anne Carter szemszöge

5.5K 314 20
                                    

-Ezt is tedd csak el drágám! -nyom egy újabb meleg étellel teli dobozt, nekem pedig ismét megolvad a szívem. Ez a nő minden egybe véve, amit, én nem kaptam meg anyától, minden, ami nélkülözése miatt lettem jégpicsa, a húgom meg nikotinfüggő.

-Köszönök mindent! -ölelem meg ismét az asszonyt, aki bár meglepődött készségesen vissza ölelt.

-Kellemes ünnepeket drágám! -suttogja fülembe nyugtatóan, most már értem Ryan kitől tanulta ezt a hangsúlyt.

-Szia, anya! -jött ki Ryan is és szerintem tudatán kívül, de elvette a kezembe aggatót ételhordókat és rám csavarta vastag sálját, ami hanyagul a nyakába lógott, mindezt még az anyukájával beszélte meg a szentestét, amit végül az én nyomásomra nála tölt. Világ legszerencsésebb embere vagyok vele!

-Legyetek jók és Anne...-fordult felém ismét. -Nagyon szépen köszönöm, hogy beszélni akarsz anyukáddal, de nem szeretnénk rá erőltetni, biztos megtudjuk oldani másképp is, nem akarunk terhére lenni, biztos sok dolga van! -kezd el szabadkozni feleslegesen.

-Dehogy is! -rázom meg a fejem. – a fia, miattam került ebbe a helyzetbe és bár anyám elbukott a gyereknevelésbe, nála nincs jobb a szakmába ezt biztosra állíthatom! -mosolyodok el, majd biztatóan Ryanre nézek.

-Mennünk kéne, igaz? -néz órájára a fiú, mire bólintok, anya mindjárt otthon lesz.

-Legyetek jók! -jött ki Xavier is és bár bizonytalanul, de átkarolta Ryan anyukáját, amire én is párom ujjaira fontam enyéimet. Kicsit feszült még ilyenkor a fiú, de most nagyon jól viseli.

-Én vezetek! Sziasztok! -indulok el a kocsim felé, amire Ryan is ad egy utolsó puszit Édesanyjának és utánam jön.

-Őszinte legyek egy kicsit izgulok! -indítom be kocsim.

-Ha nem mondod, észre se veszem! -nevet fel.

-Ezt miért mondod? -sápadok el teljesen, ennyire képtelen vagyok leplezni az érzelmeim mellette. Nem szól semmit csak rámutat remegő kezemre a válton.

-Ja ez? Ez nem amiatt van! -nevettek fel, de ő nem nevet velem, még csak nem is mosolyog. Remegő kézfejemre simítja az ő meleg tenyerét, épp annyira tartsa, hogy a hideg ne tudjon bejutni hozzám, de a vezetésbe ne akadályozzon.

-Kitty szerint elég ideg gyenge lettem ezért remeg időnként! -próbálom elviccelni, de még mindig komoly képet vág.

-Nincs miért idegeskedni, nem fogom engedni, hogy az a patkány vagy bárki más bántson téged többet! -feleli érdes hangon, nekem pedig kihagyott egy ütemet szívem. Miért csinálja ezt, valami komoly szívritmuszavarom lehet, jesszus a gyomrom is görcsbe rándult.

-Megtennéd, hogy nem mondogatsz ilyet miközben mellettem ülsz egy kocsiba? -fújom ki hosszasan levegőm, de meleg lett hirtelen, még az ülésfűtést is pillanatok alatt lekapcsoltam, kihúzva kezéből enyém. Nem szólt semmit, csak sunyi módon elmosolyodott.

-Idióta! -motyogtam miközben egy kicsit jobban rátapostam a gázra.

Felkuncogva kezem ismét összekulcsolta ujjaival és kézfejemre apró csókot lehelt. Jól szórakozik?

-Fejezd be! -próbálom kikapni kezem.

-Értettem Mrs. Mccold! -szemébe furcsa és alattosom fény csillogót és bár egyetértett velem még továbbra is szorította kezem és zavaróan még mindig engem bámult.

-Mégis mit nézel, már megint? -forgatom meg szemem.

- A jövendőbelim! -rántja meg vállát, de tekintetével mintha hipnotizálni próbálna.

Fagyos PárosWhere stories live. Discover now