Fagyos Páros

Anne Carter szemszöge

-Szóval mi történt? – kérdek rá a dologra miközben a kezén lévő kötést csavarom fel.
-Nem tudom, felgyűlt a stressz! -bazsalygott rejtélyesen.
-és ilyenkor random ajtókereteket versz szét? -vonom fel szemöldököm, mire felkuncogott.
-Nem többnyire nem…-kezdett el hülyéskedni. - a hoki mindig lecsitított nem csináltom ilyen baromságokat! -tekint fel rám, mint egy kis gyerek, aki tudja, hogy bajt csinált. Hihetetlen, hogy Ryan Mccold, akit faltörőkosnak is neveznek a jégen, most itt ül előttem és próbál kibújni a leszidásom alól, mint valami kóbor gyerek.

-Mi dühített ennyire fel? – simítom meg kezét, amit az anyag fedett, mintha csak ezzel megtudnám gyógyítani. Gyerekes tudom, de Kittyvel is mindig megteszem.

-a keleti banya! -fintorodott el. Mivel a turisztikások a keleti szárnyban helyezkednek el és ez a nő igen hírhedt, nos a jelleméről… a hoki csapat jóindulatából el lett nevezve keleti boszorkánynak. Néha tényleg megkérdőjelezem, hogy egyetemen vagyok-e.

-Mi történt? -forgatom meg szemem az elnevezésre.

-Nem tehettem le a vizsgáim elvileg! -rántja meg vállát, mire a szemeim négyszeresére nőttek.
-Hogy mi van? -gurulok méregbe. Istenem, még is, hogy lehet ilyen felelőtlen! Az csapattal, a jövőjével, a kreditjeivel játszik ez a bolond!

-Elvileg a félév 43%- át hiányoztam és nem jelenhetek meg a vizsgán! -fúja ki levegőjét, mire ráütök egyet a vállára, amire bár oda kap kétlem, hogy fájna neki, hogy őszinte legyek abba se vagyok biztos megérezte, inkább csak meglepődött.

-Idióta! -fortyogom.
-Most…most haragszol rám? -lepődik meg.
-Már, hogyne haragudnék te tökfej jesszusom! -masszírozom meg a homlokom.
-Mégis miért? -képed el, mire feltekintek rá.
-Mit miért? -kérdezek vissza.
-Miért vagy mérges?
-Hát nem egy értelmű, elég sok minden múlik most a jövődön és ilyen sületlenséget csináltál!
-Te aggódsz értem Anne Carter? -mosolyodik el csábosan, amitől a szemem önkénytelenül is megfordul a tengelye körül.

-Nem csak, hogy aggódok érte Mccold, de erős a gyanúm, hogy megoldást is fogok rá találni! -intézek felé egy biztató félmosolyt.
-Már csak nem is leplezed, hogy törődsz velem? -képed el teljesen.
-Minek? -rántom meg vállam. - Úgy is azt fogod képzelni, amit akarsz!
-Nahát! -csodálkozik tátott szájjal.
-Na gyere oldjuk meg a problémád! -rántom fel a lépcsőről, ahol lekezeltem a sebét.
-Ne! -húzott vissza.

-Meg fogom tudni oldani! -vesz fel most már egy sokkal férfiasabb pózt.
-Dühös voltam, talán egy kicsit elveszett is, de most, hogy rendbe raktál már elintézem egyedül is! -húz kezemnél fogva egy kicsit közelebb magához, aminek hatására légzésem szaporább lett.

-Köszönöm Anne Carter! -vezet maga elé és bár emiatt lejjebb kellett hajolni tökéletesen láttam ragyogó tekintetét.
-Nincs mit! -suttogom én is, mintha csak el tudnám csendesíteni ezzel a körülöttünk lévő zsivajt a világból.

-Tudod, hogy egyre jobban kedvelek? -dőlti homlokát az enyémnek, majd csukott szemmel össze érinti orrunkat, aminek köszönhetően megérzem forró leheletét.

-Már te se vagy olyan kibírhatatlan seggfej! -mosolyodok el én is.
-Még sose mondtak nekem ennél szebbet! -neveti el magát, ami miatt menta illatú lehelete megüti orrom.

-Késő visszatáncolni már, ugye? -harapom be ajkam, mire nem tetszését kifejezve ráncolja össze szemöldökét.

-Eszedbe se jusson! -rázza meg fejét, majd kicsit elválva tőlem ajkaimra lesett, mintha csak ismét engedélyt kért volna. Egy aprót billentettem, hogy nekem már a legutóbbi alkalom is okés volt.