Fagyos Páros

Anne Carter szemszöge

A szívem képtelen visszafogni magát, a lepkék a gyomromba olyan aftert nyomtak minden egyes pillanatban, ahányszor Ryan rám pillantott.

Őszinte legyek a cseppet se szelíd csókunk után, egy kissé zavarba jöttem, persze ő még mindig iszonyat menő volt, még ha reptetni is lehetett annyira felszabadultan boldog volt.

-Minden meg van? -ül be a kocsiba, mert elé gurultam a kocsival, hogy ne terhelje annyira a lábát.
-Ühüm! -bólintok mosolyogva és talán egy pillanatig tovább bámultam, mint kellett volna, ami neki is feltűnt. Vissza nézve rám ezer wattos mosolyával hirtelen jöttem zavarba. Ismét! Aj, nekem ez új!

Számra harapva, indítottam el a kocsit.
-Nem zavar, ha bámulsz Carter! -mosolyodott el sunyin, amire még lejjebb húzódtam ülésemben.

-Bocs, én csak, még nem szoktam meg olyan fura! -rántom meg a vállam.
-Micsoda? -kérdi miközben telefonját megnyitva válaszol valakinek.
-Ezt! -mutattam kettőnk közé, majd a váltott szorongatva, fújtam ki levegőm.
-Hogy megcsókoltalak? -ráncolja össze szemét, amire hirtelen lecsúszott lábam a gázról, de azon nyomba visszaszereztem az irányítást a kocsi felett.

-Már maga az, hogy kedvelsz is tök fura! -vakarom meg szét csúszott hajam, amely a laktól kőkemény lett.

-Mármint, ez nem fura eddig is kedveltek emberek, csak az, hogy ki is fejezed kicsit bizarr! Mármint az én családom, nem az az érzelgős típus. -nézek zavaromba az oldalsó ablakba, ahol már a csillagok váltották fel a naplementét. A dadogás pedig nem jellemző rám.

Meleg kezét éreztem enyémen a válton.
-Nincs szükség arra, hogy kellemetlenül érezd magad! Előttem lehetsz nyugodtan önmagad! -küld felém egy bátorító mosolyt, ami megmelengeti a szívem.

-Mindegy is! -nézek előre, de ő még mindig kezemet szorongatta.
-Leszek a menedéked Anne Carter, nem kell aggodnod! – simította meg vékony ujjaim, amire képtelen voltam nem barna szemeibe lesni. Őszinték voltak! Ragyogtak! Lerótt róla, hogy igazaik az érzelmei.

-Na a többit majd megbeszéljük otthon mert, különben a kórházba lesz az első randink! – utalt arra, hogy mellette nem igazán tudok az útra koncentrálni.
-A kezem is elengeded? -próbálom elfojtani mosolyom.
-Nem! -rázza meg fejét, semleges arckifejezéssel, de a kis gödröcskéji elárulják burkolt jó kedvét.
Nos, bár a koncentrációm kisé bezavarta jelenléte, mindig hűvös bőrömnek jót tett kellemes és meleg érintése, akár csak a szívemnek. 

Haza érve szokásos rutinommal kezdtem, miközben Ryan húgommal ült le beszélgetni. Feltételezem a nap történéseiről pletykálnak. Komolyan mondom az elmúlt időszakban konkrét módon úgy kezdtek el beszélni, mintha legjobb barátok lennének.

Múltkor megkérdeztem a húgom valamiről, erre elkezdi, hogy már Ryannel megbeszélte, hát kösz simán lecserélt!

A fürdő egy kicsit kitisztította a fejemet is, bár a meleg víz égette derekam, Ryan perzselő érintése nyomott hagyott bőrömön és nem akart lekopni róla.

Felüdülve léptem ki a fürdőnkből, ahol húgom pillantottam meg táskával a vállán.

-Hova-hova? -húzom össze szemöldököm hajamat törölgetve.
-Csak Rose-hoz megyek, semmi extra ígérem nem foglak egy felnőtt buliból hívni, hogy mentsd meg a picsám! -nevet fel, de én annyira nem értékeltem a szójárását.
-Állj! -állítottam meg ismét a sietős kisasszonyt, majd kezemet kinyújtva jelzem, hogy valami még hiányzik.
-Mi van? -ráncolja össze szemét.
-Add csak ide! -intek ujjaimmal, jelezve, hogy várom a cigarettáját.
-Nincs nálam! -füllent, de orr dörzsöléséből, egyből el is árulja magát.
-Hazudsz! -forgatom meg szemem.
-Jó oké! – szívja be levegőjét, majd egy dobozt a kezembe nyom, balszerencsére megvizsgáltam a tartalmát.