Lélegezz Anne...
Orron be, szádon ki.
Mosolyogj!
Egyenes hát!
Biztos boka!
Megállíthatatlan magabiztosság.
A verseny számom utolsó elemét, már lihegve tettem meg, miközben azt várta hogy a vastaps halkuljon produkcióm után.
A reflektoroktól nem láttok semmit, a zsűri is tapsol, őt keresem a pillantásommal, aki a saját meccse után, rögtön rohant ide, hogy meglesse a versenyszámom végét.
A reflektor erős fényeit visszaváltják a rendesek, amire leengedem eddig nyílegyenesen tartott kezeim. Szemeim nem szoktak hozzá az új fényviszonyokhoz, de mosolyogva pásztáztam tovább a közönséget, még végül megakadt a szemem, nem csak az én még aláöltözetben, füttyülő emberem, de az őt körül vevő hoki csapat is. Talán egy pillanatra látszodott is arcomon az értetlenség, de rögtön visszaváltottam a kényszeredett mosolyomra.
Fogalmam sem volt, hogy vette rá őket, hogy eljöjjenek szurkolni, de a fiúk nem csak hogy szurkoltak, de konkrétan majdnem szét szedték a nézőteret.
Még sose szurkoltak nekem ennyien.
A tapsomat a mellém sikló konferálónő zavarta meg.
-Hűha, Anne, mint mindig most is elsöprő előadást hoztál nekünk és úgy láttom a nézők is megőrültek tőled! - simítja meg vállam, amire rá mosolygok.
-A zsűrit is biztos elkápráztattad! -kezdi el a sablon szöveget, de én képtelen voltam figyelni rá, ugyanis, Ryan mélyen szántó szemitől képtelen voltam, akár egy pillanatra is elszakadni.
Minden lánynak azt kívánom, hogy a párja így nézzen rá, mint ahogy Ryan istenit épp a pillantásával.
A nő csak beszélt és beszélt, miközben én tartottam a pillantásom Ryannel. Egy férfi állt előttem, aki képes lett volna bármelyik pillanatban feláldozni magát értem, aki több mindenben állt mellettem, mint bárki aki eddig az élet mellém sodort.
-Tökéletes volt! -tátogja nekem, amire el kell mosolyodnom, nem, nem volt az, hibáztam benne, ő még se vette észre, abban is kételkedem vagyon képes-e felismerni ha hibázok.
-Köszönjük Anne! - érinti meg ismét vállam az asszony és valószínű nem előszőr szólt, mert eléggé türelmetlen volt már az-az arcára fagyott mosoly. Kínosan felnevetve, olyan gyorsan siklottam le a jégről, hogy bármelyik gyors korcsolyázó megirigyelte volna.
A folyósóra érve, edzőm várt elégedett bólogatással.
-Szép munka Anne! -ez egy dicséret volt? El se hiszem.
Lana lelépett, mert valami extrém fontos családi ügy jött közbe neki, ami miatt el kellett utazni és ki kellett hagynia a versenyt, emiatt engem kért fel az edző hogy ugorjak be Lana táncára. Valószínű csak ezért jó pofiskodik, mert kimentettem ismét a szarból.
Nem értettem, milyen helyzetről magyaráz, ám bár mikor rá kérdeztem, csak annyit felelt, nem tudja és nem is érdekli az a másik oldala Lana családjának, voltaképp őt annyira nem érinti. Hát ezzel nem lettem okosabb, de ki kísérte a reptére is úgyhogy ő biztos tudja.
-Még messze van az eredményhirdetés pihenj le! -engedett utamra, majd tovább vizslatta az hírhedt feltörekvő ikrek bemelegítését.
Én pedig ki vagyok ugye, hogy feltartsam, szépen igyekeztem is a dolgomra. Nem foglalkozva a korimmal, ami még midig rajtam volt, indultam meg az épp folyosóra törő hokis csapat felé.
YOU ARE READING
Fagyos Páros
RomanceAnne Carter a lány aki egyetlen egy ballövés miatt megnehezíti a saját sikerének útját. Amúgy sincs egyszerű sorsa nehezen kezelhető húgával és a családja apró darabokra hullásaval, de úgy tűnik sose kedvelte őt a végzet, vagy mégis ? Az álmához ve...