Fagyos Páros

Anne Carter szemszöge

-Kómásan lépkedtem le a lépcsőn, valószínű egyedül vagyok a házba. Ryan az anyukájához sietett a húgom meg remélem iskolába.

Telefonomra lesve ismét az ismeretlen szám próbált elérni négyszer (?) még is mit akarthat ennyire valaki. Vissza hívás előtt még megnyitottam anya üzenetét melyben leírta, hogy nemsokára haza jön. Ez fél órája küldte.

Szinte ironikusan hatott, ahogy elolvastam és anya kocsija hangját hallottam meg a garázsba be is parkol ezek szerint egész sok időt tervezett itt tölteni.

Kittyvel ki fogják egymást nyírni.
Telefonom arccal lefelé raktam le a márványlapra és rohantam ki anya elé, hogy segítségére legyek a kaja behordására.

-Szia szívem! -ad egy puszit fejemre majd cipőjét ledobva siet a konyhába kezébe a szatyraival és maga után húzva mini bőröndjét, szokásosan én raktam helyére cipőjét, akasztottam fel kulcsát…és takarítottam össze utána.

-Mi újság? -kérdi feltöltődve, talán egy kis rossz indulatosság ragadta rám Kittyről, de nem hiszem hogy a büntetőjog tette ilyen boldoggá.

-Semmi különös! -rántom meg vállam miközben kipakolom a kajákat.
-Veled ? -kérdek vissza unott arccal.
-Csak a szokásos tudod! -mosolyog, miközben leveszi zakóját, majd elsétálva mellettem megy be a nappaliba.

-Nem is mondtad, hogy megint jobba letettek Cameronnal! -jelenti ki érdekeség kép miközben hajtűjét operálja ki fejéből.
Exem neve hallatán a vér megfagyott bennem.

-Mert nem is! -próbáltam higgadt maradni, hátha csak megint nevet tévesztett gyakori nála, bár gyomrom már kellően összeugrott.
-Honnan veszed ezt? -kérdem zavarodottan miközben megfordulva veszem fel vele a szemkontaktust.
-Mi az hogy honnan veszem? -nevet fel mintha csak vicceltem volna.
-Ő mondta, felhívott! -mutatja fel drága képernyőjén a számot, amely túl ismerősnek tűnt, majd agyam át futtatva ugrott be a szám, aki az éjszaka folyamán többször is keresett egymás után.

Pulzusom szaporább lett, a levegőm kiszorult a tüdőmből, torkomon pedig egy babszem se fért volna le.

-Jól vagy kincsem kicsit sápatag vagy! -jegyzi meg anya, de én figyelmen kívül hagyva őt pillantok lassan telefonom felé. Annyira lassú mozdulatom volt, hogy épp egy horrorfilm közepéből is szedhették volna. Remegő kézzel nyúltam készülékem felé, könnyeim pedig kezdtek utat törni maguknak. Reszkettem az egész testemben, ugyan is ez azt jelenti., hogy a mániákus exem tervezz valamit és ez sose jó.

-Anne! -szólít meg ismét anya.
-Mit mondott pontosan? -rivallok rá még mindig könnyes szemmel.
-Hát… zavarodik össze -hogy nem tudott téged elérni és ezért, elszeretné mondani, hogy mennyire örül neki, hogy újból egymásra találtatok, meg van még az összhang meg hogy…-kezd el dadogni, mire dühös pillantásba fordul át kék íriszem.
-hogy barátok letettek és hogy ennek megünneplésre holnap este elmentek bulizni egyet és szólni akart, hogy tudjak róla.

-Hogy mi? -kérdeztem vissza.
-Holnap este? -könnyezik be újra szemem, majd újból készülékemre kapom tekintettem, ami erőszakosan rezegni kezdett.

Holnap este? Én nem megyek vele sehová holnap este! Ez mégis mit akar jelenteni? Tudom, hogy egyeltalán nem ismer anya, de már vagy két éve egy buliban se voltam.

A pánik elönti mellkasom, és esküszöm készülékem egyre agresszív rezzegésbe kezdett. Az agyam elöntötte a köd, ujjaim megállíthatatlanul remegtek és a rémképek, amikkel együtt kell élnem emiatt a férfi miatt egymás lökdösve térnek felszínre.

A durva érintése.

A durva szavai.