Fehér virág áldása (HOB, Hualian ff)

Első fejezet: Gege, a következő fejezetben találkozunk

Mintha a világ legszerencsésebb embere lenne, úgy megörült, hogy csak azután szakadt le az ég, amint beléptek a házba. Egész úton attól tartott, hogy elkapja őket az eső, és nem tudtak volna védekezni. Banyue kis kezeiben szorította az esernyőt, de ha kinyitja, akkor sem éri fel apját, Xie Lian pedig mindkét kezében zacskókat tartott, benne a nagybevásárlással, hátán Banyue rózsaszín táskájával, ami majdnem akkora, mint maga Banyue. 

Xie Lian alig akarta elhinni, hogy első osztályos gyerektől el lehet várni ennyi tankönyv mindennapos cipelését, nem beszélve a tanulnivalók mennyiségéről. Munka végére Xie Lian fáradt volt, de arra mindig tartogatott energiát és kitartott koncentrációt, hogy leüljön Banyuéval tanulni, aztán ha igénye van rá, játszani is. Nagyon szerény körülményeik ellenére Banyue mindig örült annak, amijük van, és nem panaszkodott arra, ami nincs vagy lehetne. Okos, nyugodt kislány volt mindig is, ezért Xie Lian nem tudott eléggé hálás lenni az égieknek. Sok megaláztatást elviselő erős szíve nehezen, hanem sehogy nem bírná ki, ha a gyereke, egyszem lánya azzal állna elé szomorú szemekkel, hogy nem akar tovább így élni. Nem azért fájna, mert kimondja, hanem mert, ha minden erejével próbálkozik Xie Lian, akkor sem tudja máshogy, nem tudja megteremteni a kívánságát. 

Sosem gondolta, hogy Banyue anyjával együtt boldogan, szép családként fognak élni, ugyanakkor arra sem számított, hogy Bai Fong pillantást sem vet a lányára, egyszerűen ott hagyja a kórházban, Xie Liant írva apaként. Xie Lian életében az egyetlen igaz dolog Banyue. Az, hogy megszületett, nem hiba, sosem volt hiba és soha nem is lesz az, ellentétben a fogantatása körülményeivel. Xie Lian semmire nem emlékezett, olyan részeg volt. Két hónappal később állított be hozzá kikelve magából Bai Fong, hogy terhes. Xie Lian természetesen vállalta a felelősséget, amennyiben tényleg ő az apa, de a hangnemet nehezen viselte Bai Fongtól, a felháborodást, mintha nem ő erőszakolta rá magát a másikra, aki azt sem tudta, hogy kicsoda, hol van, mi történik. Bai Fong későn tudta meg a terhességét, nem tudta elvetetni. Bármennyire is helyes Xie Lian, hiszen ezért akart vele lefeküdni, nincs pénze. Ami azt illeti, Xie Liannek olyan szinten nem volt semmije, hogy előfordult, hajléktalan szállóban kényszerült tölteni az éjszakát. Bai Fong a testéből élt, terhességtől kerekedő hassal nem sok embernek kellett, alig tudott pénzt szerezni, az apa pedig lehetetlent nem ismerve vállalt el mindent, amit csak tudott. Tökéletesen tökéletlen helyzet és körülmények a gyermekvállaláshoz. 

Mire elérkezett a nagy nap, a szülés, Xie Lian lakást bérelt egy szerény, de viszonylag tiszta és biztonságos környéken. Alig töltötte be a tizenkilencet, szinte még gyerek volt, mikor hívták a kórházból, hogy menjen a kicsiért. Egész lényét rettegés fogta el karjaiban tartva azt a kicsi, ráncos, ártatlan lényt, aki csillogó szemekkel nézett fel rá. Abban a percben semmi nem volt biztos azon kívül, hogy ő nem fogja elhagyni a gyermeket, a lányát, Xie Banyuét. 

Kipakoltak a konyhában, aztán leültek tanulni a nappaliba, ami egyben a hálószobájuk is. A szoba mindkét sarkában egy-egy ágy helyezkedett el, az ágyak mellett mindegyiküknek egy ruhásszekrény, Banyuének kicsit nagyobb, előre gondolva arra, hogy a nőknek mennyi ruhájuk lesz idővel, és középen egy közös íróasztal. A szoba közepén kisebb, kör alakú asztalka foglalt helyet, körülötte három nem túl vastag párnával a parkettán. Az egyik párnán rikító színekben pompázó pónik mosolyogtak, az Banyue szent helye az asztalnál, mindig oda ül. 

Miközben Banyue elővette a füzeteit és a feladatokhoz szükséges tankönyveket, Xie Lian kiment a konyhába almát vágni. Sajnos a főzését senki nem tudja megenni rajta kívül, Banyuét is az iskolából hazahozott maradék, Li néni és a boltban olcsón vett kész ételek mentik meg.

 Becsületére legyen mondva, Xie Lian igyekezett, gyakorolt, követte a receptet, a recept mégis valóságos rémálommá vált, gyakran kaotikus kinézettel és annál is borzalmasabb ízzel a másiknak, kivéve neki. Nem örült, hogy a kevés pénzükből olcsón is túlárazott ételt kell vennie, de Banyuének ennie kellett, nem nyomhatta le a torkán az ételt, hogy utána kihányja. Xie Lian ezért kevesebbet evett, meg is látszott rajta – izmos, ugyanakkor túl sovány. Ha nem lenne a szomszéd, a nyugdíjas Li néni, aki szeretettel kopogtat be hozzájuk almával, mert a fia és unokái megint sokat hoztak, vagy egy kis pitével vagy gombóccal, mert túl sokat csinált, és a  kis Banyuének pufókabbnak kellene lennie, Xie Liant talán a szellő is rég elvitte volna. 

Behozta az almákat. Ügyetlen nyuszira formázta őket, Banyue mégis ragyogó szemekkel csodálta, ha nem is a szépséget, apja igyekezetét. Xie Lian mielőtt leült, hajgumival felkötötte hosszú haját. Néha zavarta, könnyen beakadt, eldugította a lefolyót, sokáig tart megszárítani, furcsán néztek rá, esetleg széles vállú nőnek hitték. Mindezt Xie Liant nem zavarta, kötötte az ígérete, ami vicces, hiszen mostanra a fiú felnőtt, bizonyára rég levágta sajátját, mindazonáltal ott lebegett a talán mégsem, ezért meghagyta hosszúnak. 

– Papa – húzta meg finoman Banyue Xie Lian pólójának ujját. 

Xie Lian szelíd mosollyal nézett le Banyuére. 

– A-Xiu szerint jól főzök – mondta Banyue. 

Xie Liannek eszébe jutott, a híres kis Pei Xiu, Banyue osztálytársa és padtársa egyben. 

Xie Lian megpaskolta Banyue fejét. 

– Mit főztél neki? – kérdezte kíváncsian Xie Lian. Bizonyára nem valódi főzőtudományát mutatta meg, Banyue nem tud főzni, amit pedig láthat apjától, nem a jó példa a finom ételek elkészítésére. 

Banyue láthatóan csöndes boldogságban fészkelődött. 

– Radírlevest – felelte. 

Xie Lian büszkén bólintott. Jó úton halad, hogy ehetőbb ételeket készítsen nála. A "radírleves" bizonyára egy játék közben készült, egész vagy apróra vagdosott radírdarabokkal, esetleg felöntve vízzel, de lehet a képzeletre bízták a folyadékot. 

– Lassan igazi háziasszony leszel, ha így folytatod – dicsérte Xie Lian. 

Banyue visszafogottan visszamosolygott rá. 

– Remélem, papa – motyogta zavarában. 

Xie Lian is vágyott arra, hogy legyen valakije, akinek főzhet. Aki szerint finom a főztje és képes megemészteni ételmérgezés tünetek produkálása nélkül. 

Elvett egy szelet almát, lassan megrágta. 

Talán egyszer, bizakodott Xie Lian.