Hua Cheng elgondolkodott főzés előtt, hogy mit kéne csinálnia, amit Xie Lian szívesen megenne, hogy aztán főzés közben olyan messzire kalandozzanak gondolatai, hogy ismét azzal állítson be a Xie családhoz:
– Gege, kérlek – nézett játékos könyörgéssel Hua Cheng –, segíts.
Xie Lian először a kényelmes otthoni ruhás Hua Chengre nézett, aztán a kezében tartott lábosra, majd ismét vissza a fiatal férfira. Halványan elmosolyodott, elfojtotta magában apró nevetését.
– Megint elkalandoztál főzés közben? – kérdezte Xie Lian.
Hua Cheng vállat vont.
– Tudod, milyen figyelmetlen tudok lenni – mosolygott Xie Lianre.
Xie Lian mögül kikukucskált Banyue, karjaiban fogva szeretett plüss kígyóját. Ránézve szokás szerint azt lehetett mondani, hogy komor, akkor is, ha valójában nem az. Banyue nem mosolyog sokat, nem nevet sokat, de amikor igen, az megfoghatatlan értékes kincs.
– Hua-gege – köszöntötte csöndesen Banyue.
Hua Cheng viszonozta a köszönést, aztán Xie Lian beljebb engedte. Éppen vacsoraidő volt, így Xie Lian megkérdezte, hogyha még nem evett, enne-e velük. Hálát adnának a szakács kiváló képességeinek, akinek hála napokig elég finomságot fogadhat a gyomruk.
Xie Lian kivitte a konyhába a lábost, aztán visszatért a nappaliba, ahol Banyue és Hua Cheng a kerekasztalnál ültek.
– Gege, segítsek? – kérdezte Hua Cheng.
Xie Lian köszönettel nézett vissza rá.
– Nem kell – felelte Xie Lian. – San Lang, neked mennyit szedhetek?
– Korog a gyomrom – adta válaszul Hua Cheng.
Xie Lian értette a célzást, nevetve tűnt el a konyhában.
Banyue és Hua Cheng ketten maradtak.
Banyue kezébe vette a mellette heverő vöröses plüss kígyóját, és amennyire egy hét éves lánytól telik, hozzávágta a mellkasához.
Hua Cheng ölébe pottyant a kígyó. Nem számított hirtelen támadásra, meglepetten nézett fel Banyuére, akinek arcán nem sok tükröződött, jele se volt haragnak vagy más negatív érzelemnek. Azonban a szemei nem egy kislányé voltak – kiforrott női éllel meredtek Hua Chengre, látva azt is, amit más nem!
– Kicsi vagyok, de nem vak – mondta csöndesen Banyue, nehogy Xie Lian meghallja a beszélgetést.
Hua Chengnek nem kellett a plüss, visszaadta Banyuének, aki egy pillanatra se vette le róla a szemeit.
– Áldásomat adom rátok. Megosztozom papán és segítek neked, de ha megbántod, igazit szerzek, és azzal doblak meg – csengtek ígéretként a szavai. – Nem vagyok olyan erős, mint te, így csak kígyókat tudok dobálni. Azt viszont nagyon jól, Hua-gege.
Hua Cheng vonási megkomolyodtak a nehéz, de annál ígéretesebb szavaktól.
– Megértettem – bólintott Hua Cheng.
Ezúttal Banyue bólintott.
Xie Lian még mindig kint tevékenykedett a konyhában, egyszer le is ejtett egy evőpálcikát. Amikor visszatért kettejükhöz, először Banyu és Hua Cheng elé tette le a tányért, aztán kiment saját adagjáért, de ott nem ért véget, hozott három pohár vizet.
Mikor ő is asztalhoz ült, derűsen megkérdezte:
– Miről beszélgettetek?
Banyue válaszolta meg a kérdést:
YOU ARE READING
Fehér virág áldása (HOB, Hualian ff)
FanfictionÉvekkel ezelőtt Xie Lian volt a Xianle cég nagybecsű örököse. Az emberek a szülei jótékonysága és saját kútfőjű önkéntessége miatt rajongásig szerették. Nagy jövőt és szerencsét jósoltak és kívántak neki. Csakhogy nem így lett. Xie Lian és családja...
