Fehér virág áldása (HOB, Hualian ff)

Tizennegyedik fejezet: Gege, komoly beszélgetést folytatok Banyuéval

Banyue nagy szemekkel bámulta az asztalon hivalkodó egész csokoládés-meggyes tortát. Egy teljes torta. Ilyet a saját otthonában még soha nem látott, csak cukrászdákban a hűtőben, és azokra az ő helyzetükben sértés rápillantani.

De most egy torta az otthonában volt. Egy igazi torta.

– Ne fogd vissza magad – nevetett Hua Cheng.

És Hua Cheng is ott volt. Miért is ne lett volna ott, elvégre ő vette a tortát és ő vigyázott a lakás kisasszonyára.

Banyue kezébe vette a villát, ám mielőtt a tortába mélyült az evőeszköz, bizonyosságért Hua Chengre emelte tekintetét, és azt kérdezte:

– Biztos, hogy szabad? Ez egy drága torta. Ha beleeszem, papának nem kell kifizetnie?

Hua Cheng lazán ült a földön, egyik kósza tincsével babrált. Banyue kérdésére abbahagyta a játékot.

– Szabad – felelte Hua Cheng. – Ha beleeszel, a papádnak semmi fizetési kötelezettsége nincs felém. 

Ennek ellenére Banyue még mindig nem volt biztos magában.

– De Hua-gege... Miért vettél tortát? Egy egészet – tette hozzá jelentőségteljesen.

Hua Cheng már várta a kérdést. Kicsit tovább tartott a vártnál, hogy feltegye, de végül ki lett mondva, és ez a lényeg.

– Megköszönni az áldozatot, amit hoztál – válaszolta Hua Cheng. 

– Ó – bólintott Banyue. – Ennek van értelme. – A villát lassan elnyelte a torta. Keserűen megjegyezte: – Szükséges volt a romantika oltárán. – Banyue szájába vette az első falatot. Mindjárt elsírta magát örömében. Édes és keserű áradt szét a szájában. A csokoládé uralkodó íze pont annyira nyomta el a dús meggyét, hogy még érezni lehessen az ízét. – Köszönöm szépen. Finom.

Hua Cheng halványan megmosolyogta.

Kedveli Banyuét, félretéve  a tényt, hogy kinek a lánya. Belevaló gyerek, aki mélyen törődik az egyetlen személlyel, aki pont ugyanígy tesz vele. Értette Hua Cheng, hogy azt szeretné, Xie Lian legyen boldog. Egyet azonban nem tudott megérteni:

– Banyue, miért ragaszkodsz az esküvőhöz?

Egy dolog valakit szeretni, és egy másik a házastársává lenni. Hua Cheng szereti Xie Liant, de Banyuéval társulni az esküvőszervezésben számára nem jelent sokat, inkább játéknak fogja fel. Persze kiugrana a bőréből, ha ilyen megtiszteltetés érné, hogy a világ összes embere közül pont őt választja Xie Lian, de Hua Cheng nem ragaszkodott. Nem ragaszkodott az esküvőhöz. Nem ragaszkodott, hogy mindenképp történnie kell valaminek közte és Xie Lian között. Igen, szeretne a párja lenni, elkényeztetni Xie Liant élete végéig, megadni, amit érdemel, de sosem lépné át a határt. Ő csak mellette akar lenni és támogatni, vigyázni rá, élvezni a társaságát, akár örökké csak a barátjaként. Bőven elég ennyi a lelke nyugalmához. 

Banyue a tányér szélére támasztotta a villát. Szájának mindkét szélét csokoládé fogta. Már indult a keze, hogy letörölje, mikor bevillant, hogy nem jó.

Hua Cheng a hibás, elfelejtett szalvétát hozni. Felállt a helyéről, és kiment hozni Banyuének egyet. Banyue megköszönte, utána készségesen felelt a kapott kérdésre:

– Akik házasok, nagyon szeretik egymást. Egy életre elkötelezik magukat.

– De gege nem a párom – mutatott rá Hua Cheng – Nincs miért elköteleződnie velem egy életre.

– Tudom – komorodott el Banyue. – Ezen még dolgoznunk kell...

Dolgozniuk? Amikor azt mondta, segíteni fog, nem gondolta, hogy ez lesz belőle, hogy ilyen komolyan veszi a "feladatot". Hua Cheng már annak nagyon örült, hogy az éleslátó Banyuének nincs ellenére, hogy aki szereti a papját, férfi. Immár Banyue túlságosan beleélte magát.

– Nem – mondta erélyesen Hua Cheng. – Nem kell.

Banyuére zavartság ült ki. Ujjaival sötét pólójának alját szorongatta.

– Mégsem szereted a papát? – suttogta Banyue.

– Pont azért, mert szeretem. Ne erőltesd rá.

– De papa kedvel téged – dacoskodott Banyue. 

Hua Cheng hajlamos elfelejteni, Banyue akkor is kisgyerek, hogy általában felnőtteknél komolyabban viselkedik és gondolkodik.

– A kedvelés nem szerelem. Hagyd, hogy a minden magától kialakuljon.

– A dolgok sosem alakulnak maguktól. Segítők és hátráltatók határozzák meg a kifejletet, amiből mindenki próbálja lehetőségei szerint a legjobbat kihozni. 

– Nem tudsz kierőszakolni egy érzelmet valakiből – közölte Hua Cheng erőteljesebb hangvétellel. – Banyue – sóhajtott Hua Cheng –, igaz, hogy szorosan véve nem maguktól alakulnak a dolgok. Azonban – tette hozzá gyorsan – nem kell terveket szőnöd, hogy kialakuljon valami apukád és köztem. Én itt leszek. Nem hagyom magára apukádat, csak ha ő arra kér. Ebben az esetben, a dolgok maguktól alakulnak. Nem biztos, hogy olyan irányba, amilyenbe te szeretnéd.

– De... – Banyue arca eltorzult könnyei tartásától. – Te nagyon szereted a papát. Törődsz vele. Nem tudom, miért, de csinálod. És a papa megérdemli, hogy ennyire szeresse valaki.

Erre Hua Cheng azt mondta:

– Megérdemli, és így is lesz.

Bárhogy is legyen. 

Fiatalon ellopta Xie Lian a szívét, akkoriban nem ismerte igazán, mélyen csodálta és istenítette. A mostani, érett Xie Liant ismeri, és az összes hibájával együtt szereti. Továbbra is anélkül tartja magánál Hua Cheng szívét, hogy sejtése lenne erről. 

És Hua Cheng erről azt gondolta, jobb helyen nem is lehetne.