Fehér virág áldása (HOB, Hualian ff)

Harmincadik fejezet: San Lang, négyévszak virága vagy

Hua Cheng vizes hajjal, vörös felsőben és bő, hosszúszárú gatyában lépett be a szobába, fején vörös törülközővel. Rögtön megpillantotta hasonló stílusban fehér alvó öltözékében Xie Liant az ágyon. Olyan mélyen járt a telefonjában, hogy észre sem vette Hua Cheng lépteit, csak akkor, mikor leült az ágyra a saját oldalára.

– Ó, San Lang – kapta fel a fejét Xie Lian. – Ne haragudj, nem vettelek észre.

– Mm. Gege mit nézeget ilyen későn is? Korábban ugyanezzel az előbbi kifejezéssel nézted a telefont.

Xie Lian csak a tartalmat nézte, az időt nem. Későre járt az idő, így hát kilépett az internet világából, ébresztőt állított, aztán lezárta a telefont és az éjjeli szekrényre rakta. Hua Chenghez fordult, lábait törökülésbe húzta.

– Banyuének iskolát. Munka közben, szabad perceimben is az iskolákat bújtam.

Hua Cheng összevonta a szemöldökét

– Történt valami? – kérdezte gyanakodva.

Xie Lian bólintott.

– Az egyik osztálytársa piszkálja egy ideje. Banyue a fiú minden gyerekes tettét komolyabban viszonozta. Banyue szólt a tanárnak, de a tanár előtt sosem teszi, süket fülekre talált. – Xie Lian fárad sóhajt hallatott. – El kell fogadnom, hogy sajnos mindennapos a gyerekek között egymás piszkálása, valakit a legolcsóbb okkal is megtalálnak, kinézik, de azt nehezményezem, hogy a tanár semmit sem csinált. Nem bízom így Banyue oktatását és lelki egészségét arra az intézményre. Amit tehetek, azt megteszem, hogy tőlem semmi rosszat ne kapjon, de ami bent történik... – Xie Lian ismét sóhajtott. Kellőképpen lemerítette az aznap. Feszengett lélekben, hogy mihamarabb új iskolát szeretne találni, és fizikailag is elfáradt, ugyanis az egyik kolléga vírusos hasmenést kapott, felosztották egymás között a gondozottjait, így hát annyival több helyre kellett mennie.

Hua Cheng jobbra-balra dörzsölte fején a puha törülközőt.

– Ha szeretnéd, én is utánajárhatok, mik a lehetőségek. A netes vélemények sokszor csorbák lehetnek. Sokan nem is írják le a jó vagy rossz tapasztalatukat. Emellett az utolsó jó vélemények a tanárokkal együtt változhattak.

Először Xie Lian el akarta utasítani Hua Cheng újabb fáradozását, azonban belegondolt. Valóban, necces úgy válogatnia, hogy Hua Cheng szavai alapján nem feltétlen érinti a teljes igazságot az iskoláról olvasott néhány vélemény és az iskola honlapján a leírás, amin természetesenn mindig magukat fényezik arról is, ami lehet nem is az erősségük. 

– Hálásan köszönöm – mondta végül Xie Lian.

– Örömmel, gege – biccentett a fejével Hua Cheng.

Xie Lian eltöprengve találta a szemeit Hua Chengre szegeződve. Már-már zavarbaejtően hosszan figyelte, ám ez mindaddig nem tűnt fel neki, míg Hua Cheng abba nem hagyta a törölgetés és szórakozott mosollyal viszonozta a pillantást:

 – Gege?

Xie Lian észbe kapott. Enyhe pír kúszott az arcára, csakhogy ezúttal ahelyett, hogy elrántotta volna másfelé a fejét, inkább rögtön kérdéssel magyarázkodott. 

– San Lang, megszáríthatom a hajad?

– Gege megtenné? – Hua Cheng szeme felcsillant. Ha leplezte az örömét, igencsak rosszul tette, nyilvánvaló volt izgatottsága és beleegyezése, és ez nagyban nyugtatta Xie Lian szívét, ajkait mosolyra görbítette.

Xie Lian behozta a fürdőbő a hajszárítót és a fésűt. Hua Cheng ekkorra elhelyezkedett az ágy szélén, oldalán hajtogatva a kis törülközőt.