Xie Lian kései ebédje és korai vacsorája a sok-sok étellel, amit Banyuéval vett, estére sem fogyott két személynél többre elegendő mennyiség.
Xie Lian leült Banyuéval, átismételték az aznapi tananyagot, kicsit rajzoltak, kicsit mesét költöttek, kicsit összeakasztották a bajszukat, mert Banyue nem akart elmenni fürödni, aztán aludni menni.
Banyue után Xie Lian úgy döntött, ő is elmegy tisztálkodni. Magához képest hosszasan ázott a zuhany alatt. A víz áradása, ha lehunyta a szemét, arra az estére emlékeztette gyerekkorából, amilyenhez hasonló esőt azelőtt soha nem látott. Utálta, hogy nem mehetett ki a kertbe, nem engedte ki az édesanyja. Először Xie Lian háborgott, az ítéletidő ellenére is ki akart menni, ám ahogy az ablakból puffogva várta az eső elmúltát, egy idő után izgalom töltötte el mellkasát. Mintha kalóz lenne, akinek hatalmas viharral kell szembenéznie a vad tengervizeken. Egyszer oda veti a víz, máskor amoda.
Titkon reméltem Xie Lian, hogy mire végez a fürdéssel, és kijön, Hua Cheng már megjött. A férfi azonban ilyen kései órában sem volt még otthon.
Korábban a másik házban történt, hogy Hua Cheng egy-néhány napra elment munkaügyben, de együttélésük alatt ez volt az első eset. Nem nyomasztotta volna ez Xie Liant – hiszen a munka az munka, jön, amikor jön –, de az időzítés pont arra a napra esett, amikor Hua Cheng érzéseit Xie Lian felfogta, hogy az a nemes, kegyes, kivétel valaki nem nő, nem is akárki, hanem maga Xie Lian.
A haját szárítva eltöprengett. Nyugodtan váltak el. Nem érzett feszültséget egyikük részéről sem. Talán rosszul gondolta?
Hajszárítás után Xie Lian deréknál kicsit igazgatta a fehér melegítőnadrágot. Hideg napokat és estéket éltek. A lakásban kellemes hőmérséklet uralkodott, ám a kinti évszak így is megfogta, és arra ösztönözte, éjjelre ildomosabb ezt választani, mintsem valami rövidebb.
Felkapcsolta az ágy melletti lámpát. Az egész szobát bejárta a fény, néhol árnyékot vetett a bútoroknál. Akár egy őszi este alkonya a juharlevelek alatt. Xie Lian lehuppant az ágyra. Lustán ült, összekulcsolt lábakkal, kicsit engedve egyenes tartásából. A telefonját bújta. Eszébe jutott felhívni Hua Chenget, de rögtön elvetette az ötletet. Dolgozik, majd megjön, nehogy zavarja.
Szakadatlanul az iskolák között bíbelődött. Százszor, ha nem ezerszer olvasta mások véleményét, és azt, amit az iskolák a honlapon ígérnek. Olyan sokféle van, de a legtöbb ugyanazt nyújtja, csak máshogy fogalmazzák. Hogyan lehetne így egyet választani?
Valójában többet lenne jó, elvégre ha nem veszik át Banyuét, másik ajtón kell kopogtatni.
Xie Liant mély sóhaj hagyta el.
Anno ilyen dolgok miatt a szüleinek nem kellett aggódniuk. Xie Lian a tanulmányait a legjobb iskolákban végezte. Sokat fizettek, és annak megfelelően nem volt kérdés, hogy a minőség is hasonlóan magas lesz.
Pénz, pénz, pénz, pénz és pénz... Taníttatási szempontból... Xie Lian kicsit hiányolta, mikor még két kézzel szórhatta.
Xie Lian annyival könnyebben vette, hogy noha nincs sok pénzük, remélte, hogy saját tudásával a későbbiekben is képes lesz segíteni. Akiknek van egy idősebb gyermekük*, az anyák között Xie Lian gyakran hallotta, hogy a gyereknek magántanárt fogadnak. Ha magántanárra nem is futja, Xie Lian bizakodó volt, hogy többnyire elég lesz.
Fejfájás helyett arra jutott, ideje lezárni a telefont. Hüvelykujja a készülék oldalára siklott. Utolsó pillantást vetett a képernyő jobb felső sarkára, aztán megnyomta a gombot, s a képernyő elsötétült.
YOU ARE READING
Fehér virág áldása (HOB, Hualian ff)
FanfictionÉvekkel ezelőtt Xie Lian volt a Xianle cég nagybecsű örököse. Az emberek a szülei jótékonysága és saját kútfőjű önkéntessége miatt rajongásig szerették. Nagy jövőt és szerencsét jósoltak és kívántak neki. Csakhogy nem így lett. Xie Lian és családja...
