Fehér virág áldása (HOB, Hualian ff)

Negyvenedik fejezet: San Lang, vedd át a szót

Hua Cheng letette a rizses tálkák mellé az édes tojástekercseket. Xie Lian nem sokkal maradt le, egyik kezében kisebb lábost fogott, a másik kezében merőkanalat. Mivel nem volt köze Xie Liannek a leveshez, az illata, ha hívogató volt, nem a halál karjaiba lökött. Sokkal inkább a mennyekbe. Xie Lian megkóstolta a konyhában, és újfent nem győzte dicsérni Hua Cheng főzőképességét.

Xie Liannek korábbra esett a távozás a szokásosnál. Az egyik gondozottját időpontra vitte a szemészetre. A néni borzalmasan lassan ment. Egy átlagos lépésnek tette meg a negyedét, néha-néha megállva pár percre pihenni. Csupán az fél órát igénybe fog venni, hogy kiérjenek a villamosmegállóig, öt percre a lakásától.* Így hát Hua Chengés Xie Lian mindketten felöltözve ültek asztalhoz. Hua Cheng felkötött hajjal, fekete nadrágban és piros ingben, Xie Lian magas nyakú kötött felsőben és szürke farmernadrágban.

– Jó... – motyogta álmosan hunyorítva Banyue. Lépéseinél meglibbent a vádlijánál a hatalmas póló szegélye. Fenékre zuhant a rózsaszín párnára. – ...reggelt.

– Jó reggelt – küldött felé mosolyt Xie Lian. – Korán ébredtél. Éppen indultam volna ébreszteni téged.

– Jó reggelt – mondta Hua Cheng, aztán éhesen a szájába vett egy falat tojást némi rizzsel.

– Ühüm... – felelte Banyue. – Hm.

– Csak nem megint késő éjjelig szellemidézéssel játszottál? – gyanakodott Xie Lian.

– Ó? – Hua Cheng felvonta az egyik szemöldökét.

Banyue jelentőségteljesen felemelte a mutatóujját.

– Nem játszottam – állította. Leengedte a kezét az evőeszközre. – Azt élvezi az ember. Gyötrődtem – pontosított. 

– Banyue, már ezerszer megbeszéltük – sóhajtotta Xie Lian.

– Te ezerszer mondtad, hogy nem kéne, nem szereted, én meg bólogattam. Az nem megbeszélés – szállt vitába Banyue.

– ..... – Xie Lian.

Xie Lian nem tudta nem észrevenni, hogy amióta külön szobában alszanak, Banyue egyre inkább kezd elszemtelenedni.

Banyue megdörzsölte a szemeit. Hua Chenghez fordult. Komoly hangon azt mondta:

– Hua-gege, később a kocsiban igazi beszélnivalónk van.

Hua Cheng pálcikát tartó keze egy pillanatig lefagyott a levegőben.

– Jó – felelte szűkszavúan. Ez a "jó" nem látott túl sok kellemes pillanatot abban a beszélgetésben, tisztán érződött. – Nincs mentazöld és kék orchidea – morogta érthetetlenül az orra alatt.

De így is elért hozzá:

– Azt majd meglátjuk – morogta vissza Banyue.

– Pokoli anyós lesz belőled – látott a jövőbe Hua Cheng. Ha éppen nem ő lenne a leendő meny szerepében, dicséretként hangzana. Így azonban meg sem próbálta leplezni, hogy egy pillanatig sem annak szánta.

Xie Lian kézbe vette a leveses tálkát, és kanalazni kezdte gőzölgő tartalmát.

– Banyue – szólta rá gyöngéden Xie Lian. – Csak finoman.

– Ne aggódj, papa – mondta Banyue egykedvűen két falat között. – Nem én harapok.

Xie Lian hirtelen hevesen köhögni kezdett. Belevörösödött a feje a sok köhögésbe, melyen Hua Cheng hátveregetéssel próbált segíteni.

– E-ez... hogy... érted ezt? – szegezte rá a tekintetét Xie Lian.

Banyue furcsállva nézett Xie Lianre.

– A kígyóimra. Miért, hogy máshogy lehet érteni?

– N-ne... nem, nem... semmi. Azaz sehogy – bizonygatta Xie Lian. Keze a bal vállára tévedt, mint aki megvakarni akarná, de aztán gyorsan visszahúzta.

– Haha. – Hua Cheng ivás mögé rejtette széles mosolyát. Szemében különös fény csillant Xie Lian bal vállára pillantva.

– ..... – Banyue szemei felváltva cikáztak Xie Lian és Hua Cheng között, mire arra jutott, hogy: – Már megint olyan történik, amihez kicsi vagyok, ezért nem válaszolnátok, hogy én is tudjam.

– Nem kell mindent tudni – mondta Hua Cheng.

– De én szeretném tudni – mondta  azonban Banyue egészen magabiztosan.

– Később hálás leszel, hogy nem mondunk semmit – állította Hua Cheng nem kevésbé eltökélten.

– Hiszem, ha látom – tartott ki Banyue. 

– Banyue, amikor már magadtól tudod, örülni fogsz, hogy nem előbb tudtad. – Hua Cheng újabb falat tojást tett a szájába.

– Talán, Hua-gege – ismerte el Banyue. Farkasszemet néztek egymással. – De semmivel sem akarom kevésbé tudni most, hogy talán később, amikor már tudom, örülnék, ha késleltettem volna előbb megtudni.

Kettejük beszélgetésének vörös fátyollal fedett témája alatt Xie Lian lélekben azért fohászkodott, hogy bár elnyelné őt a föld. 

*Saját eset alapján. Bár én csak helyettesítettem a gondozót. Oda-vissza két és fél óra volt az egyik ilyen alkalom, kevés várakozási idővel a szemészeten. Taxi miért nem játszott legalább visszafelé? Mert ötfélét hívtam az SZTK előtt és egyik sem vette fel. :'D