Fehér virág áldása (HOB, Hualian ff)

Tizenkilencedik fejezet: Gege, még egy kicsit várj rám

Xie Lian és Banyue bevásároltak. Xie Lian két nappal ezelőtt eljutott arra a pontra, hogy a háta annyira fájt, hogy már nem tudott egyenesen járni. Mégis, az arcán lévő mosoly fényesebben ragyogott a Praktiker lámpa részlegénél.

Banyuének kiskorából vannak emlékei, hogy a bevásárlókocsi elején ül, míg az apja pakol. Mindig ki akart onnan menni, mégis türelmesen megvárta, míg kiszedi Xie Lian, sosem panaszkodott. Mikor elég idős lett, hogy elérje Xie Lian kezét, egymás mellett haladtak, és amit Banyue elért, azt maga szedte le, rendszerint a polc aljáról és rakta be a kosárba. Mert Xie Lian, főleg amennyi mennyiséget ők vásárolnak, sosem használt magától bevásárlókocsit. 

Ezúttal megtörtént, Xie Lian bevásárlókocsit tolt maga előtt. Így nem kellett lehajolnia. Ennek egyetlen hátránya, hogy Banyue az alacsony termetével elérni elérte a kocsi peremét, de bele pakolni nem tudott, túl mélyen volt, a karja pedig túl rövid. Ez nem tetszett a Banyuének, de ezúttal sem adott hangot panaszának, bízott benne, hogy az idő kisegíti, nem marad ennyiben a magassága. Banyue kicsi, de türelmes.

Banyue éles szemét vakon se kerülte volna el, mennyi mindent rak a kosárba Xie Lian. Értelmet nyert a hatalmas hely. Vett húst, zöldségeket, panírmorzsát, gyümölcsöt, külön Banyuének három banánt, rizst, lisztet... Banyue szemei elkerekedtek a döbbenettől. Egyszerre ilyen sok minden csak ünnepek idején kerül a kosárba.

Nos, Xie Liannek ünnep volt, így a kis testben kivirágzó csodálkozás hamar elhervadt. Hua Cheng, ha minden igaz, vasárnapra várható, legkésőbb hétfőn. Xie Lian vacsorára szerette invitálni a visszatérő fiatal férfit. Ettől Banyue kicsit elszomorodott. Olyan sok finomat ki lehetne hozni a kocsiba pakolt alapanyagokból, erre tessék, Xie Lian jó szándéka az egészet minden, mi szemnek s vécének ingerévé teszi.

Míg Xie Lian a fűszerek között válogatott, Banyue oldalra húzódva motyogott magában.

– Csudába – rágta a körmét Banyue. – Papa – suttogta –, a szerelem csődbe visz minket!

Hua Cheng helyes, jól főz, okos, és gazdag – nagyon gazdag! Tökéletes választás. 

Ha szeretni akarja Banyue apját, akkor bizony úgy kell Xie Liannel bánnia, ahogy azt Xie Lian megérdemli – vagyis nagyon jól! 

Kényeztesse, hordozza a tenyerén, masszírozza a hátát, lesse minden kívánalmát – ahogy eddig is tette!

Igaz, hogy Banyue már áldását adta a Hualian páros létrejöttére, és már tervezte az esküvőjüket, azonban így is hiányzott, hogy Hua Cheng hivatalosan elkérje Banyuétól Xie Lian kezét.  Akkor fog hivatalosan is megosztozni Xie Lianen. Ez pedig egyelőre nem történt meg.

– Banyue – fordult hozzá Xie Lian, arcán ragyogó mosoly ült. – Szerinted hiányzik még valami?

– ..... – Banyue elgondolkodott, majd egyhangúan úgy felelt: – Igen. A lassan deficitbe zuhanó éves költségvetésünk apró szufficitje.

– Banyue – szólt lágyan Xie Lian –, nem leszünk ennél is nagyobb gondban, ígérem.

Ó, persze, nem lesznek, mert ezután Xie Lian még kevesebbet fog enni, mint azelőtt, hogy Hua Cheng része lett a mindennapjaiknak. Ha nem eszik rendesen, persze, hogy vissza tudja hozni az elment pénzösszeget.

Hosszan sóhajtott Banyue. Az a gondolat járt a fejében, hogy az apja, Xie Lian azt gondolja a legpozitívabb nézetként, hogy legalább van egészsége, ami tönkremehet. Ez minden volt, csak nem megnyugtató. Ahogy az sem, hogy a Hua Cheng nélkül töltött napok során megfigyelte Xie Liant, és az iskolában a férfiakat és nőket, és arra a következtetésre jutott, hogy a férfiak zöme hülye a szerelemhez!