– Bocsánat! Ne haragudjon! Elnézést! Bocsánat, bocsánat, bocsánat! BOCSÁNAT!... FÉLRE AZ ÚTBÓL, KÉREM!!! KÖNYÖRGÖM!!!
Xie Lian lóhalálában rohant a tömött utcák embertömegében, sokszor neki-nekiütközve enyhébben vagy erősebben vállaknak, vagy szerencsés esetben éppen hogy kikerülve a frontális ütközést. A Xie Liannek küldött szitkok leperegtek Xie Lianról. Szó szerint meg sem hallotta, mire valakinek a szájából szitok esett, a címzettje rég hallótávolságon kívül járt.
Ám a láthatatlan csík, amit bejárt, annak tömege egymást váltva sikoltottak fel.
Xie Lian kesergett.
Még korán volt, alig múlt dél. Az emberek egyedül és csoportosan, főleg az irodisták akkor jöttek ki ebédelni. Nem csoda, hogy mindenhol szinte az útra lökték a másikat, olyan tömegnyomor gyűlt össze.
Xie Lian végzett aznapra. Előző nap szemtelenül kérte a következő napra a nem olyan szükségesnek ítélt teendőjű gondozottjaitól, hogy tegyék át másnapra. Mindegyikük fontos, egyik kérés semmivel sem kevesebb a másikénál, és mindenkinek a maga kívánsága lényeges. Azonban ez különleges alkalom volt. Akinek egy napot késik a friss magazin, elfogyott a spájzban az egyik tartalékos tej, így már csak kettő maradt, tőlük Xie Lian meghajolva kérte, hadd intézze el holnap.
Xie Lian megörült, hogy időben sikerült végeznie, sőt korábban!
Gondolhatta volna, hogy történik valami.
Igazság szerint gondolt is. És minden esetleges bajságot el is került. Biztos, ami biztos, olyannal sem játszott, hogy létra alatt átmenjen.
Ám amit kapott, annál egy újabb derült égből villámcsapás is kevésbé lett volna meglepő!
Kinek jut eszébe előre látni, hogy kergetni kezdi egy megvadult tibeti masztiff?!
– JÓ KUTYA, JÓ KUTYA! NEM HARAP! NEM HARAP!
Xie Lian szerencséje, hogy a korábbi nyomorúságos évei során olyan edzettségre tett szert, amivel a szemében gyilkos csillogású sötét kolosszus – barátainak Süti – leggyorsabb tempóját felvéve sem tudta utolérni Xie Liant.
Sütemény bármitől is kapott vérszemet, Xie Lian láttán vagy más indította be, akkor is csak Xie Lianen csattant, a városban. Ez a veszélyes rendbontás mindenkit veszélyeztethetett volna, még szerencse, hogy csak Xie Lian torkát akarta átharapni, nem vetette rá magát gyerekre, sőt senki másra nem is morgott. Azonban ez Sütemény sorsát mit sem másította, valószínűleg aligha ússza meg a gazdája büntetéssel, Süteményt elaltatják.
.
Xie Lian alighogy becsukta maga mögött a bejárati ajtót, zihálva, verejtékben úszva, összegörnyedtek a lábai és fertályon landolt a hideg padlón, háttal dőlve az ajtónak. Mellkasához szorította hátizsákját, kénytelen volt, nehogy elhagyja futás közben. Most, hogy nyugodtan megszabadulhatott a tehertől, levette a hátizsákot és oldalra lengette a sarokba. Ujjaival lejjebb húzta fehér kabátja és pulóverének cipzárját.
Hua Cheng ütemes léptei közeledtek, és pillanatokon belül otthoni öltözékben vörös alak jelent meg.
– Gege? – Hua Cheng felvont szemöldökkel meredt Xie Lianre. Haja lazán hátra volt kötve, vörös lezser pólóján mindkét ujjat könyékig tűrt.
Xie Lian halvány mosollyal felnézett, majd erőtlenül, lustán integetett a féltérdre ereszkedett Hua Chengnek.
– Szia, San Lang – üdvözölte Xie Lian.
YOU ARE READING
Fehér virág áldása (HOB, Hualian ff)
FanfictionÉvekkel ezelőtt Xie Lian volt a Xianle cég nagybecsű örököse. Az emberek a szülei jótékonysága és saját kútfőjű önkéntessége miatt rajongásig szerették. Nagy jövőt és szerencsét jósoltak és kívántak neki. Csakhogy nem így lett. Xie Lian és családja...
