Fehér virág áldása (HOB, Hualian ff)

Negyvennegyedik fejezet: Apa, Hua-gege, ne féljetek

Olyan hangosan csattant a villám, mintha össze akarna dőlni az Ég alanti. A redőnyök lehúzva, ennek fénye elkerülte a szobát, sötétség uralkodott bent, sziluett sem látszódott.

Hua Cheng Xie Lian felé fordulva aludt, mint a bunda. Nincs egy órája, hogy hazakeveredett. Korán reggel elment és késő éjjel jött. Xie Lian karjaiba borult megérkezésekor, és egyetlen kívánalmát az tette ki másnap reggelig, hogy összebújva aludjanak. Ám ahogy Hua Cheng feje a párnát érintette, rögtön elaludt. Odáig sem jutott el, hogy betakarja magát, ezen Xie Lian segített. Vékonyabb takarót használtak tavasszal és nyáron. Szükséget képezett, az alvás kihagyhatatlan kelléke, de ha vastag lenne, abból csak fáradt forgolódás válna.

Vele ellenben Xie Lian nem lelt se békés, se nyugtalan álomra. Háton feküdve, nyitott szemmel bámult felfelé a sötétbe. Banyue körül jártak a gondolatai. Az utóbbi idők történései ágyban tartották, hogy ne nézze meg. Banyue nem szereti a villámló éjszakákat, ilyen hatalmasra pedig Xie Lian élete során is alig akadt példa, Banyuének ez az első. Az egyik távoli villámcsapásba Xie Lian is belerezzent, bár ő, ha nem ezen rágódna, észre sem venné.

A vaksötétben erős fényvillanás, ha nyílik a szoba ajtaja – a kinti mennydörgés fénye a nappali ablakain át együtt dolgozott az ajtó nyitódásával. Xie Lian hunyorított egy pillanatra. Megszoknia sem volt ideje, ahogy kinyílt, úgy csukódott, és ahogy csukódott, valakinek a jelenlétét érezte a szobában.

Nem volt nehéz kitalálni, ki lehet az.

Banyue bizonytalan léptekkel az ágy végéhez került. Xie Lian egyelőre nem fedte fel ébrenlétét. Ha Banyue feljön, az határozott döntése, de amíg ott áll az ágy előtt, bármikor dönthet a távozás mellett. Fölösleges rendbontás lenne a lelkének, mostanság minden zavaró vagy kínos volt.

Banyue sarkon fordult. Talpának hangja távolodott, s már résnyire kis nyitotta az ajtót, amikor a föld is beleremegett a következő mennydörgésbe.

– !!! – Banyue gyorsan meggondolta magát. Nem finomkodott az ajtóval, becsapta, aztán sebesen, pár lépéssel visszakerült ugyanoda, ám egy pillanatig sem habozott tovább menni, fel az ágyra Xie Lian és Hua Cheng közé.

– Mn... szia Banyue – ocsúdott fel Xie Lian, és Banyue felé fordult.

– ..... – Banyue kis ideig csöndbe burkolózott. Végül színtelenül úgy szólt: – Gondoltam, ellenőrzöm, hátha megijesztett titeket a villámlás.

Még maga Banyue sem hitte el ezt a hülye indokot.

A sötétségben Xie Lianen meghitt mosoly görbült.

– Rettegek – tört fel kábultan Hua Cheng motyogó hangja. – Elájulok a félelemtől...

– Én sem tudtam nyugodtan aludni – ismerte be Xie Lian.

Banyue karba fonta a kezét. Most már eléggé hülyét csinált magából ahhoz, hogy a következőre ne potyogjon több réteg az arcából.

– Most már mindketten aludhattok – közölte.

Xie Lian egyetértően hümmögött. Kicsit igazgatott a takarójukon, hogy Banyuéval is megossza, és derékig betakargatta.

Hua Chengtől halk szuszogás jött válaszul, ő már rég máshol járt.

*

Xie Lian és Banyue farkasszemet néztek egymással az előszobában. Banyue már felvette a cipőjét és átlátszó esőkabátját. Szinte indulásra készen állt.

Szinte.

Xie Lian nagyot nyelt, rosszra számított, de hát muszáj volt lejátszaniuk ezt a kérdezz-feleleket, akkor is ha úgy végződik, hogy Banyue mérgesen elviharzik.

– Táska – adta át neki a telepakolt hátizsákot Xie Lian.

– ..... – Banyue nagyot szippantott a levegőből, de csöndesen átvette Xie Liantól és a hátára dobta. 

– Ebéd? – mondta Xie Lian.

Banyue megpaskolta a táskáját. Xie Lian aprót bólintott, majd felvonta a szemöldökét.

– Telefon? Feltöltve – tette hozzá.

– Elraktam, apa – sóhajtotta Banyue. Aztán hozzáfűzte: – Feltöltve.

– Bérlet?

Banyue megpaskolta a táskáját.

– Kész a matek házi feladat?

Banyue a matek iránti mérhetetlen szeretetből, fintorogva bólintott. 

Xie Lian eltöprengett.

– Pénztárcád? – jutott eszébe. Xie Lian a telefon után ehhez ragaszkodott leginkább. Elveszti a bérletét, megéhezik, eltévedt és taxit hív, úgy a legnyugodtabb, ha Banyuének lehetősége van megoldani, nem szorul másra.

Banyue keze már mozdult megpaskolni a táskáját, amikor aztán visszahúzta, és csöndben állt egy helyben.

– ..... 

Sokatmondó volt Banyue hallgatása.

– Banyue. – Xie Lian felemelte a kezét, hüvelykujjával hátra mutatott.

Banyue sóhajtva ment vissza a szobájába elrakni a tárcáját.

– Megvan – tért vissza Banyue. – Minden – tette hozzá jelentőségteljesen.

– ..... – Xie Lian akaratlanul gyanakodott a semmire. Túl könnyen ment. Bólintott. – Jó... Legyen szép napod és vigyázz magadra.

– Te is, apa – mondta Banyue, aztán elindult kifelé.