Fehér virág áldása (HOB, Hualian ff)

Huszonötödik fejezet: San Lang, nem tudom, sírjak-e vagy nevessek

Ahogy ébredezett, tudata elérte azt az éberléti szintet, hogy azon gondolkozzon, mikor lett kemény a puha párna. És mitől a virágillat?

– Mm...

Xie Lian szemhéja meg-megrebbent, konstatálta az elhúzott függönyök vékony vonalán beszűrődő világosságot, majd oldalra pillantott, és mentem kővé dermedt, miközben a szemei elkerekedtek.

– Jó reggelt, gege. – Hua Cheng valósággal ragyogott, csak a glória hiányzott a feje fölött.

Xie Lian kitört a révületből, hamar odébb csúszott.

Hua Cheng mellkasán aludt, talán már órák óta, ha nem egész éjjel. 

Micsoda szégyen!

Xie Lian hebegett össze-vissza, valahogy nem sikerült épkézláb mondatot összeraknia mérhetetlen zavarában.

Hua Cheng is felült. 

– Hogy aludtál? – érdeklődött Hua Cheng.

Xie Lian elhallgatott. Időt kérve felemelte a kezeit, hogy összeszedje magát, majd azt mondta:

– ...Ezt inkább én kérdezhetném! San Lang, mondd, egész éjjel így voltunk? – fogta a fejét Xie Lian.

Hua Cheng kötelességtudóan bólintott.

– Rettenetesen sajnálom! – csapta össze maga előtt a kezeit Xie Lian. – Biztos nem tudtál így aludni.

– Valóban – ismerte el Hua Cheng, és a mosolya még szélesebb lett.

Xie Lian magában azért fohászkodott, hogy elnyelje a föld, de amilyen szerencsétlenség üldözi, csak akkor nem történik meg ez, amikor tényleg szüksége lenne rá.

– Gege, nem kell aggódnod. Sosem voltam ilyen kipihent.

– De hát azt mondod, egész éjjel nem tudtál tőlem aludni – vonta fel az egyik szemöldökét Xie Lian.

– A kettő nem zárja ki egymást – állította Hua Cheng. Amilyen derűsen festett, Xie Liannek nem volt szíve vitába szállni vele.

– .....

Hua Cheng szégyenletesen közölte, hogy mivel alig tartózkodott ebben a lakásban, nem töltötte fel a hűtőt. Néhány tojáson kívül semmi nem volt benne, el kellett menniük vásárolni. Azonban legjobb tudását ígérte, hogy amíg Xie Lian felébreszti Banyuét, Xie Lian pedig átöltözik a Hua Chengtől kapott ruhákba, addig ő élete legjobb rántottáját csinálja meg. A lovagok nem mondták olyan elhivatottan az esküjüket a királyuknak, mint Hua Cheng Xie Liannek a reggelivel kapcsolatos terveit, a hitetlen is hittől csordulna, hát még Xie Lian, hogy élete legjobb rántottája várja mindjárt az asztalon.

Xie Liannek be sem kellett mennie Banyuéhez felébreszteni, a komor arcú kislány előtte jött ki kócos lobonccal. Kötelességtudóan jó reggelt kívánt Xie Liannek. Xie Lian alig tudott neki visszaköszönni, Banyue máris ott hagyta, elindult a mellékhelyiségbe.

Xie Lian hosszan sóhajtott. Banyue után fordult, utánament, és megvárta a fal mellett.

Banyue a kezeit a rajta lógó fekete anyagba törölte.

– Banyue – hajolt le hozzá Xie Lian. Szelíden mosolyt öltött. – Gyere reggelizni.

– Nem – utasította vissza Banyue. Különös élt ütött meg a hangja, ami Xie Liannek nem tetszett.

– Banyue – kezdte újra Xie Lian, ezúttal erélyesebben –, jössz reggelizni.

Banyue összevonta a szemöldökét.