Rabok fogságában

Test-vér

Erősen koncentrálok arra, amit Quinn mond. Egyszer már sikerült hallanom ahogy a lány fejben azt mondja: ,,még egyszer".
-Összpontosíts a homloka közepére.
Láss a haja alá. Hatolj a csontba... - utasít Quinn.

Aaron barátságtalan arcára meredek. Nem érzek semmit. A fiú arcára néha fájdalmas grimasz, néha cselszövő, gonosz mosoly ül ki. Biztosan mélyen álmodik. Lélegzete szapora, egyre gyorsul.
-Még mindig semmi. - tájékoztatom tanáromat.
-Tartsunk egy pihenőt. - javasolja, mire én bólintok. Egy darabig még figyelem a nyugtalanul alvó fiút, majd kényelembe helyezem magam.
Majdnem elalszom, mikor hirtelen felüvölt. Riadtan ülök föl ágyamban. Látom, ahogy paplanja alatt kapálózik, majd' kiesik az ágyból. Tiltakozva ordít.
-Jasper! Ne! Állj meg! - újabb üvöltés.
-Neeeem!! - karjával erőteljes dobó mozdulatot imitál. Quinnre tekintek, aki eddig is nyugtalan pillantásokat vetett Aaron felé, de most halálra vált
arccal nézte a fiút.
-Mi az? Mit álmodik?
-Próbáld... - nagyot nyelt - próbáld használni, az eddig tanultakat.
A korábbiaknál, ha lehet még erősebben koncentráltam. Szememet becsuktam.
-Mintha... Látnék valamit... Színek. - mondom.
-Ez az, így tovább.
-Ez... Egy ember alakja. - mondom bizonytalanul.
-Tényleg? Ugy tűnik, elég jó-
-Nem! Nem látok és nem hallok semmit! - Nyitom ki a  szemem. - Mondd már, mi van!?
-Oké, oké - szól idegesen a lány. - Az előbb elhaított... Egy lándzsát. - mondja és nagyot nyel. - Úgy... úgy tűnik... Aaron már...
-Aaron már? - bíztatom folytatásra.
-Már... gyilkosnak számít... Megölte az apját. - A ténytől kiver ugyan a víz, de nem lep meg. Válaszul csak bólintok.
-A testvére. Jasper a testvére- A fiú ekkor diadalmasan felüvölt és tovább motyog valamit magában. - Tudom mire készül - suttogja. A lány szemében a félelem könnyei csillogtak.
Magamon éreztem tekintetét, de ekkor én már Aaront bámultam.

Megjelent előttem egy szőke, állig érő hajú fiú képe, ahogy a földön fekszik. Könyörög a testvérének, hogy hagyja életben. Azonban az, meg sem hallja, amit Jasper mond. Úgy járja körül áldozatát, mint a keselyű.

-Épp apjukról beszél... - folytatja a lány, maga elé meredve. - Aaron szerint Jasper a hibás a haláláért. Miatta kellett megölnie. - persze, mindenki hibás, csak ő nem - gondolom.

Elképzeltem, ahogy saját hibáját, a testvére szemére veti. Bármelyik pillanatban ugrásra kész, vadászó gepárdként közeledik felé. Jasper kétségbeesetten vergődik a földön. Aaron pedig eldobja az első pengét és üvölt. - Mindenről TE tehetsz! - Jasper megpróbál kitérni a halálos fegyver útjából, de a kés egyenesen oldalába fúródik. Hallom amint felé süvít. Ahogy felhasítja a bőrt és a húsba áll. Látom, ahogy a vér azonnal kibuggyan. A fiú kihúzza a fegyvert és a földre dobja. Azt mondja a testvérének, hogy ő nem fog harcolni. Még most is bízik benne, hogy meggyőzheti Aaront. Ő azonban megragadja Jasper torkát és folytogatni kezdi. Jasper küszködő arcára lassan békés mosoly ült ki. Végigsimította testvére karját.
-Szeretlek - mondja búcsúzóul, mire Aaron dühtől fortyogva elengedi őt.
Jasper hangosan fulldoklóan zilál.
Kezét torkához kapja.
Aaron ismét üvölt vele egy sort. Testvérén látszik, hogy szenved. Lelki fájdalma a felszínre tör. Forró könnyek áztatják arcát, de még mindig mosolyt erőltet arcára.
-Sajnálom, hogy így döntöttél. De tudd, én megbocsátok. Nem haragszom rád - köhögi.
Ettől Aaronnnek végleg elborul az agya. Hörgő üvöltés hallat. Szoros marokba fogja Jasper szőke fürteit és gégéjénél kezdve, álláig meg nem állva, végig húzza tőrjét. Felmetszi testvére torkát. A fiú hörög, pillanatokon belül megfullad buborékozó vérében és véget ér szenvedése. Ahogy gyilkosa feláll mellőle, a pengét még Jasper szívébe döfi.

Az illúziónak vége szakad. Most jöttem rá, sikerült bele látnom Aaron fejébe. Bár azt kívánom inkább ne tettem volna.
Érzelem mentes arccal meredek magam elé.
-Ha jól észlelem...nem maradtál le semmiről...-köszörülte meg torkát Quinn. Szememet lesütve válaszolok és  halványan megrázom fejemet.
-Nem.

Aaron mellkasából hörgő, fuldokló nevetés bugyog fel. Mint mikor az ember keserűségében, idegesen röhögcsél. Csak ez olyan, mintha az elmegyógyintézetből szabadult volna. Egyre hisztérikusabbá válik, mígnem már sírásnak tűnik. A történések nem lassultak le fejében. Én azonban meg sem próbálok kutatni agyában.

-Ez csak egy álom. Nem jelenti azt, hogy gyilkos - vetem oda, vállat vonogatva a lánynak, olyan meggyőzően, ahogy csak tőlem telik.

Bár tudom fölöslegesen próbálkozom, úgyis hallja, mit gondolok. Alapvetően ez teljesen ésszerű kijelentés, de magamban tudom: biztosan igaz történtek alapján álmodik. Kísérti őt. Tőle való félelmem értelmet nyert. Azonban furcsa mód nem erősödött.

-Igazad lehet... Ki értheti a fiúkat, igaz? -mondja a lány zavartan.
-Ja - válaszolom kelletlenül. Elmém pedig a számok és az emberek közötti összefüggésen pörög. Úgy érzem nem kell különösebben törődnöm az imént történtekkel.

Quinn elől semmim sincs rejtve. Tudja mit érzek, mit gondolok. Ezért nem próbálok titkolózni. Felesleges erőfeszítés. Sokáig ülök magam elé meredve, mikor végleg megunom. Úgy döntök, eleget nyomtam már az ágyat. Elszökök és megnézem tényleg behozták-e Kileyt, mint az álmomban. Quinn kérdőn néz rám.
Vissza gondolok a nyirkos szobára, ahol fogságban tartottak. A menekülésre... A lány egy bólintással nyugtázza a magyarázatot.
-Nem jó ötlet. - szól, mikor kászálódni kezdek az ágyból.
-Miért? Mivel tudnának jobban megbüntetni? Nem tudom, mi készül itt, de azt igen, hogy nem jó. És érzem, hogy a vége... Nos nem a túélés. Szóval, ha meg ölnek, akkor az már mindegy mikor, nem? Legalább nem félnék tovább - téprm ki az infúziót karomból. Nem érdekel a fájdalom vagy a vér.
-Oké - két kezét szabadkozóan felemeli. Helyeslően bólintok, de azért megfordul a fejemben, hogy bunkó voltam. Elvégre csak azt mondta, nem jó ötlet. Végül semmivel sem törődve feltépem a kórterem ajtaját. Persze amilyen gyenge vagyok, éppen csak kinyitásnak számított.
Elindultam a hosszú folyosón. Látványa meglepett. Arra számítottam, hogy hasonlóan elhagyatott és para lesz, mint ahol majdnem halálra fagytam. Hogy a lámpák erőtlenül pislákolnak, néhány ki is égett... Hogy a falakról pereg a vakolat, a padló mocskos, felkopott, a korlát leszakadt. Viszont egyáltalán nem ilyen volt a helyzet. Minden full modern és makulátlanul tiszta volt.
Jobbra indulok.