Rabok fogságában

Szabályszegő

Már három nap telt el és a legjobb ötletem még mindig az volt, hogy Aaron ki akar használni valami galád és brutális módon.
Kiley megtörni látszik. Legalábbis annyiban, hogy beismerje, ő tudja az okát, miért akar minden áron életben tartani az ellenséges fiú.

Negyedik nap, semmi...

Ma amint felkeltem, leültem rajzolni, hátha az majd megihlet.
Kileytól tippeket kértem mit rajzoljak.
Azt javasolta embert... Talán ezzel is segíteni szeretne? Elkezdek rajzolni. Az elején még görcsösen fogom a tollat... Nem megy. Az ötödik papír galacsint hajítom félre. Kiley mindet össze szedi... Nem tudja mivel töltse el az időt, mellettem akar maradni.
Kis idő múlva a toll irányít. Viszi a kezemet, húzza az íveket, szorgosan serceg. Akaratlanul is rajzol. Mikor kész lesz, feleszmélek mit is készítettem.
Ez egy pár. Szorosan ölelik egymást. Mintha attól tartanának, bármelyik pillanatban elveszíthetik egymást.
Ez az egész azért fura, mert ki nem állhatom a kicsit is romantikus dolgokat. A papíron levő ábráról azonban lerí, hogy szerelemről van szó.
Kileyra nézek aki vissza folytott levegővel figyel.
Kezdek sejteni valamit. Mindjárt azt mondja, hogy tetszek Aaronnek. Látszik a barna hajú lányon, hogy majd kipukkad.
-Mondd már! Látom rajtad, hogy rég szeretnél viccelődni rajtam! - mondom, mire a lány arcáról eltűnik a feszült figyelem és izgalom.
-Viccelődni? - kérdez vissza.
-Igen. Jó lenne, ha segítenél, nem csak ezt a hülye tréfát fejtegetnéd.
-Nem értem. Miről kéne viccelnem?
-Hogy Aaron szeret engem! - mosolygok megadóan, ahogy a lány játssza a hülyét.
-Ez az! Végre rájöttél!
-Mi van? - komorodok el.
-Rájöttél.
-Komolyan azt akarod mondani, hogy szerinted ez a megoldás? - horkantok.
-Próbáld meg kiegészíteni a dolgot. Aaron azért próbál életben tartani, bármin is múljék, azért sírta el magát a kínzásod után és azért mondta, hogy késő, mert szeret téged. Ezért aludt melletted miközben gyógyultál, ezért figyelt a kiképzésen is. Minden lépése miattad történik.

Szemöldököm össze ér, úgy ráncolom.
És lassan rájövök, hogy Kileynak igaza van.
Ekkor hirtelen borzalmas érzés tör rám.
Levetem magam a székről a kukához és annyit hányok, mint soha ez előtt.

-Aaron szeret engem - mondom ki hangosan, mikor befejezem a rókázást, de ettől a mondattól megint kell.

-Te jó ég! Azért ez nem annyira rossz... Mármint lehetne rosszabb is - mondja barátnőm nyugtatás képpen.

Szó nélkül elrohanok, kiöblítem a számat, majd megirányozom a parancsnoki szobát.
Berontanék, de eszembe jut, hogy a kulcs a szobámban maradt.
Dörömbölök.
-Hatos Vezető vagyok! Nyissátok ki!
Kérésem teljesül.
Berongyolok az éppen még csak résnyire nyitott ajtón.
-Arthur! Nincs szükségem több időre.
Felmentelek a fővezetői szolgálat alól.
Ismét, stabilan felveszem a pozíciót.
Kérlek maradj, mint alvezér. 4002, leléphetsz. Később elmondom az új beosztásodat. Most pihenj.
A fiú bólint és kilép a helyiségből.

-Üzennem kell a Védekezőknek.
-Mi történt? - látszik, hogy Arthur össze van zavarodva.
-Olyan nem, ami érintené a csapatot.
Ne aggódj.
-Sajnos még mindig nem sikerült beüzemelni az online teret a levelezésre. Valami zavarja a jelet. Valószínűleg R.O.Y szórakozik - mondja a srác.
A kamerába nézek szúrós tekintettel. Tudom, hogy R.O.Y azon keresztül szúr ki velem. Hirtelen borzasztó düh önti el testemet. Forró méregként zsibbad végig ereimen.
-Szervezek egy hírvivő csapatot - mondom össze szorított fogakkal.
Fogok egy A/5-ös méretű papír fecnit és vadul firkálom a betűket. Ahogy a toll gyorsan szántja a papírt, még hangos sercegése is tovább idegesít. Üzenetem rövid, ez áll benne:
Beszélnünk kell!

A hírvivők ezúttal 2 fős "osztag" lesz. Gyorsan kiválasztom a hozzám legközelebb eső katonákat és az egyik kezébe nyomom az összehajtott - gyűrt - papír darabot közben az instrukciókat darálva.