Rabok fogságában

Támadj!?

-Nagyon egyszerű a sorrend. Először kiválasztjuk a lehetséges vezetőket, utána eldöntjük, kik lesznek igazából azok, aztán jönnek a katonák.
A kiválasztottak kisétálnak szépen ide mellém.

Sorolja a számokat, de nem figyelek. Két oldalra állítja a Támadó és a Védekező vezető jelölteket. Páran a "szövetségeseim" közül kerültek ki...
Ekkor Kileyt szólítják. Szívem kihagy. A hangok továbbra is érthetetlenül összemosódnak fejemben, csak a képekből értek.
A lány rendületlen léptekkel halad a Támadók csoportjába.
A Góré dühös pillantásokat vet rám, mond valamit.
Ekkor megszűnik fülem zúgása.
-HATOS! - kiabál valószínűleg nem először és Kileyék felé mutat.
Egybe kerülünk? Vagy össze kevernek még? Endorfin önti el agyamat. Azonban önuralmam fölé kerekedik. Érzelemmentesen kisétálok. Megállok a lila egyenruhába erőltetett lány mellett. Nyugtalan pillantást vet felém. Majd a tudat úgy vág fejbe, mint egy súlyos szikla. Vezető leszek. Nagyot nyeltem, hogy megőrizzem hidegvéremet. Vagy legalábbis annak látszatát, mellkasom gyors emelkedése azonban elárult.

10 perc múlva R.O.Y vissza tért közénk és egy újabb szortírozással kiválasztották a végleges Vezetőket. Kileyval ellentétben, bent maradtam. Direkt csinálja, tudom. Cinkos mosollyal fordulok a férfi felé.
-Köszönöm.
Ezen látszólag meglepődött, aztán kissé mintha düh bujkált volna vonásaiban.
Nagyjából fél óra leforgása alatt megvolt a két oldal.

Kiley valami féle alsóbb vezetői posztot kapott, a Támadók között. El sem mertem hinni, hogy egybe kerültünk. Aaron, Callum, Thris és a szövetségeseim fele a Védekező oldal erősítésére lettek kényszerítve... Legalább Quinn és Aliza itt vannak.

Innentől kezdve, a háborút megelőző maradék három napban stratégiai képzést, vezényszó és parancs, kódolás illetve emelt sebkezelési órákat kaptunk. Kimerítő volt. Hajnal ötkor kezdődött és éjfél és hajnal egy körül ért véget. Csak ebéd és vacsora szünet volt. De igazából az alatt is az aznapi tananyagokat magoltuk. Volt aki a harmadik napon már meg sem jelent és volt olyan is aki a második nap felénél besokallt és elment. A végén talán tízen-tizenöten hiányoztak a körülbelül negyven Vezetőből. Az alvezetőket az épület másik felében képezték ki, így nem tudom Kileynak milyen megterhelő lehetett...

A sor élén trappolok. Bal, bal, bal, jobb, bal... A hatalmas csarnokból indultunk. Az egyik fal garázs ajtó szerűen felemelkedett.

-Mindenkinek sok sikert kívánok a győzelemhez! Ne feledjétek: a remény nem ér annyit, mint a félelem. - nyitotta meg R.O.Y a háborút.

A Vezetők hangja egy emberként csattant fel, mindenki kifelé irányította a csapatát. Végig néztem a remegő lábakon. Előttem Kiley állt parancsra készen.
-Előre, kövess! - kiáltok. -Bal! Bal! Bal, jobb, bal! - adom meg az ütemet. -Indulás!

Most tényleg elkezdődik. Az a rémálom válik valóra, melytől mindig is a legjobban rettegtem. De boldog voltam, mert tudtam hogy a családom legalább biztonságban van. És elszánt, mert azt gondoltam talán egyszer viszont láthatom őket.

Fél óra séta az erdőben és elértük a bázist.
-Rendben van! Innentől minden élesben megy! Minden. -fordulok a csapatom felé. - Most elfoglaljuk a helyünket! Emlékezzetek a legfontosabb szabályra: bármi történjék is ne lőjetek ki egy kamerát sem! És legyetek hihetetlenül óvatosak! - cipzárt mutattam a szám előtt. Persze ezt csak a sor legelején állók láthatták. - Tudom, hogy veszélyes bízni egymásban, de a közös munkát megsegíti... -végig sétálok a sor mellett és számat alig mozgatva suttogom újra és újra: Ismerkedjetek! Vissza érek az elejére.
-Mindenki pakolja le a cuccát egy ágyra! Tíz perc múlva gyülekező a tárgyalóban! Feladat ismertetés lesz.

Utálom, hogy mindig hangosan kell beszélnem. Gyakorlatilag mindig kiabálok.

Mindenki megkapta a fokozatát. Holnap el kell kezdenünk a harcot. A Támadó nyitja meg a háborút.
Mi van, ha nem? Játszom el a gondolattal. Ha már bele kényszerítenek, én csak önvédelemre fogom használni erőinket. Nem támadunk.
Összehívok egy gyűlést és ismertetem szándékaimat. Halk morajlás hallatszik a jelenlevők felől.

-Ez nem eldöntendő kérdés, hanem parancs! Engem fognak felelősségre vonni érte, ti csak parancsot teljesítetek!
-Szolgálatra készen, jelentkezem 6-os Vezér! -szalutál a tömeg.
-Oszolj! - egy összehangolt dobbantás és az egyenes sorok összeomlanak.
-A másod Vezetőket kérném megbeszélésre maradni!
Kiley mindig - szó szerint - mellettem áll.
-Össze kell állítanunk egy kém csapatot, hírátadás céljából. A másik oldalnak tudnia kell, nekünk nem áll szándékunkban más, csak a védekezés. Így nekik kell megtenni az első lépést.
-Én szívesen vezetem az osztagot! -vállalja Kiley. Ennek nem örültem.
-95-ösé a vezetés. Ő választja ki a csapatot. Végzett álcázás kiegészítő szakot. 95-ös? Kik lesznek a csapatodban?
32, 47, 58, 1000, 15, és 10.
-Rendben. Köszönöm. Hívd össze őket és ismertetsd a feladatot, melyet a többiek oszlatása után beszélünk meg.
-Igen, Hatos Vezér.
-Oké, egymás között hagyjátok a parancs-válasz hülyeséget. Felesleges. Én használom, nektek meg csak a katonákkal szemben kell, oké?

Mindenki helyeslően bólint.
A megbeszélés után Kiley nem hagyja el a termet, hogy vissza menjen a csapatához.
-Most mindenkinek oszolj van, Kiley - nézek rá. Nem akarom, hogy tudja a kém-hírvivő tervet, ki tudja, lehet, hogy ő is elszökne velük.
Közel állunk egymáshoz és nagyon halkan beszélünk, farkasszemet nézve.
-Moost nem mész velük. Nem lehet - mondom.
-Nem tarthatsz vissza örökké, ugye tudod? Nem ültethetsz a kispadra míg mindenki kint hal meg. Tudod, hogy nem teheted meg. Tudom, hogy meg akarsz védeni, de én is ezt teszem veled. És nem kényszerítheted rám, nem vagyok olyan hülye, tudom mit csinálsz és tudok vigyázni magamra.

Hátra léptem.
-Kezdjük a megbeszélést - a mondat után 95-ösre néztem és halványan biztató mosolyt virítottam.
-Na, jó. Tudom, hogy ez kockázatos, de könyörgöm! Mintha buszok vagy mik lennénk. Mi a neved? - kérdezem keményen.
-Arthur.
-Köszönöm, Arthur - a melettem álló lányra mutatok. - Kiley. 32 Aliza. Én... - haboztam kicsit, mert nem éreztem biztonságban magam, de ha mások is elmondják, akkor úgy a fair, hogy én is - pedig Willow. - a srác bólint.
-Na szóval, tudjuk le ezt az egészet gyorsan.

Negyed óra alatt mindent sikerült megbeszélni. Arthur tartózkodó és értelmes. Jól ki fogunk jönni.
Ne bízz senkiben! - jelez az ösztönös emlékeztetőm.

Gyomrom úgy húzódik össze mint egy darab papír amit összegyűrnek, mert nem lett elég jó a vázlat. Fejem mintha hullámzó vízben úszna. Mellkasom úgy emelkedik, mintha lesprinteltem volna a maratont. Homlokomon izzadság cseppek csillannak, mint ezernyi apró strasszkő.
Nagyon stresszelek a holnap miatt. Szívem furán ver.
Nagy, gyors léptekkel szobám felé sietek. (A Vezetők magán vagy kettes szobákat kaptak). Valaki hátulról megragadja a karomat és maga felé ránt. Nem is vettem észre, hogy Kiley követett.
-Most ne...! Nem tudom... Csak... Haggy - próbálom kifejezni mit is akarok. - Egyedül kell lennem! - nem szól semmit, magához ölel. Egész testem remeg az idegtől. Kibontakozom öleléséből és bevágódom a szobába.
A padlóra rogyok, kezeimmel betapasztom fülemet és csak előre hátra dőlök, hátha egy idő után lenyugszom. Szemeim erősen össze szorítva.
Arra eszmélek, hogy sikoltozom.
Párnát fogok és olyan erősen szorítom a fejemre, hogy talán meg is folythatnám magam. Ekkor azonban a családom és Kiley úsznak be elém. Karjaim elengednek, én a vaságynak dőlve zokogok.
Kopognak. Letörlök minden érzelmet az arcomról, megmosom.
-Gyere!
Kiley jön be, mozgása mint egy macskáé. Mellém guggol.
-Lassan vacsora idő - mondja.
-Szólok a többieknek - felelem és meg indulok az ajtó felé.
-Megvagy? - kérdezi a lány.
-Meg. Csak erőt gyűjtöttem - jelentem ki, bár bedagadt vöröslő szemeim nem igazolják állításomat. - Minden tökéletes - mosolygok biztatón.
-Örülök. De nem feledd, hogy könnyebb  ha beszélsz róla. Nem kell egyedül megoldanod. Nem szégyen segítséget kérni. Ez amúgy sem nevezhető annak... na mindegy szóval érted - bólintok és kimegyek.

Ez nem mehet így tovább. Össze kell szednem magam. Nem lehetek gyenge. Nem vagyok ilyen gyenge. Több van bennem, ha kell. Márpedig most igenis kell.
Menni fog. Mindent kézben tartok.
Minden rendben lesz.
Minden rendben van.