Karjaidba esve (befejezett)

4.

Nem tudom pontosan megmondani, hogy ez a pillanat másodpercekig, vagy percekig tartott, de azt tudom, hogy ott a szemeibe nézve órákra hosszabbítottam volna meg. De hirtelen megszakította, ellépett tőlem, majd az egyik szekrényről leemelt egy pisztolyt és elkezdte a kezében forgatni. Hosszasan és sokáig.

Majd beállt a szék elé és rám szegezte, én pedig csak néztem a szemébe. És abban a nézésemben minden érzelem benne volt. Aztán észbe kaptam, hogy már kínosan régóta állunk így és már réges rég meg kellett volna húznia a ravaszt, ezért meggondolatlanul, hirtelen felindulásból közelebb léptem, így a pisztoly vége már csak. pár centire volt a homlokomtól.
-Gyerünk -szólaltam meg- mire vársz?! Itt állsz, mint egy puhány. Jézusom, csak húzd meg! Ölj meg! Te akartad annyira! Mit tétovázol, mint egy szerencsétlen? -üvöltöttem, és a szemem megtelt könnyel.
-Nem megy -felte. Elena, nem tudlak téged megölni. Képtelen vagyok rá. -suttogta.
-Talán nem is kell. -mosolyogtam, miközben a könnyeim utat engedtek maguknak.
-De! De kell! Meg kellene hogy öljelek! De nem teszem! Megőrítesz, érted? A puszta látványod megőrít! -kiabálta.
-Itt vagyok. Itt a lehetőség -kiabáltam én is- csak egy ravaszt kell meghúznod! De te állsz mint egy faszent!
-Nem. Ezt most nem húzom meg. Sem máskor. Soha nem húzom meg -mondta elcsukló hangon és leengedte a fegyvert.

Hirtelen fel sem tudtam fogni mi történt. Nem ölt meg. Té jó ég, nem tette.

Csak álltam ott kábán, kitudja mióta és csak hallottakat és az elhangzottakat emésztettem, Mikor a férfi megszólalt.
-Vigyétek el! -mondta és mire hátrafordulhattam volna, addigra ismét a két alak termett mellettem majd az egyikük valamir belémszúrt, amitől elvesztettem az eszméletemet. Újra.

Mikor felébredtem, szememet kinyitva egy szobában találtam magamat. Egy meglehetősen szép szobában, ami habár szép volt de mégsem volt benne semmi extra. Mielőtt felfedezhettem volna, vagy kicsodálkozhattam volna magamat, esetleg a "Hol vagyok?" "És miért?" Kérdések megfogalmazódhattak volna bennem, beszéd ütötte meg a fülem. Az ajtóhoz szaladtam, majd fejemet nekidöntve hallgatóztam.

-Mit gondolsz, Scott miért nem vette el a lány életét? -kérdezte az egyik. Á szóval Scott.
-Haver, szerinted? Az a lány simán levette a lábáról. Ő mindenkit levesz a lábáról.
De nem tudtam tovább hallgatózni, mert ekkor lépteket hallottam, ami arra engedett következtetni, hogy valaki jön így visszafeküdtem az ágyamra, de nem tettettem azt hogy még nem ébredtem fel. És igazam is volt, valaki belépett az ajtón.

2022.01.25