Karjaidba esve (befejezett)

41.

Most mi legyen?-suttogtam.
-Először is -nézett le rám- hazamegyünk. Főleg hogy mezitláb vagy. És megint miattam. -mondta halkan, és hangjában éreztem a lelkiismeret furdalást. A következő pillanatban felkapott, majd a két karjában tartva vitt egészen hazáig. Nem volt nagy táv, mivel nem sikerült sokáig elfutnom.

Felgyalogolt velem a lépcsőn, majd letett az ágyra és leült velem szembe.
-Szóval... hogyan tovább? -kérdeztem egy nagyot nyelve.
-Fogalmam sincs. Utálom magamat azért amit tettem. Én sem fogok soha sem megbocsátani saját magamnak ezért teljes mértékben megértem ha te sem fogsz. Minden jogod megvan rá. -nézett mélyen szemembe.
-Valóban. De... képtelen vagyok arra, hogy utáljalak téged. Egyszerűen nem megy, sajnálom. És vakon hiszek neked és benned. Ez van, az ösztöneim azt súgják igazak a szavaid.
-El sem tudom mondani hogy mennyire hihetetlenül -kezdte, de itt megállt és csak szorosan magához húzott és a karjai közé vont.
De... -kezdtem, mikor elengedett- Lisaval mi lesz? -kérdeztem lélegzet visszafojtva.
-Azt hiszem most elment és biztos vagyok benne, hogy többet nem jön vissza. De ha szeretnéd megkeresem és... -mondta, de a szavába vágtam.
-Ne! -szóltam hirtelen- kérlek ne. Ő is csak egy ember, nem tehet az érzéseiről. Nem haragszom rá... kérlek ne tegyél vele semmit. -vettem a kezeim közé az arcát.
-Biztos vagy benne?
-Teljesen. -bólintottam.

A nap további részében már csak beszélgettünk ha jól emlékszem egészen éjfélig. Az hiszem ha lehet akkor mégközelebb kerültünk egymáshoz. És arra is rá kellett jönnöm, hogy én ezt az embert sosem fogom tudni utálni, bárhogy szeretném, bármit tesz és bárhogy küzdök ez ellen, én erre vagyok kárhoztatva.

....

Reggel arra keltem, hogy a napsugarak beragyogják az egész szobát, ezzel együtt az én szememet is kivilágítják. Megakartam volna mozdulni, de egy szorosan ölelő kéz gátolt ebben. Megfordultam a karjaiban és mosolyogva Scottra néztem, akinek a szeme csukva volt, gondolom még nem kelt fel. Egy puszit hintettem az arcára, mire csak felmordult. Ezután a szája sarkába egy újjabbat és a homlokára aztán a szájára. Lassacskán kicsitotta a szemét és elmosolyodott amint meglátott. A gödröcskéi megjelentek kétoldalt az arácán, amiket én annyira de annyira szeretek.

-Elmehetek mosdóba? -suttogtam a fülébe.
-El. -bólintott.
-Akkor... elengednél? -tettem fel az amúgy abszolult logikus kérdést.
-Nem. -válaszolta könnyedén, mire hihetetlenül felnevettem.
-Komolyan be fogok pisilni! -fenyegetőztem, mire végre elengedett- köszönöm.  -keltem fel.

Mikor kijöttem a mosdóból Scott éppen egy övvel bajlódott.
-Hát te? Hova mész? -kérdeztem.
-Csak egy fontos megbeszélésre, egy fontos vevővel. -vázolta fel és azt hittem ennyi is- te is jössz. -jelentette ki.
-Én? De hát miért? -néztem rá furcsán.
-Csak szeretnélek magam mellett tudni.
-De meg leszek.
-Nem baj. Jössz és kész. -közölte ellentmondást nem tűrő hangon, mire csak megvontam a vállam és beléptem a gardróbba.

Felkaptam egy bézs elegáns nadrágot, hozzá egy kissé kivágotabb fekete bralettet, egy szintén csak bézs blézert és egy fekete magassarkút. A blézert nem gomboltam be, csak úgy lazán hagytam, újjait pedig felcsatoltam. Hajamat kb a tarkóm fölött 10cm-re fogtam össze egy laza konytba, elől pedig két enyhén hullámos tincset hagytam. Ajkaimat egy vörös rúzs fedte, szemöldökömet kissé meghúztam, valamit rajzoltam magamnak egy tust és egy kis szempillaspirált tettem fel.

Kiléptem az ajtón, de addigra Scott már nem volt a szobában. Lementem és a nappaliban állt éppen. Végignéztem rajta, fekete nadrágot viselt, szürke inggel, ahol az első két gombot nem csatolta be. Az öltönye ugyancsak fekete volt, kissé lazább.

Ahogy észrevettem ő is alaposan végigmért, majd nyelt egyet.
-Na így nem jössz. -jelentette ki.
-Mégis mért? -tettem csípőre a kezem.
-Néztél tükörbe? Rád csorgatnák a nyálukat. És hidd el a tekintete mindenkit ida vonzana -bökött egyet a melleimre, amiket a bralette láttatni engedett.
-Na és? Ilyenek az adottságaim. Talán nem bízol bennem?
-De! Én bízok, bennük nem bízom. Nem akarom, hogy bajod essen.
-Nem lesz.
-Jó. De akkor egy percre se mozdulj el mellőlem.
-Oké... -egyeztem bele.

2022.04.23