Karjaidba esve (befejezett)

42.

Beültünk az egyik kocsiba majd nagyjából 40-45 perc alatt meg is érkeztünk.
A helyszínen különösképpen nem lepődtem meg, hisz ismét csak Scott egyik klubbjába érkeztünk meg. Lefékezett, majd kiszállt a kocsiból és kinyitotta nekem az ajtót.

Pont ebben a pillanatban parkolt le mellénk egy másik autó, ami piros volt. Úgy tűnt a sofőr bajlódik a parkolással ezét inkább amellett döntöttünk, hogy mi bemegyünk hisz ott majd úgyis találkozunk. Beléptünk a hatalmas üvegajtón, majd az emelet felé vettük az irányt egyenesen egy tárgyaló terembe. Ezzel tudnám a legjobban kifejezni magam. Egy hatalmas asztal volt a teremben, körülötte pedig székek és egy kivetítő volt a falon.

Mi Scottal leültünk az asztal egyik oldalában lévő székekhez, velünk szembe pedig ugyanúgy volt még 2 szék, valamint még az asztal végeiben 1-1, de oda úgy tűnt senki nem fog ülni.

Éppenhogy le tudtunk ülni már nyílt is az ajtó, majd egy nagy darab ember lépett be rajta, de nem csukta be az ajtót ebből következtettem, hogy valaki fogja őt még követni. Hát. Igazam is lett. De bárkire, komolyan akárkire tippeltem volna, csak arra nem aki végül belépett. Az ajtó takarásából David lépett ki. Igen, életem első szerelme, ő volt a testőröm. Ő vette el majdnem a szüzességem, sőt el is veszi ha anyám nem nyit ránk.

Valószínüleg rettenetesen az arcomra volt írva a döbbenet, mert Scott oldalba bökött és halkan megkérdezte minden rendben-e. Szédelegve bólintottam is egyet, de a számon kicsúszott.
-David?! -kérdeztem sokkosan.
-Elena? -csodálkozott el ő is- hű, rengeteget változtál az alatt a majdnem 3 év alatt, mióta elmentem. -harapta be alsó ajkát.
-Te mit keresel itt? -szögeztem neki a kérdést.
-Ti ismeritek egymást? Elena, ki  ő? -vágott bele a beszélgetésünke Scott.
-Majd elmondom -feleltem és ismét David fele fordultam.
-Nekünk beszélnünk kell. Most. Négyszem közt. -álltam fel és megragadva a karját kifelé kezdtem el ráncigálni. Scott amolyan biztos pillantást lövelt felém, mire én csak a nem lesz semmi baj nézéssel illettem, aztán kimentünk.

-Szóval? -döltem neki a falnak és kezeimet mellkasom alatt tettem karba.
-Szóval mi? -kérdezte.
-Mit keressl itt? -mondtam egyérteműen.
-Miután apád kirúgott utána csak egy darabig kóvájogtam az utcán. Csomó függőségre tettem szert mint például alkohol, drog stb. Tudod milyen ez. Na mindegy. Utána egy díler közölte, hogy munkát ajánl, lehetek "társulajdonos" a bizniszében, ami elég jól megy. Ennek már két éve, azóta pedig piszok sok pénzre tettem szert ezáltal, és a függőségemnek is búcsút inthettem, már csak továbbadom. Most is Scott, aki a nem tudom kicsodád ajánlotta fel, ezt az üzletet és most itt vagyunk megtárgyalni az anyagiakat. De azt hiszem ez éppen elég kielégítő volt. Te mi keresel itt? -szegezte nekem a kérdést.
-Hogy én? Az hosszú sztori.
-Ráérek.
-Nem hinném. -húztam el a szám.
-Nem érdekel, kíváncsiá tettél. -mondta határozottan mire nagyot sóhajtottam.
-Elraboltak.
-Hogy mit csináltak? -kérdezte felemelve a hangját.
-Scott meg akart ölni.
-De mégis élsz. -vonta fel a szemöldökét.
-Igen, mert a sors kicsit mást akart velünk.
-Pontosabban?
-Belém szeretett. És én is menthetetlenül belé. -nyeltem egy nagyot.
-Ó.. ó...óhó -értette meg- és ami köztünk volt?
-David... én téged is szerettelek. Te voltál az első szerelmem. De... Scottnál más.
-Pontosabban?
-Most erősebb. Sokkal.
-Értem. -mondta, majd közelebb hajolt. Mélyen a szemembe nézett, majd le a számra.

2022.04.23