Karjaidba esve (befejezett)

34.

Már pizsamában beugrottam az ágyba, Scott pedig hasonlóképpen cselekedett.
-Akkor holnap megyünk hawaiira -mosolyodott el, és egy puszit hintett a homlokomra.
-Már nagyon várom -feleltem és vigyorogtam, mint a vadalma.
-És nem vagy álmos? -kérdezte- így fél kettőkor? -ereszett meg egy félmosolyt
-Huh. De. Leragadnak a szemeim -ismertem be, mire csak elnevette magát és lekapcsolta a lámpát. Én a mellkasára hajtottam a fejemet, és azt hiszem így is aludhattam el.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valami vagy inkább valaki az arcomat simogatja. Kinyitottam a szemem és Scott fürkésző tekintetével találtam magam szembe, aki amint észrevette, hogy felébredtem elmosolyodott.
-Na csak felkeltél így fél 11-kor. -mondta és láttam rajta, hogy mosolyog
-Hosszú volt a tegnap -mosolyodtam el sejtelmesen és felültem az ágyon.
-Nem vagy éhes?
-De -bólgogattam, mire Scott közölte, hogy akkor most jó lenne ha lejönnék és kérésének eleget téve levarázsoltam magamat az étkezőbe.

Leültem az egyik székre, mire elém pakoltak egy adag epres-nutellás palacsintát.
-Mikor indulunk? -kérdeztem hirtelen
-Mikor szeretnél? -kérdezett vissza
-Hmm. Mondjuk reggeli után. De basszus be is kéne pakolnom.
-Affelől ne aggódj, Lisa már elintézte -közölte egyszerűen
-Hát jó -vontam vállat, majd neki láttam a maradék palacsintám elfogyasztásához.

Mikor mindketten végeztünk ismét felmentünk, majd a fürdőbe lépve elkezdtem készülődni. A hajamat egy laza, afféle utazós kontyba kötöttem, sminknek pedig csak szempilla spirált, szemöldök ceruzát és egy kis szájfényt használtam. Mikor késznek nyilvánítottam magamat, kiléptem az ajtón és átmentem a gardróba. Nem hezitáltam sokat, egy feszülős, de mégis kényelmes haspolót vettem fel, egy fekete melegítővel cipőnek pedig csak egy pasztel rózsaszín jordant  kaptam fel.

Mikor mindezzel kész voltam Scott már nem volt a szobában, de mikor leértem az udvarra megláttam, ahogy egy fekete pólóban és egy szürke melegítőben áll. Mögötte az egyik őr éppen a csomagokat pakolta az autóba.  Gyorsan odaléptem Scotthoz, aki egy csókkal köszöntött majd beszálltunk mindketten az autó hátsó ülésére. Az előbbi őr vezetett, elmondása szerint Tom-nak hívják.

Nem sok, úgy nagyjából 10-15 perc kocsikázás után meg is álltunk egy magánreptéren.
-Hát itt vagyunk -mutatott körbe Scott
-Szép -mosolyodtam el- melyik géppel megyünk? -kérdeztem
-Azzal ott -mutatott egy kis fekete, a hétköznapiaknál kissebb gépre.

Fel is szálltunk, majd leülltem az egyik fotelbe, Scott pedig közvetlenül mellettem foglalt helyet. Így utaztunk, néha csendben, néha beszélgetve másfél órán át.
-Mindjárt landolunk -suttogta a fülembe, mire csak biiccentettem egyet és valóban a következő piillanatban a gép kezdte megközelíteni a szárazföldet. Kinéztem az ablakon, és gyönyörű tengerpartos, pálmafás vidék tárult elém.

Landolás után ismét kocsiba szálltunk, majd nagyjából 20 perc utazás után megérketünk egy partszakaszra, ahol csak egy gyönyörű, üvegablakos ház állt. Kiszálltunk a kocsiból, a csomagjainkat betették az emített házba, majd magunkra hagytak minket.
-Hű -szólaltam meg- ez... ez a ház.... ez a tenger a gyönyörű türkizkék vizével valami bámulatos -jelentettem ki
-Örülök hogy tetszik -ölelt meg hátulról Scott
-Csak azt ne mondd hogy saját partszakaszunk van -nevettem el magamat hihetetlenkedve, de Scott csak a halántékát vakargatva bólintott.

2022.03.12