Karjaidba esve (befejezett)

20.

Mióta délelőtt megismertem Lisat azóta eltelt egy pár óra, sőt már este 11 van és el nem tudom mondani de ő ez alatt a pár óra alatt rengeteget segített. Igaz, Lucy halálán akkor sem fogom könnyen túllendülni de a gondolataimat kissé sikerült elterelnem és kibeszélnem magamból mindent, Lisanak köszönhetően. Pár óra után már olyan érzésem van, mintha legalább 1000 éve ismerném. Érzem, hogy benne egy szerető és támogató barátra lelek majd.

-Uh basszus -nézett az órárája Lisa- fél 12, nekem indulnom kell neharagudj. -mondta bűnbánó tekintettel.
-Ugyan -legyintettem- ez csak természetes, menj! -mondtam miközben megöleltem.

Most, hogy Lisa elment nem maradt senki, legalábbis fogalmam sincs Scott hol van de az igazat megvallva pont nem is érdekel. De megvan! Most kihasználhatom az alkalmat és elszökhetek. Gyorsan kiosontam az ajtón, de szomorúan vettem tudomásul, hogy az őrök stabilan állnak a kapuban. Huh,  Elena gondolkozz! Az istenért! -sürgettem meg magamat és akkor beugrott a tökéetes terv.

180°-os fordulatot vettem és a lehető leggyorsabban szaladtam Scott dolgozószobája felé. Amint benyitottam nem is kellett sokat keresnem, egyből rábukkantam arra amiért jöttem. Felemeltem a kis fekete voki tokit, majd a gombot megnyomva rajta beleszóltam, férfias hangot imitálva.
-Itt Scott, mindenki fáradjon a garázsba. Haladéktalanul -mondtam komoly hangnemben, mire egy 'oké főnök' választ kaptam, amit egy biccentéssel vettem tudomásul. Ez rendben van.

Gyorsan, mert nem tudtam mennyi időm van lerohantam a lépcsőn, ki az ajtón majd végül a betonkapu elé értem. A kaput rendesen egy újlenyomattal lehetett volna nyitni, de biztos, hogy az nem hozzám tartozik ígyhát mivel jobb ötletem nem volt, a kimászás mellett döntöttem. Na már értem miért volt haszna a rengeteg falmászásnak.

Nagy nehezen, de végül győzedelmeskedtem a kapu fölött és sikerült kijutnom. Körbenéztem a gyér fényben, majd minden mindegy alapon elkezdtem előre rohanni, mint az őrült. Be az erdőbe.

Már az erdő közepén lehettem, de még mindig loholtam mint egy idióta, de ekkor egy testbe ütköztem, ami hirtelen megfogta a derekamat, majd a vállára rakott. Hiába ordítottam, kiabáltam, kapálóztam, csak ment és nem tett le. Remélem nem kell magyaráznom, hogy mennyire eluralkodott rajtam a pánik.

Hirtelen kiértünk az erdő szélére és megpillantottam a...
A helyet ahonnan elindultam. Ez nem igaz! Hogy találtak meg? Nyomkövető van rajtam?! Ráadásul ilyen gyorsan? -tettem fel magamnak sorra a kérdéseim, de ekkor kinyílott a kapu, az ember aki cipelt bement a kertbe, onna  pedig be a házba és átaodott...
Scottnak?! Jó, mondjuk én sem tudom miért lepődök ezen meg..

Scott menyasszony pózban fogott a karjai közé, és vitt fel a szobámba. Lassan lefektetett az ágyra, majd amikor azt hittem kimegy leült az ágy szélére és mérgesen de mégis aggodalmasan így szólt.
-Mondd te nem értetted amit mondtam?

És itt a 20. rész! Vajon mi lesz Elenával? Scott megbünteti? Mi lesz a kettejük kapcsolatával? Fent tudják még ezután is tartani?

2022.02.01