Karjaidba esve (befejezett)

23.

Reggel 9 körül ébredtem, de Scott már nem volt mellettem. Viszont láttam hogy a gardróbban tollászkodik, éppen az ingét gombolta. Valószínüleg észrevette, hogy felkeltem, mert odaszólt hozzám.
-Hé, délután jövök. -mondta és odahajolt volna hozzám, hogy adjon a homlokomra egy puszit, de hirtelen elfordítottam a fejem.
-Meddig fogsz büntetni? -sóhajott egy nagyot.
-Amíg lehet -feleltem közömbösen, majd kiment.
-Hé! -szóltam utána, mire visszafordult. -Ma kit lősz fejbe?
-A francba Elena. Senkit. Higgy nekem. -mondta könyörgőn.
-Ezek után? Hát nem is tudom.
-Jó nekem erre nincs időm -zárta rövidre és otthagyott.

Miután elment, lezuhanyoztam, felöltöztem és lementem reggelizni, majd szerencsémre belebotlottam Lisaba.
-Scott? -kérdezte.
-Hát.. elment. De őszintén? Nem is tudom... -mondtam vonakodva, mert persze Lisa természetesen tudott a múltkori esetről, így egyből levágta, hogy ezzel mit akarok mondani.
-Nem hinném, hogy megint megteszi.
-Gondolod? -kérdeztem félve.
-Elena -tette a két kezét a vállamra- tudom, sőt biztos vagyok benne, hogy a múltkorinak volt oka. -nézett komolyan a szemembe. -Nagyon komoly oka. Hiába az aki, indokolatlanul nem tesz ilyet. Soha, érted?
-Szeretnék hinni neked.
-Szeretném hogy higgy nekem.
-Jó, de ettől függetleül utálom. Utálom teljes szívemből...
-De? -kérdezte és eltalálta, van de része a dolognak.
-De vele kell aludnom.. Lisa, ha ideig óraig ellenállok is nem tart örökké. Nem tudom egy ollóval kettévágni a vonzalmat amit érzek iránta. Nem tudom a szikrát leönteni egy pohár vízzel. -nevettem fel kínosan- amikor azt mondták, az utálat és a szerelem a két legközelebb álló érzelem nem hittem el. Kinevettem az embert, aki mondta. Pedig...
Pedig fájdalmasan igaz -sóhajtottam és lerogytam a kanapéra.

Lisa csak leült mellém, és egy ideig csak hallgatott.
-Apropó vonzalom... -szólalt meg hirtelen. -Testi vágy.... Honnan, gondolod hogy ő nem érzi pontosan ugyanezt?Vagy még erőteljesebben. Szóvaaal -mondta és itt rámnézett.
-Úristen! Lisa! Zseniális vagy! Már csak ki kéne találnom, hogy éljek ezzel vissza. -gondolkoztam hangosan.
-Hát.. azt hiszem van egy hülye öteletem. -húzta mosolyra a száját. -Említettem, hogy testi vágy. Miért nem élsz ezzel? A szó szoros értemébén.
-Én ezt értem... de mit csináljak? -tettem fel a kérdést.
-Hát mondjuk... van egy-két ruha ami..., hogy is mondjam.. odavonza a tekintetet.
-Ááá, értem mire gondolsz -esett le a tantusz. -Már csak egy kérdés maradt nyitva.
-Mégpedig? -vonta fel a szemöldökét.
-Mit vegyek fel? -kérdeztem.
-Van egy-két öteletem.

Lisa karonragadott, majd felvonszolt a legfelső emeletre, ahol megáltunk egy ajtó előtt.
-Na figyelj -fordult hozzám- készülj fel.
-Mi... -kezdtem volna, de kinyitotta az ajtót.
Az ajtó mögött egy helyiség nyílt meg, tele ruhaállványokkal és a végéban egy hatalmas, kivilágótott tükörrel. A fal és a plafon közti törésben pedig ledcsík húzódott. Jól nézett ki.

-Najó Lisa, mi ez? -fordultam felé.
-Ez? Inkább nézd meg a ruhákat, amik a ruhaállványokon vannak. Javaslom.
-Oh jó -feleltem és odaléptem az egyik állványhoz, a sok közül.

2022.02.05.