Karjaidba esve (befejezett)

11.

Reggel, az ablakon átszűrődő, szinte már vakító napsugarakra ébredtem, majd ösztönösen felültem volna az ágyon de ekkor éreztem, hogy valami miatt nem tudok. Lenéztem és ekkor láttam meg, hogy Scott karja szorosan láncol magához.

Hirtelen abba hagyta az egyenletes szuszogást, majd álmosan kinyitotta a szemét.
-Hát te? -kérdezte még félálomban
-Eressz el -mondtam kissé feldúltan
-Te jó ég, mi bajod? -csodálkozott el, majd lazított kissé a szorításán aminek következtében kikászálódtam az ágyból, de a takaró ami eddig fedést nyújtott leesett rólam, így tökéletesen lehetett látni a csupasz testemet. Hirtelen észbekaptam, majd egy sikítás kíséretében beszaladtam a fürdőbe.

-Hé -hallottam meg Scott hangját az ajtó mögül- rémlik, hogy tegnap már láttalak meztelenül? -kérdezte és hallottam a hangjából, hogy mosolyog.

Basszus..
Ekkor mentem vissza az emlékezetemben a tegnapig..
Utólag visszagondolva szörnyen megbántam. Jézus, egy utolsó rongynak érzem most magamat. Hogy feküdhettem le egy férfival akinek a lába előtt az összes nő ott hever? És most én is ezeknek a nőknek lettem az egyike. Nem kellett volna megtennem, te jó ég. Gartulálok Elena, ügyes vagy.

Gondolataimból kizökkenve lekaptam egy törölközőt, majd magam köré tekertem és így viharzottam ki a fürdőből. A hátam mögül még hallottam Scott kiabálását, de nem nagyon érdekelt megindultam a szobám felé és magamra csuktam az ajtót. Vagy inkább csaptam.

Leültem az ágyam szélére és csak gondolkoztam a tegnapon. Azon kattogott egyre inkább az agyam. És a legszarabb, hogy élveztem. Jobban mint szabadott volna. Hiszen mit jelentek én neki? Lószart. Az ég világon semmit. -gondolkodtam magamban, majd felálltam és a gardróbom felé vettem az irányt.

Egy egyszerű passzentos fehér pólót vettem fel, mom fazonú fekete szaggatott farmerrel és egy szürke kissé over size fazonú cipzáros pulcsit, amit nem húztam össze. Hajamat laza kontyba fogtam, sminknek pedig csak szempillaspirált használtam.

Éppen ismételtem leültem volna az ágyamra, amikor nyílott az ajtó, majd Scott lépett ki mögüle. Dacosan néztem rá, mire leült mellém és megsimítva a combomat a következőket mondta
-Most mi lelt? Tegnap még jól elvoltunk -jelentette ki mosolyogva
-Azt hiszem.. -kezdtem- megbántam. Nem akarok én is csak egy ócska nő lenni a sok közül. Nekem ez nem megy. Ha nem bánod, most elmegyek és..
Ha úgy érzem kellően kitisztult a fejem majd jövök. Ne keress -állítottam kész tények elé.
-Tessék? Megbántad? De hát...
Miért? Elena, tudnod kell nekem ez nem csak egy futó kaland volt...
Akkor már azelőtt a beleegyezésed nélkül is lefeküdtem volna veled. -mondta elcsukló hangon.
-Nem hiszem Scott, nem hiszem -ingattam a fejem keserédes mosollyal, majd lesöpörtem a kezét a combomról és kiléptem az ajtón.

Hogy merre megyek? Hová? Meddig? Mit csinálok? Magam sem tudom. De most nem bírnék Scott közelében maradni. Ez most kell nekem.

Sziasztok! Ez az első ilyen "bejelentkezésem" és ha esetleg van időtök szívesen fogadnék véleményt, kritikát a történettel kapcsolatban.

~L

2022.01.27