Karjaidba esve (befejezett)

21.

-De. -feleltem semlegesen.
-Akkor? -emelte fel a hangját.
-Megmondtam, hogy gyűlöllek. Egy levegőt is képtelen vagyok veled szívni. Érted? Inkább éjszakázom egy erdőben mintsem veled! -emeltem már fel én is a hangom.
-Nézd Elena tőlem a fejed tetejére is állhatsz, innen akkor sem mész el! És történhetett volna veled bármi ott kint -tette hozzá úgy mellékesen, de én mégis ezen a mondatán lepődtem meg. Aggódott volna értem?

-Menj, zuhanyozz le. És remélem tudod, hogy ezért még holnap számolunk -mondta, majd kiment. Engem pedig otthagyott a gondolataimmal. Megrázva a fejemet, megfogadtam tanácsát, és elmentem zuhanyozni. Nem sokkal később el is nyomott az álom.

Másnap reggel, ébresztő nélkül sikerült felkelnem fél 9-kor, és mivel visszaaludni már képtelen voltam, elindultam felöltözni, egy kicsit rendbeszedni magamat és a hasam is jelezte számomra, hogy legalább 1 napja semmit sem ettem, így lementem az étkező felé.

Mikor leértem, legnagyobb bánatomra Scott már ott ült és békésen reggelizett, még az érkezésemre sem nézett fel. Leültem én is vele szemben, majd miután leraktak elém egy adag tojásrántottát elkezdtem enni.
-Remélem, tudod hogy ezt nem úszod meg. -mondta mindenféle bevezetés nélkül Scott. Természetesen nem kellett megkérdeznem, tudtam miről beszél.
-Essünk túl rajta -feleltem.
-Ezentúl dupla felügyeletet állítok a kapuhoz, és ha el is szöknél... megatalállak -nyomatékosította az utolsó szót, mire nyeltem egy nagyot.
-Ja és -tette hozzá, mintha csak elfelejtett volna valamit- aranyos volt a voki tokis próbálkozásod. Csak tudod... ide ez kevés -húzta gúnyos mosolyra a száját.
-Kedves Scott -hajoltam előre az asztalon- akkor miért hagytátok? -tettem fel az abszolúlt jogos kérdés.
-Hagytam, hogy kicsit beleéld magadat. Természetesen 10 őr végig a nyomodban volt, akkor kaptak csak el, mikor én -mutatott itt magára- azt mondtam.
-Értem. Nagyon okosnak hiszed magad ugye?
-De még mennyire -húzta önelégült mosolyra a száját.
-Akkor ha megbocsátasz... -kezdtem- elmennék -mondtam és kimentem a helyiségből.

A nap további részében leginkább filmet néztem, majd 4 körül összefutottam Lisaval is így vele is sort kerítettem a beszélgetésre, és természetesen mindent elmondtam neki a tegnapról, ő pedig csak figyelmesen végighallgatott. Természetesen mint tegnap most is mennie kellett, így Lisat 11-kor elveszettük. Persze csak átmenetileg, holnap jön ismét.

Éppen pizsomában feküdtem az ágyban, félig-meddig alvásra készen amikor egy nem várt vendég toppant be a szobámba.

2022.02.02.