Karjaidba esve (befejezett)

13.

A kb 20 perces sétát végigbeszélgettük és amellett, hogy Lucy elképsztően jó fej, számos dolgot megtudtam róla. És ez kölcsönös is volt, bár azt még nem osztottam meg vele, hogy mi miatt is vagyok itt pontosan és, hogy ki is vagyok én. Ez még ráér, de biztosan elmondom neki. Majd talán, valamikor. Egyszer.

Szinte elhaladtunk a kocsi mellett a nagy beszélgetésben, de észbekaptam így megálltam és Lucy is hasonlóképp tett.
-Na itt vagyunk -mondtam mosolyogva.
-Oh.. cuki a kocsid. Ez egy Fiat 500-as nem? -kérdezte, az én kocsim mellett parkoló autóra mutatva.
-Nem egészen.. az enyém ez a Ford mustang -mutattam a kocsira.
-Azta marha. Nálatok a pénz fán terem? -kerekedett el a szeme- ráadásul ez a modell ebben az évben jött ki -mondta csodálkozva
-Öö azt nem tudom pontosan -vakargattam a nyakam- de gyere, szálj be -invitáltam, miközben kinyitottam az autót.

Mikor beszálltunk, akkor egy nagy sóhaj kíséretében így szóltam
-Na és akkor most hova? -kérdeztem
-Hmmm -gondolkozott Lucy- mondjuk a Central Park? -kérdezte- imádom azt a helyet!
-Jó ötlet, úgyse voltam ott még sose -feleltem
-Nem?! Milyen dolog ez? Csajszi, akkor muszáj lesz elsőként odamenni -mondta lekesen
-Okés. Akkor beírom a címet -mondtam a kocsi tabletjével szöszölve.

...

Már egy ideje mentünk csendben, amit végül én törtem meg
-Mondd csak Lucy, nem akarsz zenét hallgatni? -kérdeztem
-De, az jó lenne. Kapcsolunk valami rádiót?
-Ahha. -mondtam és már be is kapcsoltam. A rádióból ismerős dallamok kezdtek el szólni, rögtön felismertem, hogy ez a Levitating. Nagy örömömre Lucy is ismerte a számot, így közösen énekelve utaztunk.

Kb 3 számmal később meg is érkeztünk a helyszínre én meg csodálkozva néztem a célállomást, miközben kikászálódtunk a kocsiból.
-Te jó ég, ez gyönyörű -mondtam csodálkozva
-Ugyee. Na gyere menjünk -azzal megragadta a karomat és bevonszolt.

A Central parkban nagyjából másfél órát töltöttünk. Sétálgattunk, beszélgettünk, fagyiztunk meg miegymás. Amolyan igazi csajos program.

Mikor kiértünk, ránéztem az órámra ami 14:07-et írt ki.
-Jól elment az idő -szóltam oda Lucynak.
-Igen, igen. -felelte bólogatva.
-Nincs esetleg kedved valamit még csinálni? -kérdeztem.
-De, persze hogy van. Hova menjünk? -tette fel a kérdést, mire elnevettem magamat.
-Te vagy az idevalósi, mondj valamit. Valami jót lehetőleg.
-Nehéz, nehéz de akkor mit szólnál mondjuk a Times Squarehoz?
-Csúcs, benne vagyok -vágtam rá azonnal- mindig is elszerettem volna menni oda.
-Akkor most itt a nagyszerű alkalom.

Beültünk a kocsiba én pedig ismét beírtam a címet, ezúttal a Times Squaret.
-Akkor irány -mondtam, miközben becsatoltam a biztonsági övemet.
Az út nem volt hosszú, legalábbis hogy zenehallgatással töltöttük el.

Odaérve, lenyűgözött a látvány ami a szemem elé tárult. Elképesztő volt. Habár Lucy születése óta itt él, őt is levette a hely a lábáról. Nem csodálom, ez egyszerűen megunhatatlan.

...

A Times squareon kissé több időt töltöttünk el, talán 3 órát. De meg is érte, hiszen bőven volt néznivaló. Amellett, hogy shoppingoltunk kicsit már maga a szimpla sétálás az utcán is lenyűgöző volt. Az az élet, ami ott van egyszerűen hihetetlen.

Ránéztem az órára, hat óra volt. Jól elszaladt velünk az idő, de nem is bánom. Sokkal jobb volt ott, mint otthon Scottot kerülgetni. Vagy ellenállni neki. Mert egyszer nem sikerült, nem akartam újra elkövetni ugyan azt a hibát..
Pedig ha tudtam volna..

2022.01.30