Karjaidba esve (befejezett)

30.

-Scott segíts!! -kiáltottam könnyes szemekkel. Először csak földbe gyökerezett a lába, azt hiszem próbálta felfogni mi történik. De mintha valami átsuhat volna az arcán, és eredetileg mélykék szemei most sötéten, szinte feketén villogtak. Ijesztő volt nagyon, azt hiszem sosem láttam még így. A következő pillanatban kapcsolt, odarohant majd kitépett David karjai közül és a mellkasához szorított. Nem bírtam tovább, kiszakadt belőlem a bőgés.

-Ja és te -kezdte Scott- nem úszod meg ennyivel -mondta és előkapta a pisztolyát, majd egy jól irányzott lövéssel fejbelőtte Davidot, aki kiesett a korláton. Nem volt szép látvány, de valahogy nem tudtam sajnálni. Scott ezután ki akart csörtetni velem az erkélyről és egyenesen hazavinni, de mintha csak eszébe jutott volna valami, lekapta magáról a zakóját, majd rámterítette, merthogy felül csak egy melltartó takart. Ezután karjai közé vett és menyasszony pózban ment ki velem. Többen is furcsán néztek ránk, de azt hiszem megjegyzést senki sem mert tenni.

A kocsihoz érve Scott beültetett és láttam rajta, hogy most nagyon ideges. Mikor ő is beült mellém, nem bírtam tovább, valamit mondanom kellett. Akármit.
-Nem ittál?
-De -felelte ingerülten
-Vezethetsz?
-Annyit nem ittam, a rendőrök pedig a markomban vannak -dobolt idegesen a kormányon, majd megnyomta a gázt és hazáig meg sem álltunk.

Otthon egyenesen felszaladtam a szobánkba, majd jól elterültem az ágyon. Nem sokkal később jött Scott is.
-Menj fürdeni, én itt megvárlak.
-Az most jól jönne -feleltem, majd becsuktam magam mögött a fürdőajtót

Megnyitottam a csapot és hagytam hogy a víz elárassza a testem. Megpróbáltam magamról David mocskát lesúrolni, ahogy csak lehetett. Miután végeztem kiszálltam a zuhany alól, majd belebújtam Scott pólójába és a méretkülömbségnek köszönhetően a póló kb a combom közepéig tartott. Ezután kimentem, ahol már az ágyon várt Scott egy szál melegítőben, fedetlen felső testtel.

-Fürödtél? -kérdeztem
-Igen.
-Hol?
-a szomszéd szobában -felelte, ezzel lezártnak tekintve a témát.

Odafeküdtem mellé az ágyra, vele szemben majd hirtelen közelebb húzott és magához szorított. Azt hiszem kellett most ez az ölelés. Nagyon is. Scott elsimította a hajszálaimat nyakamtól és csak akkor vette észre a szívásnyomokat. Óvatosan végigsimította rajta a kezét, mire felszisszentem.
-Ő tette? -kérdezte.
-Igen. -feleltem fájdalmas arccal
Ekkor megéreztem, hogy Scottnak hirtelen minden izma megfeszült, kezét is ökölbe szorította.
-Nem így kellett volna vele végeznem. Szenvednie kellett volna -suttogta
-Te csak azt tetted amit abban a helyzetben tudtál -simítottam meg az arcát.
-Én tehetek róla -hunyta le a szemét és szoros ölelésbe vont.
-Nem, te semmiről sem tehetsz. Nem tudhattad. Gondolj bele, neked köszönhetem, hogy nem erőszakolt meg -motyogtam a vállába
-Soha, de soha többé nem hagylak egyedül Elena -sutttogta mélyen, mire csak a mellkasába fúrtam a fejemet, és szorosan átöleltem.

Uh, iszonyatosan szégyellem, hogy csak most jött ki új rész. Időhiány miatt nem tudtam írni, de megpróbálom pótolni a lemaradásaim. 😬

2022.03.01