Karjaidba esve (befejezett)

27.

2 hét telt el azóta, és nagy örömömre szolgál, hogy kijelenthetem, Scottal nagyon jól megvagyunk. Magam sem gondoltam volna, hogy valaha is a vonzalom amit egykoron felé éreztem szerelemmé fogja kinőni magát. Habár fogalmam sincs, hogy Scott is így érez-e,  de én nem tudom semmivé tenni érzéseimet iránta. Főleg, miután az utóbbi időkben olyan gyengéd volt, és törődő.... minden téren.

Az órára néztem, ami reggel 9-et mutatott. Scott már nem volt mellettem, és hogy őszinte legyek nem tudom hol lehet, de szerintem nem is akarom tudni. Nagy erőt vettem magamon és kikászálódtam az ágyból, majd a fürdő felé vettem az irányt. Gyorsan hajat mostam, felöltöztem és egy kis sminket is varázsoltam magamra. De csak nagyon kis szolídan.

Mikor késznek nyilvánítottam magamat, lementem reggelizni, ahol egyből belefutottam Lisaba.
-Hogy aludtál? -kérdezte mosolyogva.
-Jól, köszi -feleltem- te figyelj csak...
-Igen?
-Tudunk beszélni? -kérdeztem félve
-Persze, miaz hogy? -kérdezte és rögtön le is ült velem szembe.
-Szóval... a tanácsodat szeretném kérni.
-Hallgatlak -mondta és az állát az asztalon támasztott tenyereibe helyezte.
-Szóval mit tegyek... ha...
-Ha? -kérezett vissza kíváncsian.
-Ha már nem csak vonzalmat érzek Scott iránt... mi van ha beleszerettem? Totálisam és végérvényesen. Mi van ha ő nem?
-Te kajak hülye vagy -nézett rám kitágult szemekkel
-Most ezt miért?
-Te komolyan nem látod?
-Mit is? -kérdeztem kínosan
-Hogy oda meg vissza van érted. Elhiheted, évek óta dolgozok nála, de soha senkire nem nézett még így. Soha. Sőt, ha azt vesszük nem is volt nagyon sekije úgy igazán. Mindig az egyéjszakás kalandoknak volt híve, csak azért kellett neki eddig minden nő, hogy jól meghúzza. De te más vagy... ha nem szeretne, akkor már az első után eldobott volna.
-De nem tette -fejeztem be.
-Igen. Pontosan. Biztos, hogy nem csak fellángolás vagy neki, hát nem látod Elena? -nézett rám Lisa.
-Hát. Nem is tudom. Azért nagyon köszi, sokat segítettél.
-Bármikor -szorította meg biztatóan a kezem, mire elmosolyodtam.

....

A napom további része egészen átlagosan telt, ha úgyvesszük semmi említésre méltó. Scott csak este kilenckor esett be, amikor is éppen tévét néztem a szobánkban.
-Szia -mondtam rá sem nézve.
-Szia -köszönt vissza, majd mikor oda akart volna jönni egy puszit nyomni a homlokomra, ráemeltem a tekintetem és csak ekkor vettem észre, hogy tetőtől talpig véres. Scott valószínüleg kiszúrta az ilyedt arcom, mert így szólt
-Nyugi, nem az én vérem.
-Jó tudni -mondtam cinikusan, mire nyitotta volna a száját de közbevágtam -Inkább nem is akarom tudni
-Hát jó. Akkor most elmegyek zuhanyozni. -mondta és bevágta maga mögött a fürdőajtót.

25 perc elteltével ki is jött, ezúttal csak egy törölköző volt a derekára csavarva, ami szépen láttatni engedte a V vonalát. Azt hiszem a kelleténél jobban szemügyre vettem, mert elmosolyodott
-Figyi, ha szeretnéd megvizsgálhatod közelebbről is.
-Valamikor majd mindenképp -kacsintottam rá, mire egy önelégült mosoly rajzolódott ki az arcán.

Miután felöltözött egy szürke melegítőben pattant be mellém, ismét fedetlen felső testtel. Az hiszem direkt csinálja. Ekkor hirtelen kikapta a kezemből a távirányítót majd egy mozdulattal kikapcsolta a tv-t.

-Hé ezt most miért csináltad? Épp most derült volna ki ki a gyilkos -néztem rá idegesen.
-Shh -tette a mutatóújját a szám elé- beszélni szeretnék veled.
-Mégpedig? -néztem rá érdeklődve.

Azta! Hatalmas köszönet a több, mint 1000 megtekintésért és még mindig hihetetlen számomra, hogy a #maffia kategóriában ez a sztori felcsúszott a második helyre. Gondolkoztam rajta, hogy ezzel így le is tudom a wattpadozást, mint író de annyira a szívembe lopta magát ez az egész, hogy még biztosan érkeznek a folytatások, valamint ha igény van rá más történeteket is írhatok. Ötleteket, kéréseket szívesen fogadok!❤

2022.02.07