Karjaidba esve (befejezett)

40.

Megláttam, nekem állt éppen háttal, de nem éppen volt egyedül. Tekintetem a vele szemben álló lányra vándorolt, akivel éppen... éppen csókolózott. Ez a tény önmagában fájt, de az már szinte mardosott, hogy a lány Lisa volt.

Nem is időztem sokáig, egyszerűen nem bírtam nézni ezt a látványt. Émelyegtem, gyomrom forgott és egyszerre uralkodott el rajtam a mérhetetlen düh és a keserű fájdalom. Lisa ekkor vett észre, mire én tehetetlenségemben elkezdtem futni. Futottam, ki az udvarra. Aztán hirtelen meghalltottam magam mögül futólépéseket, így mégjobban futni kezdtem.

Aztán hirtelen egy testőrt pillamtottam meg, kb a 20-as évei közepén járhatott és szőkés-barnás haja volt, zöld szemmel. Jobb ötlet híjján és mert a dühtől és az elkeseredettségtől nem láttam tisztán, odaálltam elé és hirtelen a szájára tapadtam. A srác először csak meredten állt, de visszecsókolt. Őszintén szólva, annyira nem ott járt az agyam, ezért fogalmam sincs, hogy jól csókolt-e, de akkor nem is érdekelt.

A következő pillanatban Scott is beért, és a szemem sarkából láttam, ahogy észrevett minket, de nem érdekelt, tovább folytattam. Az ezutáni képkockában fél szemmel láttam csak, ahogy elővesz egy pisztolyt, majd felénk tartja. Gondolkozni, de még megijedni sem volt időm, olyan hirtelen történtek a dolgok. Meghúzta a ravaszt és a golyó centiméter pontossággal találta el a velem szemben álló fiút, aki összecsuklott és a földre esett.

Ránéztem Scottra és itt volt az a pillanat, amikor a könnyeim elkezdtek kibuggyanni. Azt pedig, követte még egy és egy újabb. Sírva kezdtem el rohanni, egyenesen a kapu felé ami legnagyobb szerencsémre nyitva volt. Kirohantam rajta, majd balra kanyarodtam egyenesen az erdős rész felé. Nem gondolkoztam, hogy merre futok, csak a lábam vitt.

Aztán annak lévén, hogy Scott jóval gyorsabb nálam könnyen beért és a derekamnál fogva elkapott. Próbáltam ficánkolni, vagy kiszabadulni karjai szorításából, de sokkal erőyebbnek bizonyult.

-Engedd, hogy megmagyarázzam! -szólt ingerülten, mire szembe furdultam vele.
-Megmagyarázni?! MEGMAGYARÁZNI?? -üvöltöttem és egy erőteljeset rácsaptam a mellkasára- mégis mit? Hogy megcsaltál? Hogy a legjobb barátnőmmel tetted ezt?? -vágtam rá még egy hatalmasat a mellkasára- lelőttél egy embert aki semmiről nem tehet! SEMMIRŐL!! -üvöltöztem tovább és mégegyszer megütöttem volna, de ezúttal mindkét karomat elkapta, mire lassabban, halkabban és könnyezve szóltam hozzá.
-Azt mondtad szeretsz. És én elhittem...-hajtottam le a fejem.

Scott csak szorosan magához húzott, mire én a vállába fúrva a fejem elkezdtem bőgni.
-Engedd, hogy megmagyarázzam -suttogta, amire nem szóltam semmit, ezért tovább folytatta- szeretlek. Utálom, hogy így érzek és ez nemhogy múlik, inkább egyre erősödik. 3 hónapja, amikor először megláttalak, azóta nem tudok másra sem gondolni. Ez ma sem volt másképp. Hazajöttem, haza mert itt lakom és haza hozzád. Tudod.... el kell valamit mondanom. Ezt már régóta el kellett volna. Hát most itt az idő. Mielőtt nem ismertelek volt egy-két kalandom Lisaval. Amolyan egyéjszakás kaland. Az elrablásod utáni 2 napot követően én közöltem vele, hogy ilyenben többet nem kívánok részt venni sem vele, sem mással. Akárkivel, aki nem te vagy. Csak... nem számoltam azzal, hogy szerencsétlen totál belém van esve. Egészen eddig a napig nem tudtam. Ma mikor beléptem az ajtón elém rohant és a következőket mondta. Nem bírom tovább, szeretlek. Aztán megcsókolt. Próbáltam lerántani magamról, és ez sikerült is, de te pont előtte toppantál be. -fejezte be a mondológját, mire felemeltem a fejem.
-Mi erre a garancia? -kérdeztem könnyes szemmel.
-Igazad van. Semmi. Semmi, de semmi okod nincs nekem hinni. -sóhajtott egyet Scott.
-Igazából... -néztem a szemébe- pont az a bajom, hogy hiszek neked. Scott, én nem akarok újra csalódni. -mondtam, mire ismét magához húzott én pedig a mellkasának döntve a fejem kezdtel el könnyezni.
-Istenem, de utálom magam. Nem fogsz Elena, nem fogsz. Soha, de soha többé. -mondta szomorúan, úgy ahogy még sosem hallottam.

2022.04.15