A Rose Lány

2.rész

Anasztázia Black szemszöge

Edzés- edzés hátán. Így telik az összes napom tíz éves korom óta.
Nem tudom ismertek-e vagy hallottatok-e már rollam. Aki nem ismer annak bemutatkozom. Anasztázia Black vagyok, félig Olasz és félig Amerikai. Olaszország egy gyönyörű szép városában nevelkedek Sofia Ross Black és Adam Black első gyermekeként. Tizenhárom éves vagyok, és egy magániskolában tanulok, a szüleim jóvoltából. Edesapám hatalmas és elismert üzletember, ezért sok az olyan ember aki nem nagyon szívleli ezért a szüleim azt mondták, hogy egy olyan iskolában fogok tanulni, ahol tudják, hogy biztonságban vagyok.
Reggel felkelek, elmegyek egy fél órát futni anyuval, apuval vagy Sammel, utána iskola, tanulás majd edzés. Egy igaz és rendes barátom van, akit a szüleim, Sam és Lia is bír. Röviden ennyi az izgalmas életemről, most meg iskola.
-Naszti! Jó reggel Hercegnőm. Készülj el s utána megyünk futni oké?
-Jó reggelt apa. Tíz perc és kész leszek.
-Oké. Lent megvárlak. Csendben gyere le anyádat ne költsd fel, mert az este nem érezte jól magát, s hogy tudjon pihenni.
-Jólvan apa.
Apa megpuszilt majd ott hagyott, hogy elkészüljek és tudjunk menni futni.
Tíz perc múlva csendben lementem a lépcsőn be a konyhába ahol apa várt. Egy kis bemelegítés után futni kezdtünk.
Miután haza értünk elmentem tusolni, majd gyorsan felvettem az egyenruhám és szóltam apának, hogy indulhatunk a suliba. Egy fél óra az út az iskoláig az otthonomtól ezért a jövő félévtől bentlakásba megyek. Apa azt mondta, hogy csak a jövő évre, hisz jövőben nyolcadikos leszek, és miután azt befelyeztem egy másik suliba megyek.
Fél óra autó út után megálltunk az ismerős épület előtt, majd apától elköszönve beléptem a kapun. A barátnőm az iskola előtt egy kissebb társaságban várt rám, és amikor megpillantott integetni kezdett. Odamentem hozzájuk, majd megöleltem Hannát. A szőke hajú barátnőm is vissza ölelt, majd elmesélte, hogy eddig miről volt szó. Utálom ezeket a lányokat Hannán kívül. Az egész nagyképű, felvágós liba. Pedig még csak hetedikesek. Tíz perc múlva becsengettek ezért mindenki betolakodott az iskolába. Hannával beültünk a közös padunkba, pont mikor bejött a zene tanár. A negyvenes férfi, köszöntött mindenkit, majd írni kezdtünk, utána pedig elgyakoroltuk.
Egy zene, olasz, spanyol, angol, matek, és történelem óra után fellélegezve hagytuk a hátunk mögött az iskolát. Anya a parkolóban várt rám, és Hannára. Amint meglátott integetett nekünk. Odamentünk mindketten, és miután anya megölelt mindkettőnket megkérdezte, hogy milyen volt a napunk.
-Stancante! Zia Sofi! Perché pensi che insegnino così tante lingue?( Fárasztó! Sofi néni! Szerinted miért tanítanak annyi nyelvet?)
-Per essere in grado di emanare. (Hogy tudj érvényesülni.)
-Lo odio! ( Utálom!)
-Anya reggel apu mondta, hogy nem voltál jól azeste. Mostmár jól vagy?
-Igen Taz. Csak fájt a fejem.
-Oké.
-Ehi! El italiano! ( Héj! Olaszul!)
Ezután letettük Hannát az otthonánál, majd anyuval hazamentünk, majd tanultam, és utána lementem Samhez, hogy nekifogjunk a mai edzésnek.

E❤