37. rész

416 29 4
                                    

Austin Diaz szemszöge

Tudtam, hogy Anasztázia forrófejü, meg makacs, de azt azért nem gondoltam volna, hogy megpróbál majd lelépni.
Szerintem senkit nem lepek meg azzal, ha elmondom azt, hogy "sajnos" kudarcot vallott.
Szép próbálkozás volt, de azért nem elég ügyes. Ő is tudhatta volna, hogy az apja akarata elől nem menekülhet, főleg úgy, hogy mindenki őt kereste.
Amióta elment, az apja csak utána lapátolja a szart amit hagyott. Elárulta a szervezetet, és ellentmondott az apjának.
És akárhogy vesszük az apja az egész szervezetnek a feje, az ura, a vezére. És őt árulta el.

Svédórszágba menekült, pontosabban Stocholmba.
A reptérről visszahozhatták volna Adam emberei, de ő azt mondta hagy egy kis időt amíg kiduzzogja magát aztán majd hazahozatja.
És persze annak is kellett egy kis idő amíg mindenkit lecsitít, hogy ne akarják megőlni és, hogy az esküvőt meg tudjuk tartani. Legalább a fontosabbakat eltudjuk rendezni amíg nincs jelen.

Nekem a véleményem a házasságról egyszerű. Azt teszem ami a szervezetnek a legjobb és amit az apám mond.
Anasztázia pedig pont az a nő aki az esetem így magától értetődő, hogy nem fogok az ellen mondani ami nekem is tetszik.

Pár nap múlva még javában folytak a készülődések az esküvőre, amikor Adam hírt kapott arról, hogy Anasztázia elindult.
Pár kilómétert tett meg amikor ismét megállt egy régi hotelnél.
És ott ismét megállt egy pár napra.

Egy hét elteltével egy erdei háznál kötött ki, ami a barátnője nevén volt.

Napokig figyelték Adam emberei, akik azt mondták, hogy nem úgy néz ki aki pár nap múlva indul is tovább, mert kényelmesen berendezkedett a házba.
Adam ettől egy kicsit megnyugodott és tisztább fejjel tudott nekivágni az ügyek rendezésének.

Nagyjából a fontosabb dolgokat sikerült elrendezni itthon.
A fontosabb vendégeket, mint például a szövetségben álló családokat, és barátokat sikerült meghívni. Így már csak az maradt hátra, hogy a menyasszony is hazatérjen.

Adam nem akart személyesen a lánya után menni így azt az embert kűldte akiben a legjobban megbízik. Samuelt. Amióta az asszonya terhes lett és összeköltöztek, Sam kiszállt a bajosabb dolgokból. Már csak az olyan alap dolgokat végzi el amit otthonról is tud intézni és nem veszélyes, és persze azokat amiket Adam nem bízna másra. Ezt én is csak onnan tudom, hogy Adam mondta, én nem ismerem annyira Samet.

Délután átmentünk Adam házába, beszélgetni. Átakartunk beszélni mindent az esküvő előtt, hogy ne legyen semmivel sem probléma.
Összefogunk költözni Anasztáziával, és a házról is beszéltünk.
Jövőhéten lesz megtartva a rendezvény. Addigra Anasztázia is hazakerül, és mindent le lehet rendezni. És mindenki lenyugszik.

Adam az esküvőről beszélgetve feszülté vállt. A szavaiból azt vettem ki, hogy fáj neki hogy a lányát egy ilyen dologra kötelezi.

De még ami feszülté teszi az a felesége. Még mindig nem tette túl magát és valószínűleg soha nem is fogja tudni azon, hogy elveszítette őt. Nem olyan felesége volt neki Sofia, mint amilyen nekem lesz Anasztázia. Ők szerelmesek voltak és imádták egymást.
Nem érdekből mondták ki az igent.

∆•∆•∆•∆

Miután haza értünk a dolgozószobám felé vettem az irányt. Magam után bezártam az ajtót és az asztalom mögé üllve gondolkodni kezdtem. Várom, hogy újra, láthassam a lányt. De nem tudom miért. Nem most volt amikor szakítottunk, és amíg itt volt nem is hiányzott.
Nem egyszer voltam még vissza Magyarországra, ahoz a nőhöz. Nem szerettem és semmi érzelem nem alakult ki bennem felé. Csak kellett. Akartam, hogy fájjon Nasztinak.
De ahogy Taz meglépett hírtelen észrevettem, hogy nincs az anyja pavilonjában amikor megyek. Hogy nem néz rám szúrós szemekkel.
Észrevettem és fura volt, hogy nem volt ott.
A gondolataim pedig kikészítettek amíg nem tudtunk róla. Folyton csak pörgött az agyam ami a közelieknek is feltünt és rájöhettek, hogy aggódatam, hogy valami baja lett.
Nem tudom, hogy fogok reagálni, amikor hazaér, és azt sem, hogy hogyan ér haza. Dühös és biztosan csalódott lesz. Haragudni fog az apjára, rám és az egész világra.

Csak érjen már haza.

∆•∆•∆•∆

Anasztázia Black szemszöge

Brooklyn házába álltam meg. Sem térerő, sem kamerák, sem kűlvilág.
Néha amikor ideje volt Brooknak akkor kijött egy üveg piával, de rajta kívül senki. És ennek örültem. Nyugotság. Hiányzott ez már amióta beültem otthon az autómba.

De sajnos így elbíztam magam és nem voltam elég óvatos!

Úgy döntöttem tegnap este, hogy ma elmegyek vásárolni, mert minden kaja elfogyott.
Brook kölcsön adta az autóját, mivelhogy amivel én jöttem már nem biztonságos, és elindultam a városba.

Egy közparkolóban állítottam le az autót, és gyalog indultam tovább a bevásárló központ felé.

Míg elértem addig nézelődtem az emberek között. Valószínűleg senki sem tudja, hogy én éppen szökésben vagyok az apám és a szervezet, valamint egy nem kívánt házasság elől.
Mostmár kismilliószór megbántam, hogy eljöttem. Nem azért mert annyira szeretnék megházasodni, hanem mert ezt az egészet a mi világunkban árulásnak veszik, ami egyenlő a halállal. Én is őltem árulót
Én pedig nem akárkinek vagyok a gyermeke, így képzelem apámnak mekkora gondot okoztam ezzel.
Én kellene a legjobban tudjam, hogy mit szabad és mit nem, végül én csináltam meg a legnagyobb hülyeséget. Igaz még csak nyolc hete annak, hogy eljöttem, de otthon ez már nagy idő. Apám már biztos keres. És fogalmam sincs, hogy mennyi idő amíg rámtalál, de azt hiszem nem lesz kellemes találkozás majd mikor újból látni fogom.

Miután végeztem a bevásárlással, a táskát amibe pakoltam a vásárolt dolgokat, a hátamra vettem és visszaindultam az autómhoz.

Átsétálltam a parkoló végébe ahol hagytam a járművet, és épp betettem volna a táskát az ülésre amikor egy ismerős alak bukkant fel tőlem úgy tíz méterre.

Felegyenesedtem és szembenézzen vele.
-Hát ennyi időbe telt neki.-suttogtam magamnak, amikor Sam elindult felém.
-Mit keresel itt Sam?
-Téged kislány. Ideje hazvándorolni.
-Azt elfelejtheted. Nem megyek többet vissza. Mond meg az apámnak, hogy nem fogok hozzámenni ahoz a pöcshöz, úgyhogy nyugodtan készítheti a fegyverét. -Sam odasétállt elém, megmarkolta a két vállam és erősen szorítani kezdte.
-Tudod te mit okoztál otthon? Tudod mennyien akartak és akarnak kicsinálni téged? Te eljössz amikor előszőr az életben kellene csinálj valamit a családért, a Rose-ért, hátrahagyod apádnak a bajt, hogy oldja meg utánad, te pedig itt nyugodtan vásárolgatsz! Szánalmas lépés volt kislány és mindenki csalódott benned. Hogy várhatnád el ezután, hogy bárki megbízzon benned? Jó, hogy Austin elvesz hanem még az sem lenne akire apád hagyja a család vezetését.
-Azt várjátok el tőlem, hogy összeházasodjak Austinnal! Szerinted ez így oké? Istenítsétek, és dicsérjétek az égig azt a faszkalapot, de ne várjátok el, hogy én is így tegyek.
-Nem te lennél az első aki ilyen áldozatot hoz a szervezetért!
Hogy várnád el, hogy az embereink hűségesek legyenek amikor te nem vagy az? Az egyetlen amivel helyrehozhatod az egészet az az, hogy most azonnal felülsz velem a repülőre, hazajössz, bocsánatot kérsz apádtól, nagyapádtól, Diazéktól, hogy hülye voltál, és jövőhéten hozzámész Austinhoz. Nem érdekel, hogy akarod-e vagy sem. Ezt most muszáj, hanem még az apád sem tud megmenteni.
-Nem megyek vissza. Amúgy sem tekint senki igazi tagként rám. Miért én kell áldozatot hozznom a Rose-ért?  Austin tovább élheti a kényelmes életét úgy ahogyan szeretné én meg várjam otthon és nyaljam ki a seggét, mint egy jó kutya.
-Anasztázia tudod, hogy szeretlek, de amit csináltál az árulás. Ha nem jössz haza magadtól, úgyis hazaviszlek. Ez csak egy lehetőség, hogy ne hazarángatni keljen. És ha nem jössz magadtól, akkor hazaviszinek erőszakkal, és miután megkínoztak, megőlnek téged a saját pincétekben. Ez kell neked? Ezt szeretnéd?
Nem kell kinyald Austin seggét. Nem kell imádd. Csak az a lényeg, hogy ez a házasság megtőrténjen. Egy kicsit legyél toleráns a szervezettel szemben.
-Sam nem értesz engem. Tönkretett érzelmileg, és undorodom tőle!
-Ez senkit nem érdekel Kislány. Sajnálom, hogy megbántott. De ha most nem jössz, akkor apádnak kötelessége lesz megőlni, és ha nem ő akkor a nagyapád. Szeretnéd ezt? Hogy a saját családodnak keljen megőlnie téged?
Hidd el, hogy hiányoznál de a halálod csak jót hozna a háznak. Hisz az apa aki a saját lányát halálra ítéli árulás miatt, attól félni kell. Szóval most beülsz az autómban, és szépen hazamegyünk.

E🫶🏼

2023.II.25.

A Rose LányWhere stories live. Discover now