32.rész

442 23 0
                                    

Az egész út majdnem hat órát vett igénybe.
Nem sokat beszéltünk az út alatt, mindenki a saját gondolataival volt elfoglalva.

Egy nagyon szép környéken kötöttünk ki ahol már nem voltak házak.
Egy hosszú útszakaszon mentünk végig amikor megpillantottuk a keresett birtokot.

A kocsiban vettem egy mély levegőt majd komoly arcot öltve magamra kiszálltam.
Testőrök állták utunkat, és leigazoltattak, majd szóltak egy embernek aki elkísért minket a bejáratig.
Onnan megint egy másik személy kísért tovább minket a házon keresztül amíg Daniel apjának az iroda ajtajához nem értünk.
Bekopogott az ajtón, mire bentről hallottunk egy engedélyt adó hangot, mire kinyílt előttünk az ajtó, és beléptünk a tágas irodába.
Egy hosszú üveg asztal és körülötte székek helyezkedtek el, és különböző szekrények.
Az asztal mellett egy őszülő ember üllt, és mellette az ablakkal szembe a rég nem látott Dani.
Felénk fordult majd az apjával együtt odaléptek elénk. Dani édesapja kezetrázott a férfiakkal, én pedig amjkor nyújtottam a kezem, akkor kézcsókot adott, majd az asztalhoz invitált. Daniel szintén kezet fogott apáékkal és bemutatkozott.
-Rég találkoztunk barátom. Melepett hirtelen üzeneted, hogy sűrgősen találkozni szeretnél az meg végkepp meglepett, hogy a lányod is hozod.
A fiam viszont a minap említette, hogy pár évvel ezelőtt egy iskolába járt a lányoddal.
-Igen, Anasztázia is emlitette. A hírtelen jött látogatásom oka pedig ilyesztően komoly.
-Gomdoltam, hogy nem véletlen a látogatásod. Kérlek fejtsd ki. De előtte, esetleg szeretnétek enni vagy inni valamit?
-Esetleg egy kevés vizet.
Daniel apja egy telefonon keresztül szólt a házvezetőnőnek aki pár percén belül hozta a vizet és mindenki elé letett egy pohárral.

Más fél óra elteltével már Daniel és az édesapja is tudott minden dologról ami az elmúlt pár napban tőrtént.
A felnőttek agyalni kezdtek, majd szóltak, hogy ha szeretnénk ki mehetünk a kertbe egy kicsit levegőzni. Én bólnitottam és Austinra néztem aki megrázta a fejét, mire Daniel felállt és intett, hogy menjek vele.
Én is felálltam a helyemről és utána indultam. Még láttam ahogyan Austin rosszallóan megrázza a fejét, és kiléptem az ajtón. Daniel velem szembe fórdúlt és megvárta míg utolérem és kimentünk a kertbe. A hávezetőnőnek szólt, hogy hozzon nekünk ki teát májd leülltünk kint egymással szembe.
-Mi a faszt keresel itt Boszorka?-intézte hírtelen kérdését felém Dani a régi tőle kapott becenevemen.
-Az apámmal jöttem és már elmondta, hogy miért.
-Miért tüntél el baszki? Egyik napról a másikra. Emlékszel amikor megérkeztél akkor mit mondtam Harpernek? Hogy miért hozott oda. Mert tudtam, hogy le fogsz lépni. Tudod, hogy Harper mennyire szeretett téged? Hogy mennyire fájt neki, hogy csak úgy kiléptél az életéből? És még csak nem is kerested.
-Ez nem ennyire egyszerű Daniel. Mostmár te is tudod, hogy ki az apám. Veszélyben voltam, és muszály volt eltünnöm.
-Egy baszott telefonhívásra sem méltattál minket.
-Nem lehetett Dani. Sajnálom.
A házvezető nő letette élénk a kért italokat majd távozott.
Csend telepedett ránk, amit végül Daniel tőrt meg.
-Rohadt sokat változtál és fura itt látni nálam de még mindig ugyan az a Boszi vagy.
-Te is sokat változtál, de még mindig ugyanaz a Seggfej vagy, mint kilencedikben. Harperrel mi van? Nem tudod esetleg most hol van?
-Egy tetováló szalonban dolgozik.
-Értem.

-Austinnal együtt vagytok?
-Nem. Inkább úgy mondanám, hogy barátok extrákkal.
-Szóval annyira beszerelmesedtél belém, hogy azóta se kaptál jobbat nálam. Mondjuk ez érthető. Nincs nálam jobb.
-Mekkora egy hülye vagy. Nem is voltam szerelmes beléd.
-Nem kell tagadnod, tudom, hogy igen.
-Hülye vagy. És te? Neked van barátnőd?
-Egy hónapja szerü, hogy szakítottam vele mert egy ócska ribanc volt.
-Sajnálom.
-Nem kell. Nem éri meg.

-Szerintem szeretem. -szólaltam meg bizonytalanul egy pár perc csend után.
-Austint?
-Igen.
-Tudom Anasztázia. Már akkor tudtam amikor beléptetek az ajtón és Austinra néztem. Ahogy mögötted állt az mindent elmondott. Ő is szeret. Csodálkozom, hogy még nem vagytok együtt.
-Én sem tudom. Bonyolúlt az egész szituáció. Nem hátköznapi életünk van, de ez hozott össze minket.
-Volt már valami köztetek? Csók, vagy több?
-Igen. Megcsókolt.
-Akkor te jössz. Öleld meg, vagy mutasd ki neki, hogy fontos számodra. Kis ölelések, puszik, aranyos szavak.
-Nem tudom, hogy reagálna.
-Na jó Anaszt. Annó nem így ismertelek meg. Most úgy viselkedsz mint egy kislány. Hidd el nekem, hogy nem küldene el a picsába, ha megölelnéd, hanem még erősebben ölelne.
-Hihetetlen vagy.
-Tudom.
-Mikor lettél te szívügyi tanácsadó?
-Mikor rohadtul szerettem egy lányt és megcsalt.
-Ő az akivel nem rég szakítottál?
-Igen.
-Sajnálom Dani.
-Nem kell. Mostmár én sem sajnálom és így utólag belegondolva én sokkal jobban akartam ezt a kapcsolatot, mint ő. Sokkal többet beleraktam. És ő pedig egy ingyenélő szuka volt. Már nem fáj, csak dühös vagyok, hogy hagytam, hogy ezt megtegye velem.
-Találsz jobbat.
-Nála csak az van. Na de menjünk vissza.-mondta mire felálltam és visszasétáltunk.
Austin felvont szemöldökkel nézett rám, mire rá mosolyogtam és leültem vele szembe.
-Mire jutottatok?-kérdeztem apára nézve.
-Igazából szar helyzet van. Beszéltem apával is. Azt mondta maradjunk Amerikában, amíg ő körbenéz otthon. És kiderít dolgokat. Azt mondta, hogy az Orosz bandára gondol, akivel már volt gondunk.
-Volt gondunk?
-Igen. Anyud halála az ő hibájuk. Apa szerint már akkor az ők kezük volt benne. Joshua csak azt mondta el amit tudott aki őt bérelte fel. Azt már nem tudta, hogy az ő főnökét is felbérelték. Mostanába egyre többet hall róluk apa, és azt mondta, hogy valószínüleg ők. Ross nagyapád és apa embereket küldtek akik körbeszimatolnak. Valószínüleg az van amire gondol és mi is gondoltunk.
-Che cazzo?(Mi a fasz?)-szólaltam meg teljesen elképedve. Fasz kivan.
-Mikor megyünk haza? Istenemre mondom apa, hogy mindenkit kibelezek! Mi a fasz folyik itt! Mi a tökömért nem tudnak lekopni a faszba?! Apa én ezt nem bírom!-a sírás határán voltam. Apa szemében láttam azt a mérhetetlen fájdalmat amit most érzett. Amikor Austinra pillantottam könnyek szöktek a szemembe. Felállt a székéről, majd odalépett hozzám és felhúzva magához szorított mire sírni kezdtem. Eddig is sejtettük, hogy kik állhatnak a dolog mögött. De most amikor látom, hogy annyira komolyra fordult a helyzet, hogy nagyapáékat is felhivta apu, betelt az a bizonyos pohár. Fájt visszaemlékeznem anya halálára. Fájt ismét látni őt lelki szemeim előtt, a szobám padlóján vérben úszva. Fájt, hogy az aki ártott neki még életben van. Fájt, hogy ismét szembe kell néznem anya emlékével. Mérhetetlenül, szinte már-már fizikai fájfalmat éreztem ott Austin ölelésében, miközben ezreivel záporoztak a rémképek.
Végül magamba szippantottam Austin illatát és elhúzódtam tőle. Aggódóan nézett rám. Visszaültem a székembe, mire Austin a két vállam mellett támasztotta meg magát a széken.
-Mit fogunk tenni?
-Te pihensz és fejleszted magad. Én pedig mindenkivel beszélni fogok és kiírtsuk azt a szervezetet.
-Segíteni akarok.
-Úgy tudsz ha most azt csinálod amit mondok.
-Adam ránk mindenben számíthatsz.- szólalt meg Kenett, mire Austin is hümmögött egyet és megszorította a válam.
-Én is segítek ha tudok valamiben.-szólt Dani apja.
-Te erősítsd meg a védelmed és ne engedj látogatókat senkit be a házba vagy annak környékére. Ti is veszélyben vagytok, viszont itt biztonságban. Viszont jönnek embereim és ők is védeni fognak titeket. Azokat az embereket hagyd magad mellett akikben maximálisan megbízol.
-Rendben. Ha bármiben segíthetek, értesíts Black.
-Úgy lesz. Menjünk.-nézett rám, Austinra és Kenettre apa. Mindenki elbúcsúzott és indultunk ki, amikor Daniel szólt és ideadta nekem a telefonszámát amin elérhetem. Megköszöntem, megvártam amíg Austinnal kezet fognak, majd elhagytuk a házat pár perc múlva pedig a környékét is, és Austinék háza felé vettük az irányt. Austin vállára hajtottam a fejem, és így utaztunk vissza hozzájuk. Hosszú és fordulatos nap volt a mai. Teljesen lefárasztott, és olyan sebeket tépett fel amikről azt hittem, hogy teljesen begyógyultak. Austin megfogta a kezem és simogatni kezdte.

Mikor vissza értünk egyenesen Austin szobájaba mentünk. Miután becsukta magunk mögött az ajtót ismét átölelt.
-Sajnálom Hercegnőm. -suttogta a fülembe.-Nem tudom, hogy milyen érzés lehet neked amikor édesanyádról van szó. De támogatlak ahogyan tudlak.-suttogta a fülembe, mire felé fordultam könnyes szemekkel és átkaroltam a nyakát.
-Köszönöm Austin. Elképesztően hálás vagyok neked.-suttogtam a szemébe nézve, mire rámmosolyogott. Egy hírtelen ötlettől vezérelve közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Hírtelen érte cselekedetem és nem is számított rá de rögtön viszonozta tettemet.
Levegő hiány miatt elváltak ajkaink és zihálva néztünk egymás szemébe.
-Nagyon fontos vagy nekem Anasztázia. Soha senkihez nem ragaszkodtam annyira mint hozzád. És rohadtúl dühített mikor ma kávézgatni mentél Daniellel.
-Te is fontos vagy nekem Austin. És Dani pedig csak egy régi barátom. Nekem rajtad kívül nem kell más.
-Ezt örömmel hallom.-mondta-Feküdjünk le pihenni. Hosszú volt a nap.-suttogta Austin, mire bólintottam.
Mind a ketten letusoltunk majd egymás mellé feküdve elnyomott az álom.

E❤

2022.XII.10.

A Rose LányWhere stories live. Discover now