11.rész

578 27 0
                                    

Egy fekete rövidnadrágot és egy zöld ujjatlan toppot vettem fel, a fekete cipőmmel.
Harper egy fekete egyberuhát vett fel, fehér cipővel és fehér farmer kabáttal.
A hajam csak simán kivasaltam hála, Harpernek, hogy nem hagyta otthon a hajvasalóját. Ő is gyorsan kivasalta a haját, kifestettük a szempillánk, és már mehettünk is. Nem hiszem el, hogy már az első napon megszegem a koli szabályzatát. Harper Baker rossz hatással van rám. Megvártuk amíg a takarodó után jönnek ellenőrizni minket és már mehettünk is ki.

Nyolc óra tíz perckor megálltunk a suli kapuján kívül. Megálltunk az egyik fa takarásában és vártuk a másik két jómadarat. Biztos náluk még ott van az ellenőr.

Öt perc elteltével megláttunk két alakot ahogy a sötétben sietnek felénk.
Kiléptem a fa takarásából és megállítottam a két lányt akik már szinte elmentek mellettünk.
-Sziasztok.-köszöntem nekik megölelve őket. Harper is odalépett hozzánk, ő is köszönt nekik, majd együtt indultunk el afelé a bizonyos házibuli felé.

Baker írt az egyik haverjának, hogy küldjön egy helymeghatározást így tíz perc séta után megtaláltuk a házat.

Már a ház udvara is teli volt illuminált állapotban lévő fiatalokkal.
Harper kinyitotta az ajtót majd belépett, utána Amelia és Nancy, majd a sort zártam én.
Ahogy beléptem láttam, hogy Harper engem várt ezért odaléptem mellé és együtt indultunk bennébb a házba.
Harper hátranyúlt a kezemért és megragadva azt húzott maga után.
Éreztem ahogy a hangos technóval egy ütemben dobog a tüdőm, éreztem ahogy a szívem egy ütemben pumpálja a vért a szervezetemben a zene ritmusával. És imádtam. Annyira fura érzés volt. De nagyon tetszett.

Harper egyszer csak megállt majd előrehúzott maga mellé. Majd beleórdít a fülembe.
-Ott vannak a haverjaim! Gyere bemutatlak nekik!
-Oké!
Harper csak ment át a tömegen és minden útba kerülő embert félrelökött maga elől. Olyan volt mint egy kicsi aranyos, de halálos erejű tank. A hátsó kertbe húzott, majd megállt egy banda előtt. Ahogyan elnéztem az egészen idősebbek lehettek a barátnőmnél.
-Szevasz Hugi! Kit hoztál magaddal?
-Szevasztok. Bemutatom a szobatársam és jóbarátnőm Anasztázia Ross Blackket.
-Sziasztok. -mondtam az ujjaimat tördelve. Az egyik srác, gondolom Harper bátyja felállt és kezetnyújtott nekem, majd utána a többiek is.
-Szia Anasztázia. Aston Baker vagyok. Harper bátyja. Örülök.
-Szintúgy.- mondtam, mire a bátyja átölelte a vállam köszöntés gyanánt majd a többiek felé fordult.
-Anasztazia bemutatom a legjobb barátom Nick Saltzmant.
-Szia.-köszönt.
Aston egy lány felé mutatott.
-Ő a barátnőm, Mia Bennett.
-Hali.
Egy másik barna hajú lányt Averynek hívták, egy szőke zöldszemü srácot Scottnak, és egy fekete hajút Danielnek.
-Kicsi Baker miért hoztad ide ezt a csajt?-Kérdezte Daniel.
-Azért, hogy legyen amit kérdezz. Mi bajod van neked?
-Az, hogy miért hozol ilyeneket ide?
-Mert a barátom.-mondta Harper mellettem állva.
-Hát hogyne. Legutóbb is ezt mondtad amikor valakit idehoztál hozzánk. Aztán te sírtál, hogy csak átbaszott.
-Neharagudj, hogy beleszólok, de nem is ismersz, akkor miért gondolod azt, hogy átverem Harpert? És ha szabad megkérdeznem akkor mire értetted azt, hogy ilyeneket? Milyen vagyok?
-Mit pofázol nekem, Kiscsillag?- állt fel a helyéről es odaállt elém.- Ki engedte meg, hogy hozzám szólj?
-Szólásszabadság van. Akkor beszélek amikor akarok. Nem kell nekem engedély. S vegyél vissza az arcodból kérlek amikor hozzám beszélsz, mert nem vagyok sem a csicskád sem senkid, hogy ígybeszélj velem. Harper barátja vagyok, és nem én akartam idejönni, hanem mondta, hogy itt van pár haverja és bemutat nekik. Nem balhézni jöttem. És nem vagyok hajlandó hallgatni, ahogy egy olyan ember ítélkezik felettem, aki csak a nevem tudja.
-Tökéletes. Akkor már mehetsz is.-vigyorgotg rám.
-Daniel! Ne beszélj így vele. Ha feszült vagy akkor menj és verd ki és ne az új barátomon tőltsd ki a haragod. Vegyél vissza!
-Jólvan kicsi Harper. Akkor én megyek.
-Nem.-kialtottam. Daniel meglepetten fordult vissza felém. -Nem akarok egy összeszokott csapatban, a kakukktojás lenni. Én megyek.-mondtam rá nézve, és Harper felé fordultam. -Én most megyek ha nem baj. A koliban találkozunk.
-Ne menj Taz. Vissza sem találsz. Most kezdődik a buli. Ne menj el kérlek.
-Jólvan. De bemegyek valami italért.
-Jövök veled.-mondta Harper és mellém állva elindultunk. Ahogy elléptünk a társaságtól még odacsapódott mellénk Avery és Mia is.
-Hé Zia. Ne is foglalkozz Daniellel. Mindenkivel ilyen. Jó srác, csak most túl sok a gondja, és Harpert is félti, hisz úgy szereti, mint a saját húgát.
-Értem és nem is haragszom rá. Nem fogok azon sírni a mosdóba, hogy egy idegen csúnyát mondott rám. Ne aggódj, Avery én kemény csak vagyok.

Bementünk a házba és a konyha felé vettük az irányt. Én csak kólát vettem el, és mindenki italába tettem jégkockát ahogy azt keresztapu javasólta. Indultunk kilépni az ajtón, amikor hangos kiabálásra lettünk figyelmesek. A nappaliban tomboló tömeg megállt a táncolasban és egy kört alkotva hallgatták, hogy mi folyik ott. Érdeklődve léptünk oda a lányokkal. Árfurakodtuk magunkat az emberek között, majd megláttam, ahogy Nancy áll a kör közepén egy sráccal szemben aki órdít neki. Nancy meg csak állt és zokogott.
A gyerek erősen szidta őt. Lekurvázta és megütötte őt. Átadtam a poharam Avery kezébe aki rémülten figyelt. A csávó megint megakarta ütni őt amikor közbeléptem. Ökölbeszorítottam a kezem, majd a bal alkarommal kivédve az ütés állón vágtam. A csávó meglepődött tettemen, ezért azt a kis időt kihasználva gyomron vágtam, majd miután összegörnyedt, ágyékon rúgtam, majd homlokon vágtam ököllel. A csávó meg kifeküdt. Elfordultam a sráctól, majd odalépve a ledöbbent barátnőimhez megöleltem Nancyt.
-Mostmár minden oké.-mondtam neki. Odalépett hozzánk Amelia ezért átadtam neki, hogy megvigasztalja. Harperre pillantottam aki először meglepetten, majd elismerően nézett rám.
-Mivel a tömeg látta, hogy lejárt a műsor és felszedték a csávót is, elindult a zene, mi pedig visszamentük a bandához.

Három óra múlva a társaság megállt az iskolától nem messze, hogy tudjunk elbúcsúzni.
-Ross én még mindig nem tudom felfogni, hogy hogyan küldted padlóra a másikat. Nem néztem volna ki belőled.- mondta Aston, Harper bátyja.
-Szaros korom óta folyton edzek, és verekedni tanulok. Ennyit csak megtudok tenni. Nem volt nehéz.
-Tökös csaj vagy. -mondta, majd miután mindenki elköszönt mindenkitől visszalopottunk a koliba.
Daniel még mindig utál, akárcsak én őt úgyhogy tőle nem köszöntem el. Izgalmas nap volt. De örülök, hogy sikerül megvédenem az egyik barátom.

E❤

2022.07.30.

A Rose LányWhere stories live. Discover now