A Rose Lány

3.rész

Nem kell bentlakásba menjek ebben a fél évben. Nem tudom, hogy örüljek a hírnek, vagy inkább ne. Örülök mert, miután kijártam az általánost, egy olyan iskolába szeretnék tovább tanulni ami sajnos elég messze van az otthonomtól ezért szeretném kihasználni azt az időt amíg még itthon lehetek a szeretteimmel. Viszont nem örülök, mert jó buli lett volna a bentlakás. És valami új is lett volna a napjaimban, mert így minden nagyon monoton. És az igazat megvallva már unóm. Most őszintén? Azon kívül, hogy ennyi idősen tudom azt, hogy hogyan tőrjem el a leghamarabb egy ember karját, vagy hogyan üssek úgy, hogy az ellenfelemnek ne legyen komolyabb baja nem éltem át semmit. Tudom, a mai világunk egy csöppet előre szaladt, hisz az én korosztályom már bulizni jár, és a lányoknak szokásuk versengeni azzal, hogy kinek volt több barátja, vagy, hogy ki veszítette előbb el. Nem azt mondom, hogy szándékomban áll tizenhárom, lassan tizennégy éves koromban eldobni a szüzességem. Hanem, hogy én is szeretnék elmenni egyet bandázni valahol. De nekem nem szabad. Nem lehet, hogy az én életemmel ilyeneket tegyek. Ha bárhová megyek visz anya, apa vagy Sam bácsi, és kész. Nincs olyan, hogy én egymagamban sétálgassak az utcákon. Á dehogy. Tanulj, harcolj! Ennyi az életem. Ennyi vagyok én.
Persze szeretem a szüleim, és tisztelem őket a végtelenségig, csak néha túl sok a féltésük.
A mai napom sem telt másképp. Reggel mentem Sammel futni, utána apa elvitt a suliba, hazajöttem, kajáltam, tanultam, majd edzettem.
Apu este bejött a szobámba, megnéztünk egy filmet majd elbúcsúztunk és elnyomott az álom.
De különös álom kerített hatalmába. Egy ismeretlen helyen voltam. Egy szobában. Sötét volt, de ahogy megfórdúltam egy ilyesztő véres embert láttam egy szék előtt álva, a földet kémlelve. Lassan indultam felé, mire az felkapta rám a fejét, és kíváncsian vizslatott.
-Ki vagy te?-kérdeztem a kíváncsi mély kék szempár tulajdonosát.
Elötte áltam meg. Hozzá akartam érni, de mire elértem volna, hírtelen éltünt mintha nem is lett volna ott. Erre felriadtam. Kinyitottam a szemem és kapkodtam a levegőt. Rettentő fura volt. Azt hiszem nem fogom egyhamar kiverni az emlékezetemből azt a kék tekintetet.

E❤

2022.VII.8.