44.rész

330 20 1
                                    

Másnap még egy utolsó vizsgálat után elkészítették a papírjait, és dél körül haza engedték. Sápadtan a korházban eltőltött napok után de boldogan lépett ki a kórház ajtaján.
Alig várta, hogy végre hazaérjen.
A korház előtt ott állt már az autó amit Austin apja küldött. Bepakoltuk a csomagjait a csomagtartóba majd miután beültem mellé elindultunk haza. A vállára hajtottam a fejem, mire megpuszilta azt és így ültünk hátul amíg haza nem érkeztünk.

Amíg a korházban voltunk Austin apja, Kenett megerősítette a ház biztonságát és kiszelektálta azokat az embereket akikben úgy érezte nem bízhat meg. Az én engedéjemmel tette mind ezt.

Amikor haza értünk Austin a dolgozó szobájába vonult, mivel szerinte neki kell állnia dolgozni, és aközben is tud pihenni. Nem akartam az agyára menni röktön azután, hogy hazaértünk ezért nem szóltam bele, hogy mit csináljon, és hogyan pihenjen. Igazábol az a lenyeg, higy fizikálisan ne fárassza ki magát.

És muszály neki felépüljön és megerősödjön, mivel Kenett a visszavonulására készül. Állítása szerint már nem tud egy egész klánért felelni és nem tudja megvédeni őket, mivel már nem a régi. Austin mögött fog lenni és segít neki, tanácsokat ad ha szükséges viszont már nem ő lesz a fő ember.

A házasságunk miatt Austin fogja apa birodalmát is irányítani, amikor apa lemond. Mivel én nő vagyok nem irányíthatok egy családot, viszont én vagyok az egyetlen örököse. Így általam Austin fogja azt is vezetni, vagyis ő lesz az órszág legnagyobb hatalommal és erővel rendelkező embere, amiből az következik, hogy még nehezebb, bonyolultabb és feszültebb életünk lesz mint most. És azt se felejtsük el, hogy Amerika szerte is vannak raktáraink, bázisaink ahol kokaint készítenek, és folyamatosan halad az üzlet. Amerikán belül adja el a Black Rose a legtöbb embert. Szóval lehet azt mondani, hogy mostmár nem sok olyan szervezet van aki szembe tud állni velünk. És ez meg csak a Black Rose. Kenett birodalma és ereje is hatalmas. Két hatalmas birodalom még hatalmasabbat szül.

Érthető tehát az, hogy ha a jövőmre gondolok ráz a hideg. Hogy miért?
Ha eddig nem lett volna elég világos a nagyobb hatalommal több ellenség jár. Kérdem én, ki akar gyermeket vállalni és nevelni egy ilyen életben?

Mondanám, hogy nem akarok gyermeket, mivel rettegek az én jövőmtől is és attól még jobban, hogy milyen lesz a gyermekem jövője, hogyha majd születik. Utód és örökös kell a családnak. Aki majd Austin után átveszi a szervezet irányítását. Austin már nagyon szeretne egy kicsi Austint aki majd az idegeire megy. Kétségem sincs afelől, hogy jó apa lesz-e belőle. Az lesz. Imádja a gyerekeket és jól bánik velük. Megtudjuk óvni a gyerekünket majd a rossztól? Hogy senki se bánthassa? Nem tudjuk. Egy hatalmas és veszélyes világra kell neveljük, és úgy, hogy mindig ő legyen az első. Nem lehet máshogy. Ebben az életben vagy az érelmek és érzések irányítanak es megjalsz vagy tudsz bábukent tekinteni emberekre.

A nap végére Austin is végzett a dolgaival, ezért vacsorázni mentünk, egy hajóra. A férjem ezzel szerette volna megünnepelni, hogy kiengedték a kórházból, de nem tudott inni, mivel gyógyszereket szed.
Az este tökéletes időpont és helyszín volt arra, hogy megbeszéljük az elmúlt időszak nehézségeit. Nem tudom hányszór sírtam el magam az este folyamán. Eszembe jutott a házasságunk éjjele, a nászutunk. Szerintem nem is fogta fel, hogy milyen színten megbántott engem az akkori viselkedése.

Beszélgettünk.

Beszéltem neki arról, hogy megismertem Damont aki megvígasztal a nászéjszakánkon, és akinél töltöttem azt az éjjelt.

Elmondtam, hogy azután is találkoztunk amire felidegesedett. De nem tudott veszekedni ezen, mivel jól tudta, hogy a nászéjszkánkat más ágyában tőltötte.

A Rose LányWhere stories live. Discover now